Nyiff-nyaff

Nyűgösség van minden vonalon. Ettől a tetves állandósult esőtől még az életkedvem is elmegy. Fáradt vagyok, húzom magam, edzeni sincs kedvem. Mondjuk, bár nem szép ezt bevallani még magamnak se, amúgy is kegyetlenül unom már az egész RKC II-re való készülést... Végülis, ha belegondolok, már vagy másfél éve ezt csinálom (minthogy a tavaly júniusi mezőnyből sikerült frankón kiejteni magam). Asszem perpill egy pozitívumát látom a konkrét eseménynek: hogy azzal akkor végre le lesz tudva.

Na meg úgy gondoltam, berendelek pár RKC-s bellt, ha már van, merthogy úgyis olyanokkal kell majd nyomulni. És nem bírom megszokni. Pedig alapból jobban szeretem, ahogy viselkedik, könnyebben fordul meg ilyes, de ha mennyiségről van szó, akkor kifog rajtam. Még ha csak annyi lenne, hogy érdes és nyúzza a bőrt... De csúszik is, mint a nyavalya, és olyan vékony a füle (a régi vörös classic-hoz képest), hogy majd' letépi az ujjam. (El sem merem képzelni, milyen lehet akkor az a bizonyos új, "női" 16-os, ami körül akkora hozsannázás van mostanában.) Nekifutottam a VO2Max-nak vele párszor, hát siralmas módon 15 perc után úgy beállt az alkarom, hogy abba kellett hagyni, mert félő volt, hogy elszáll a fenébe. El sem tudom képzelni, mikor lesz belőle 40 perc, és akkor ugye még csak ott lennék, ahol tavaly tavasszal már voltam. A classic-ra visszatérést meg nem merem kipróbálni, mert akkor tuti megint leragadok annál, mert ugye ki a fene frusztrálja magát szándékosan, hehe.

Nnnnamindegy. Mikor lesz már Karácsony?? :D

Úgy jártam én is, mint Cortez

Mesélte a múltkor, hogy bizony érdemes újra meg újra elővenni az RKC kézikönyvet... Ahogy olvasgatta a legutóbbit, egyre-másra csodálkozott rá mindenféle "újdonságokra". Kizárt dolog, hogy ez a korábbiban is benne lett volna, gondolta, de sokadjára már csak gyanús lett a dolog, és előszedte azt is, fellapozta, és ím nahát, ott van abban is, ugyanott, szó szerint.

Persze változott is sok minden azóta. Leginkább a módszerek. Ha összehasonlítom azt, ahogy nekünk tanították a swinget 2 éve, meg ahogy most az olasz RKC-n tanítottuk, szinte már talán csak a végeredmény azonos - sőt, igazából az sem teljesen.

Na de vannak dolgok, amik nem változnak, és miután én is ugyanígy jártam az udine-i kézikönyvvel, nemcsak a múltkorit szedtem elő, hanem az azelőttit, meg az azelőttit, végül mind a hatot, még a (számomra) legelsőt is... És még abban is találtam olyasmit, ami felett elsiklottam, vagy amiről időközben megfeledkeztem.

Szóval jó-jó, hogy az ember igyekszik mindig az újjal lépést tartani, a legfrissebb infót beszerezni, de néha nem árt azt is felfrissíteni, ami már megvan...

Bogáncs-pozitív

Közben a DragonDoor-ra is felkerültek a képek!

Amikor megkérdeztem Pavelt, van-e valami tippje, mit tudnék legközelebb jobban csinálni, azt mondta, semmit, minden teljesen jó volt, de ha nagyon bele kellene kötni valamibe, akkor néha talán lehetett volna kicsit hangosabban, de ez végülis nem ügy, mert általában úgyis mikrofonnal dolgozunk, majd hosszas gondolkodás után még annyit tett hozzá, hogy esetleg könnyebb lenne velem kommunikálni, ha a hajamat egy kicsit kijjebb szedném az arcomból.

Be kell látnom, van benne valami... :D

No. 1 RKC Italia

A kívülről kissé talán kaotikusnak tűnő szervezés és a magam minimum 200%-os hatékonysággal véghez vitt előzetes ön-stresszelése ellenére meglepően simán ment minden. Kimondottan erős, jól felkészült olasz csapat várt bennünket, letörölhetetlen mosolyokkal és szakadatlan pörgéssel. Elképesztő :)

Hát, ezt se hittem volna, hogy egyszer Pavel mellett fogok ülni... :)

Egy elsiető híján teljes a Team. Nagy köszönet az asszisztenciának, nem tudom, hogy boldogultam volna nélkülük. Úgy mellesleg végigtolmácsolták ugyanis az egészet, és én már csak tudom, mekkora meló az...

Azért mi sem voltunk szomorúak :)

Szerintem Lara nincs se 160 cm, se 60 kiló... Ehhem.

Erre mit lehet mondani? :)

Az a bizonyos edzőtábor

3 nap ZKB, azaz Z-Health + kettlebell (inkluzíve CK-FMS). Június 11-12-13-án lesz, Nagyváradtól nem messze, a hegyekben, Sebivel közösen. A helyek kb. fele már előzetesen elkelt (mert a saját tanítványaimmal ennyit csak kivételezek), de a maradékra még lehet pályázni :)

Az eddigi Z-s megmozdulásoktól eltérően ez egy kombinált buli lesz: a középpontban a kettlebell alapgyakorlatok technikai csiszolgatása áll majd, és ezeket támogatja a Z és a CK-FMS.

Valahogy így:

Végy egy halom kettlebellt, a hozzátartozó elvetemülteket, valamint a 6 RKC alapgyakorlatot és variációit.

Gyárts az "egy-ízületes" R-Phase gyakorlatokból néhány max. 10-15 perces "neurális bemelegítést" az edzésblokkok elejére.

Mivel az I-Phase tulajdonképpen egy keretprogram, ami személyre/helyzetre/célra szabható, dizájnolj olyan összetett "tükörkép"-gyakorlatokat, amik kifejezetten a kettlebell-gyakorlatok típushibáit javítják vagy azokban fokozzák a hatékonyságot.

Alkalmazd ezeket, a CK-FMS eszközeivel kombináltan, a mobilitás és a stabilitás fejlesztésére.

Adj hozzá némi csontritmus- és tekintet-optimalizálást.

Érleld mindezt vegyítve, zárt helyen, 3 napig. Kevergesd sűrűn és alaposan, időnként hevenyen :)

Odáig még nem jutottam, hogy mi lesz belőle, ha kész lesz :D

Feltételek itt.

Tavasz, meleg, napsütés, és mégis

Mindenki ilyen nyomi mostanság, vagy csak én? Folyton csak aludnék-aludnék-aludnék. Pénteken meg úgy fáztam bent már reggeltől, hogy már azt hittem, beteg leszek. A Zistennek se akart délután 2 lenni, hogy hazaugorhassak a téli kötött pulcsimért. A továbbiakban aztán rettentőmód képviseltem a kettlebell esetlegesen szibériai eredetét (de nézhettek persze csak simán hülyének is :D)
A munkával amúgy nincs gond, olyankor azért összekapom magam, de egyébként... Az erőgyakorlatok még mennek is úgy-ahogy, de a ballisztikára pl. gondolni sem szeretek. Pedig olyan frankón mindig betervezem az összes "lyukas órámat", de pl. ha VO2Max van soron, képes vagyok reggel 9-től du. 5-ig halogatni. (Azaz amíg már nem lehet tovább, este, meló után ugyanis ezerszázalékosan hóttziher, hogy én már nem csinálok semmi érdemlegeset - haza, kaja, ágy, kis okosodás és aztán szunya, ennyi :D)
Azon gondolkozom, hogy reggel korán kéne ezeken túlesni, talán napközben is jobban hasonlítanék az élőkhöz. Gondolatnak tulajdonképpen egész jó. Csak megcsinálni ne kéne. Valami olyan ideológiát kéne gyártanom hozzá, amiben hinni is tudok :)

Nemráértem írni hétvégén

Mert a legutóbbi Power by Pavel newsletterben hivatkozott cikkeket bújtam az RKC, a Z, és a CK-FMS összefüggéseiről.

Meg a júniusi edzőtábor programját bütyköltem.

Meg közreműködtem a nagylányom apjával közös kiállításának berendezésében, mint rögzítéstechnikai segédmunkás.

Meg Zíztünk+RKCztünk+üzletfejlesztettünk Zolival.

Meg ilyes :)

Pörgettünk hevenyen

Miután egész héten száz ágra sütött a nap, csütörtökön elkezdett huhogni az üvegben a béka, hogy hétvégén esni fog... És reggel valóban a tetőn kopogó eső volt az első, amit észleltem. Már készültem is beletörődni, hogy ebből hajigálás már nemigen lesz, legfeljebb zabálunk egy nagyot és kész, de végül mégiscsak kegyes volt hozzánk az időjárás, nemcsak hogy elállt, de a nagyja viszonylag fel is száradt, és nem volt különösebben hideg sem.

Ennélfogva csak nem keltünk fel hiába ma sem, pörgettünk jó másfél órát, megtanultunk vagy 10-15 swingre épülő alaptechnikát és variációt, és ezekből már egész változatos kombinációk is születtek. A kezdeti aggályok hamar elszálltak, és hamarosan mindenkinek sikerült legalább kétszer annyi trükköt összehozni, mint amennyit eredetileg kinézett volna magából... :) Az elvetemültebbje a végén még a duplasúlyos pörgetésektől sem riadt vissza :)

És persze ettünk is. Én legalábbis. A többiek inkább csak csipegettek... :D

Most meg a szemem vérzett be

Úgy látszik, öreg hiba volt megígérni a heti egy posztot, mert a Zélet már meg gondoskodik róla, hogy mindig legyen miről beszámolni, hehe.

Szóval szombaton, a zsinórban második pihenőnapomon, amikor elvileg még megerőltetésre se lehet fogni a dolgot, a srácaim egyszer csak felfedeztek a jobb szememen, az írisz szélén egy jókora tömör piros foltot. Nem okoz semmi panaszt, én magamtól ki tudja, mikor vettem volna észre, és persze lehet az bármitől, belement valami vagy csak kontaktlencse-irritáció, de teljesen azért nem vagyok nyugodt felőle. De legalább nagyobb azóta nem lett (igaz, kisebb se). Most túlzásba nem viszem az ugrálást, főleg GTG-zgetek, húzódzkodást, pistolt, nyomást, ilyesmit, aztán majd csak felszívódik egyszer.

Lehetőleg mielőbb, mert szombat délutánra megint kettlebelles buli van tervben, mégpedig szabadtéri kettlebell-pörgetős szeminárium a haladóimmal, természetesen nagy zabálással egybekötve. A kinti főzős résztől végülis eltántorodtunk, mert annyira csak nem megbízható még az időjárás, de nem baj, majd kerül még sor tüzeskedésre a júniusi edzőtáborban. Erről majd írok még, ha már lesz fixre mit.

No, mára elég is ennyi a monitorfényből... Írtam ma német Z-s cikket, meg visszakaptam egy másikat átnézésre lektorálásból, és nem győz vibrálni a szemem. El sem tudom már képzelni, hogy a túróba bírtam én régebben a fordításos melókat?!? Hja, SAID Principle, vagy mi, ugye.

Könyök-rejtély

Alattomos egy dolog ez a fekvőtámasz :D Pedig milyen büszke voltam magamra, hogy lám, lám, betartom a progressziót, "megpayelem a duty-jaimat" a könnyű verzióknál is, ahogy az a CC-ben meg vagyon írva, erre meg szerdán, egy térdelős fekvőtámasz-sorozat közepén, leereszkedés közben egyszercsak mintha valaki oldalról beleb... izé, beleszúrt volna a bal könyökömbe egy kötőtűt, ollót vagy egyéb robusztus hegyes tárgyat, nyilallott egy istenest, aztán ugyanazt reprodukálta minden egyéb, bármily csekély terhelés alatti behajlításnál... Pl. lehúzás rack-be nyomás után, VPP ill. jerk lehozás úgyszintén. Remek.

De legalább a török, a windmill, a fej fölé nyomás, a bent press meg ilyesmi megy, csak a tetejéről ejtésben kell lehoznom, mint a snatch-nél. Ja, és persze a guggolást, pistolt, deadliftet nem befolyásolja, és megy a swing, a clean meg a snatch is. Bánatomban juggling-gal szórakoztattam magam, meg jobb híján megtanultam röptében kezet váltani snatch közben (fentről egyik kézzel elhajít, másikkal félúton kihorgász a levegőből, feleannyira se vészes, mint ahogy esetleg hangzik). Aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy a húzódzkodás sem bántja. Előbb csak a gyűrűn mertem kísérletezni (ott legalább tud forogni a csukló, ha kell), aztán vérszemet kaptam és a rúdra is felmentem, semmi gond.

Hétköznapilag meg egyetlen mozdulatra jelez be: dzseki magamra kanyarítása. Semmi másra.

Gombot varrni, na azt nem tudok rá, de azért fokozatos javulás érzékelhető, némi lágylézeres rápörköléssel megtámogatva, aztán majd csak rendbe jön egyszer. Nagyon nem pánikolok, pláne így, hogy egy csomó minden van, amit simán tudok tőle csinálni.

Múlt hétvégére meg van igazolásom, hogy nem írtam: megesett a müncheni Z Intro workshop. Úgy tűnik, a viszonylag elkerülhetetlen info-túlterhelés ellenére azért bejött a dolog a társaságnak, mert már szervezés alatt van a Teil Zwei, május közepére :) Előreláthatólag a Z kettlebell-edzésben való gyakorlati alkalmazása lesz a téma, neural warmup, kicsi bio-feedback, a 6 alapgyakorlat típushibáinak javítási lehetőségei ill. a hatékonyság fokozása, az "ellentétes ízületek - ellentétes mozgások" összefüggéseinek felhasználásával ill. a csontritmus és tekintet alapgyakorlatokra lebontott optimalizálásával. Vagy valami ilyesmi, még elég friss maga az ötlet is, szóval egyelőre még under construction az egész.

Ami velem mostanában van

Hát az az, hogy sűrű a Zélet :) Napi 6-10 edzést tartok, a hét minimum 5 napján. A hétvégeken meg, ha nem utazom, akkor családolok, mert lassan már megismerési problémák lesznek :) Januárban a dán Z-Health I-Phase volt porondon, aztán februárban a pesti Z workshop, ma szintén Z intro-t tartottam egy csapat Nagyváradról érkezett kettlebell-fanatikusnak (angolul, román tolmáccsal - na ilyen se volt még, hogy engem fordítsanak és ne én fordítsak, hehe), jövő hét végén Münchenben teszem majd ugyanezt németül. Áprilisban készültem a T-Phase-re (Phoenix, Arizona), mert úgy volt, hogy úgyis ki kell mennem előtte héten St. Paul-ba az áprilisi RKC-re vizsga-tanítani, de az most borult, mert egyszercsak jött az email, hogy St. Paul storno, a kinevezés már korábban megtörténik és már az olasz RKC-n debütálok Team Leader-ként május elején. Május második felében meg 3 napos edzőtáborra készülünk Nagyváradtól nem messze, a hegyekben. Aztán talán(?) a június eleji S-Phase-re ki tudok menni majd. Tovább meg még nem látok - vagy nem merek nézni :)

Az edzés is halad a maga útján, mondhatni lassacskán jövök fel, mint a talajvíz :) Kísérletezgetek újabban a Convict Conditioning programjával is - tényleg be kell tartani a progressziót, majdnem hogy nyomorékká izomlázasítottam magam az első nekifutáskor - az íróasztalra támaszkodós high-rep fekvőtámasszal, banyek!!! :D Fene se gondolta volna. Pedig gondolhatta volna, vagy mi. Könnyű-nem-könnyű, a Pavel-stílusú max 5 ismétléses tradíció után egyszer csak 40-50-es szériák megtették a maguk sokk-hatását, szó ami szó. Namindegy, aki hülye, haljon meg, ennyi :D

Meg csináltunk itt közben megint Brutál-Minimált meg Sissy-tesztet - hát lehet, hogy a srácok megküzdenek magukkal az edzéseken az eredményekért, de az viszont biztos, hogy ablakba is lehet tenni azokat: a Sissy-n (24-essel) mindenki ideje 35 és 40 perc között volt. (Ajj, juteszembe, még a honlapot is apdételnem kéne sürgősen...) Jajj, és végre van egy "csajom", aki túlszárnyalt: nagyobb súlyt tud nyomni, mint én, ez milyen király már? :) (És nem, nem NDK úszónő, sőt...!)

Szóval strapás, de jó minden :)

És köszönöm szépen a gratulációkat mindenkinek még egyszer!

Viszont van valami, amit ezzel a Team Leader kinevezéssel kapcsolatban tisztázni szeretnék.

Ez nem kitüntetés, hanem egy állás. Egy oktatói állás az RKC (és HKC) oktatási-vizsgáztatási rendszerében.

Egy állás, és nem egyfajta elismerés, kitüntetés, titulus vagy valamilyen színű öv, amit automatikusan megkapsz, ha bizonyos kritériumokat teljesítesz, itt is ugyanúgy véges számú állásra keresnek alkalmas személyeket, mint egy iskolában.

A kiválasztásnak, mint minden HR kiválasztási folyamatban, vannak szakmai, üzleti és emberi vonatkozásai. Péter ezeket nagyjából összefoglalta a blogján.

Az RKC oktatás (is) egy üzleti vállalkozás, ahhoz, hogy az RKC rendezvények üzletileg sikeresek legyenek, előfeltétel, hogy jól tudja az oktató a technikákat bemutatni, jól tudja azokat oktatni, ill. jól tudja angolul oktatni (már a legutóbbi pesti RKC-n is nemzetközi volt a társaság, arról nem is beszélve, hogy nemcsak a saját csoportoddal kell tudnod kommunikálni, hanem Pavellel és a többi oktatóval is), legyen vezetési (motivációs, csapatépítő, stb.) jártassága, és fontos az is, hogy a többi vezető, oktató szívesen dolgozzon együtt vele. (Meg van még vagy 20 szempont, amiket John annak idején felsorolt nekem, csak nem bírtam megjegyezni.)

És ugyanúgy, ahogyan egy iskolába sem veszik fel mind az 50 vagy 100, az alapvető feltételeknek megfelelő matektanárt a két szabad matektanári állásra, Pavel is választ a szóba jövő instruktorok közül, annyit, amennyire az oktatásban szüksége van.

Amikor John először említette ezt a TL-témát, még csak titokban, a tavaly augusztusi RKC-n, azt is mondta, hogy maga Pavel ötlete volt. Szerintem nem baj, ha én ennek örülök :)

Z-Health workshopok, újra, Budapesten

Ha lemaradtál a novemberi eseményről, január 16-án 10-től megismételjük: a Z-Health R Phase alapjai - régi sérülések rehabilitációja, a mozgástartomány helyreállítása, idegrendszeri újraprogramozás.

13 órakor pedig folytatása következik: Z-Health a teljesítmény-növelésben - csontritmus és a szemmozgások szerepe.

Február 27-én pedig a Z-Health I Phase alapjaival lehet megismerkedni, 10-től RKC instruktoroknak, 13 órától pedig bárkinek.

Részletek, regisztráció, befizetés itt.

1000 swing fele sem kevés

Pláne ha valaki még csak 5 hete fogott először bellt a kezébe :) És mégis akadt két elvetemült is, aki az egész ezret bevállalta egyedül! Még ha 16-ossal, akkor is, szép teljesítmény! De a párosban nyomulók sem unatkoztak, főleg mert előkerültek a nagyobb golyók is... ;)

View all

Get your own

Gratula nekik, folyt. köv. januárban, Kellemest, Boldogat mindenkinek!

1000 swing nem kevés

Ellenben elég sok. Ennek ellenére nem volt panasz a hangulatra :)

View all

Get your own

Az időeredményekre sem lehet panasz: hárman 50, további 5-en pedig 60 percen belül végeztek, és senki sem lépte túl a 90 percet. (Szívesen nevesíteném a társaságot, mert nagyon büszke vagyok ám mindenkire, de én hülye elfelejtettem megkérdezni őket, eh.)

Két-három jelentkező sajnos mégsem tudott eljönni, de kedden 17:30-tól végülis van még idén egy lehetőség... :)

Hát, ezt se hittem volna...

Mármint hogy Zsolti hétfői, csak úgy odavetett, félig-meddig viccelődős "az év utolsó edzésén rendeljünk inkább kaját" - megjegyzése néhány nap alatt kész rendezvénnyé növi ki magát...

És hogy gyakorlatilag majdnem az összes, az ÖSSZES tanítványom bevállalta, hogy Karácsony, Újév és az épp aktuális nemzetközi "golyós" járvány jegyében csinál 1000 swinget.

Eljönnek olyan régebbi tanítványaim is, akik mostanában nem is járnak már csoportos edzésre. Még Sebi is átjön Romániából, aki augusztusban közben maga is RKC lett.

A haladók holnap este 6-tól egyéniben nyomják, a kezdők kedden fél 6-tól, csapatversenyben. Természetesen mindkét eseményt nagy közös vacsora-party zárja.

Szerettem volna mindenkit egy időpontra összehozni, de közel s távol nem találni akkora hodályt, ahová 40+ ember egyszerre beférne. Majd tavasszal kitalálunk megint valami hasonlót, de azt kintre szervezzük - és időben, mert ez most nagyon kapkodósra sikerült, na de hát a spontán ötletek már csak ilyenek, hehe.

Beszámoló hamarosan :)