Tavasz, meleg, napsütés, és mégis

Mindenki ilyen nyomi mostanság, vagy csak én? Folyton csak aludnék-aludnék-aludnék. Pénteken meg úgy fáztam bent már reggeltől, hogy már azt hittem, beteg leszek. A Zistennek se akart délután 2 lenni, hogy hazaugorhassak a téli kötött pulcsimért. A továbbiakban aztán rettentőmód képviseltem a kettlebell esetlegesen szibériai eredetét (de nézhettek persze csak simán hülyének is :D)
A munkával amúgy nincs gond, olyankor azért összekapom magam, de egyébként... Az erőgyakorlatok még mennek is úgy-ahogy, de a ballisztikára pl. gondolni sem szeretek. Pedig olyan frankón mindig betervezem az összes "lyukas órámat", de pl. ha VO2Max van soron, képes vagyok reggel 9-től du. 5-ig halogatni. (Azaz amíg már nem lehet tovább, este, meló után ugyanis ezerszázalékosan hóttziher, hogy én már nem csinálok semmi érdemlegeset - haza, kaja, ágy, kis okosodás és aztán szunya, ennyi :D)
Azon gondolkozom, hogy reggel korán kéne ezeken túlesni, talán napközben is jobban hasonlítanék az élőkhöz. Gondolatnak tulajdonképpen egész jó. Csak megcsinálni ne kéne. Valami olyan ideológiát kéne gyártanom hozzá, amiben hinni is tudok :)

Nemráértem írni hétvégén

Mert a legutóbbi Power by Pavel newsletterben hivatkozott cikkeket bújtam az RKC, a Z, és a CK-FMS összefüggéseiről.

Meg a júniusi edzőtábor programját bütyköltem.

Meg közreműködtem a nagylányom apjával közös kiállításának berendezésében, mint rögzítéstechnikai segédmunkás.

Meg Zíztünk+RKCztünk+üzletfejlesztettünk Zolival.

Meg ilyes :)

Pörgettünk hevenyen

Miután egész héten száz ágra sütött a nap, csütörtökön elkezdett huhogni az üvegben a béka, hogy hétvégén esni fog... És reggel valóban a tetőn kopogó eső volt az első, amit észleltem. Már készültem is beletörődni, hogy ebből hajigálás már nemigen lesz, legfeljebb zabálunk egy nagyot és kész, de végül mégiscsak kegyes volt hozzánk az időjárás, nemcsak hogy elállt, de a nagyja viszonylag fel is száradt, és nem volt különösebben hideg sem.

Ennélfogva csak nem keltünk fel hiába ma sem, pörgettünk jó másfél órát, megtanultunk vagy 10-15 swingre épülő alaptechnikát és variációt, és ezekből már egész változatos kombinációk is születtek. A kezdeti aggályok hamar elszálltak, és hamarosan mindenkinek sikerült legalább kétszer annyi trükköt összehozni, mint amennyit eredetileg kinézett volna magából... :) Az elvetemültebbje a végén még a duplasúlyos pörgetésektől sem riadt vissza :)

És persze ettünk is. Én legalábbis. A többiek inkább csak csipegettek... :D

Most meg a szemem vérzett be

Úgy látszik, öreg hiba volt megígérni a heti egy posztot, mert a Zélet már meg gondoskodik róla, hogy mindig legyen miről beszámolni, hehe.

Szóval szombaton, a zsinórban második pihenőnapomon, amikor elvileg még megerőltetésre se lehet fogni a dolgot, a srácaim egyszer csak felfedeztek a jobb szememen, az írisz szélén egy jókora tömör piros foltot. Nem okoz semmi panaszt, én magamtól ki tudja, mikor vettem volna észre, és persze lehet az bármitől, belement valami vagy csak kontaktlencse-irritáció, de teljesen azért nem vagyok nyugodt felőle. De legalább nagyobb azóta nem lett (igaz, kisebb se). Most túlzásba nem viszem az ugrálást, főleg GTG-zgetek, húzódzkodást, pistolt, nyomást, ilyesmit, aztán majd csak felszívódik egyszer.

Lehetőleg mielőbb, mert szombat délutánra megint kettlebelles buli van tervben, mégpedig szabadtéri kettlebell-pörgetős szeminárium a haladóimmal, természetesen nagy zabálással egybekötve. A kinti főzős résztől végülis eltántorodtunk, mert annyira csak nem megbízható még az időjárás, de nem baj, majd kerül még sor tüzeskedésre a júniusi edzőtáborban. Erről majd írok még, ha már lesz fixre mit.

No, mára elég is ennyi a monitorfényből... Írtam ma német Z-s cikket, meg visszakaptam egy másikat átnézésre lektorálásból, és nem győz vibrálni a szemem. El sem tudom már képzelni, hogy a túróba bírtam én régebben a fordításos melókat?!? Hja, SAID Principle, vagy mi, ugye.