Most meg a szemem vérzett be

Úgy látszik, öreg hiba volt megígérni a heti egy posztot, mert a Zélet már meg gondoskodik róla, hogy mindig legyen miről beszámolni, hehe.

Szóval szombaton, a zsinórban második pihenőnapomon, amikor elvileg még megerőltetésre se lehet fogni a dolgot, a srácaim egyszer csak felfedeztek a jobb szememen, az írisz szélén egy jókora tömör piros foltot. Nem okoz semmi panaszt, én magamtól ki tudja, mikor vettem volna észre, és persze lehet az bármitől, belement valami vagy csak kontaktlencse-irritáció, de teljesen azért nem vagyok nyugodt felőle. De legalább nagyobb azóta nem lett (igaz, kisebb se). Most túlzásba nem viszem az ugrálást, főleg GTG-zgetek, húzódzkodást, pistolt, nyomást, ilyesmit, aztán majd csak felszívódik egyszer.

Lehetőleg mielőbb, mert szombat délutánra megint kettlebelles buli van tervben, mégpedig szabadtéri kettlebell-pörgetős szeminárium a haladóimmal, természetesen nagy zabálással egybekötve. A kinti főzős résztől végülis eltántorodtunk, mert annyira csak nem megbízható még az időjárás, de nem baj, majd kerül még sor tüzeskedésre a júniusi edzőtáborban. Erről majd írok még, ha már lesz fixre mit.

No, mára elég is ennyi a monitorfényből... Írtam ma német Z-s cikket, meg visszakaptam egy másikat átnézésre lektorálásból, és nem győz vibrálni a szemem. El sem tudom már képzelni, hogy a túróba bírtam én régebben a fordításos melókat?!? Hja, SAID Principle, vagy mi, ugye.