Csak egy pár szó

Mert nagyon fáradt vagyok. Nagyon. Lepergett rólam további 2 kiló az RKC I alatt (és ez már a nyiszlett-kategória sajnos, ami a lekvárságot is magában foglalja), a szemem gyulladt (valami tuti van Adyliget levegőjében, mert tavaly is ez volt), és összességében riasztóan zombi-jellegű a megjelenésem. (És hétvégén még jön az RKC II... Khhh. Mindegy, ebben a köztes 3 napban már csak pihenek. Tán még ez segít a legtöbbet.)

Mindezek ellenére nagyon boldog vagyok, mert (szerintem) zökkenőmentesen zajlott le a 3 nap, jó volt a szervezés, szuper asszisztenseim voltak, főleg Misi és Lacee személyében, akikre a munka oroszlánrésze hárult, lévén hogy szegény Tracy Rif leginkább csak jelbeszéddel tudott kommunikálni a csak magyarul beszélő csoporttal, és mert olyan Team-et kaptam, akikkel kezdettől fogva remekül tudtunk együtt dolgozni, annak ellenére, hogy egy kis adminisztrációs gubanc következtében 14 főre duzzadt a létszám. Komolyan, figyelmesen, elszántan dolgozták végig a három napot, így jóvoltukból újra megtapasztalhattam az RKC "transzformáció" csodáját. Nagyon, nagyon akartam, hogy mindenkinek sikerülhessen, és úgy érzem, meg is tettem mindent, amit ott és akkor lehetett. De csak 7 jelöltnek adhattam a végén a kezébe a bizonyítványt. A többieknek vagy a snatch teszt nem sikerült, vagy a könyöküket nem tudták fej fölött kinyújtani. (Leendő jelöltek, tessék ezt a követelményt (is) komolyan venni... Nincs annál elkeserítőbb, mint amikor olyan probléma merül fel, amin a felkészülés során viszonylag egyszerűen lehetett volna segíteni, de ott és akkor már nem...)

De ettől függetlenül hatalmas gratula minden résztvevőnek, mert mindenki fantasztikusan teljesített és hatalmasat fejlődött.

És persze én magam is rengeteget tanultam a kurzuson. Rifet pl. ismertem már régebben, de még sosem láttam tanítani. Tanulságos volt az is, hogy Tommyval ketten tanítottuk a clean-t, ami amúgy nem szokás és felkészülni is elég nehéz rá, meg sokat kell improvizálni menet közben. De azért egész jól megoldottuk, asszem. Megfizethetetlen "mellékes", hogy a szerda estét és a csütörtök nagy részét Andreával tölthettem, péntek este meg Pavel meghívására a vezetők egy részével vacsorázhattam együtt. ÉS külön élmény volt nekem, aki az év nagy részében a keleti "végvárban", viszonylag elszigetelten nyomul, újra találkozni a magyar RKC "komredekkel", Robival és bajor csapatával, Mike-kal, akinél Dániában vendégeskedtünk a Z alatt, meg Amnonnal, "lifelong RKC partneremmel"... Ááá, nem bírok mindenkit felsorolni :D

Főleg mert még kollegiálisan gratulálnom kell mindhárom általam felkészített, frissen felkent RKC-nek, Albertnek, Pistinek és Robinak! Megérdemelték, az már szent, mert nem kis munkát fektettek bele. (Most már el merem árulni, bizakodós-reménykedős szállóige volt nálunk az edzéseken, hogy tőlem úgyis mindenki garantáltan átmegy - mert aki nem oda való, az eleve belehal már a felkészülésbe, hehe.)

Képeket már megint nem csináltam, ha ti igen, akkor kéremkéremkéreeem :) Meg lesznek majd hivatalosak is, hamarosan (ugye, Viktor?!? :D Legalább a csoportképet meg a keresztrefeszítőst hadd lássam már... :D ).