Az egész hétvége a kettlebell alapgyakorlatok, a CK-FMS tesztek/korrekciók és a Z-Health gyakorlatok összerázásának jegyében telik. DVD-maraton: CK Home Study (15 DVD - most járok a 9.-nél), közben lassan mindent elborítanak a mindenféle listák: Mik az egyes KB gyakorlatok feltételei? Mobilitás terén? Stabilitás terén? Mely ízületek vesznek részt a mozgásban és mi a szerepük? Milyen pozíciókat érint? Hogyan lehet ezeket Z téren megerősíteni és/vagy tükrözni? Milyen FMS teszt vizsgálja ezeket? Milyen izolációs korrekciókat ajánl? Milyen Z gyakorlatokkal lehet ezeket elősegíteni? Milyen RKC rávezető gyakorlatok vannak ezekre? Milyen integrációs stratégiák kellenek hozzá? Mik a mintaképzés fokozatai? Mik a bevésési ("lock-in") lehetőségek?
Jajjanyám. Az ember sejti, sőt, biztos benne, hogy ezek mind össze tudnak függeni egymással, de bazi nehéz megtalálni azt a "feszítési pontot", ahonnan nézve végül mégiscsak fel lehet fejteni és egy egységes eljárási rendszerré összesíteni az egészet. Már a sokadik térképet, sémát, folyamatábrát rajzolom, és bár még mindig vannak mindenféle kilógó részek meg elvarratlan szálak, egyre inkább úgy érzem, hogy előbb-utóbb úgyis megadja magát (vagy sem, hehe, lássuk meg).
Erről az évekkel ezelőtt Danival folytatott elmés eszmecserénk jutott eszembe, amelynek a végén konszenzusra jutottunk afelől, hogy a snatch (meg a 24-es bell is) egy k**va, az ember csak udvarol és udvarol neki, gyakran látszólag sikerrel, de mikor már épp elbízná magát, mindig van valami, amitől jól pofára esik, de azért mégsem annyira, hogy a további udvarlástól elmenjen a kedve... Hát, most ahogy így nézem, én azóta is feszt udvarlok, hasonlóan változó intenzitással és sikerrel, csak a hatóköre (? "scope") változik.
A múltkor valaki valami ilyet szólt nekem: "Hidd el, nekem az egész RKC rendszer meg filozófia meg hozzáállás meg megközelítés teljesen világos." Én meg semmi érdemlegeset nem tudtam válaszolni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ki ne üljön a képemre a pánik...
Jajjanyám. Az ember sejti, sőt, biztos benne, hogy ezek mind össze tudnak függeni egymással, de bazi nehéz megtalálni azt a "feszítési pontot", ahonnan nézve végül mégiscsak fel lehet fejteni és egy egységes eljárási rendszerré összesíteni az egészet. Már a sokadik térképet, sémát, folyamatábrát rajzolom, és bár még mindig vannak mindenféle kilógó részek meg elvarratlan szálak, egyre inkább úgy érzem, hogy előbb-utóbb úgyis megadja magát (vagy sem, hehe, lássuk meg).
Erről az évekkel ezelőtt Danival folytatott elmés eszmecserénk jutott eszembe, amelynek a végén konszenzusra jutottunk afelől, hogy a snatch (meg a 24-es bell is) egy k**va, az ember csak udvarol és udvarol neki, gyakran látszólag sikerrel, de mikor már épp elbízná magát, mindig van valami, amitől jól pofára esik, de azért mégsem annyira, hogy a további udvarlástól elmenjen a kedve... Hát, most ahogy így nézem, én azóta is feszt udvarlok, hasonlóan változó intenzitással és sikerrel, csak a hatóköre (? "scope") változik.
A múltkor valaki valami ilyet szólt nekem: "Hidd el, nekem az egész RKC rendszer meg filozófia meg hozzáállás meg megközelítés teljesen világos." Én meg semmi érdemlegeset nem tudtam válaszolni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ki ne üljön a képemre a pánik...
Kedves Gabi!
ReplyDeleteK***knak nem kell udvarolni ... :-)
Viktor,
ReplyDeleteebben a beszélgetésben a klasszikus definíció érvényesült, mely szerint k***a az, aki mindenkivel összefekszik, csak veled nem... ;)
A klasszikus definició szerint nem szóltam :-D
ReplyDelete