Alapvetően ez ment az elmúlt pár napban. Howie ötlete odaát az angol verzión, hogy dobjak be egy-egy sorozatot két dolgozat között GTG-módra, több szempontból is tuti megoldásnak bizonyult.
Rá kellett jönnöm, hogy a határidők szorításában bűntudatom lesz, ha szokvány 40-60 perces edzésekben gondolkozom (ez persze hülyeség, ha logikusan nézzük, de hát mivel emberből vagyok, az a gyakoribb, hogy pszicho-logikusan nézem a dolgokat). Ez eléggé valószínűsíti, hogy ha mégis rávettem volna magam sem sokat értem volna vele: ha ahelyett, hogy a gyakorlatokra koncentrálnék, folyton azon járna az eszem, ami munkát félbehagytam, épp csak a lényeg veszne el. Azzal viszont nem volt ilyen gondom, hogy beszúrjak egy-egy sorozatot, ami csak egy perc vagy esetleg kettő, akár 10-30 percenként az egész napon át, és ami összeadva nyilvánvalóan simán kiadja azt a 40-60 percet, ami miatt eredetileg bűntudatom volt, sőt többet. Ezen a ponton megspórolom magamnak a bennem felötlő mélyen önironikus megjegyzéseket, használja mindenki a fantáziáját bátran :)
De ez még nem minden.
Utálom a papír- és számítógépes munkát, ennek elég speciális oka van. Mindigis borzalmas volt a tartásom ülés-gépelés közben. A látványtól bárki elsírhatta volna magát, de komolyan. Sosem tanultam meg tisztességesen gépelni, úgyhogy amikor 15+ évvel ezelőtt elkezdtem nagy mennyiségben fordítani, gyorsan nagy hatékonyságra tettem szert néhány ujjal, de ez azzal is járt, hogy egyfajta görnyedt mókustartásban kuporogtam a gépnél és hol a papírra nyomtatott eredeti szöveget, hol a billentyűzetet, hol a monitort néztem. Na most ezt csinálni napi 10-12 órában finoman fogalmazva is merénylet a hát-váll-nyak ellen.
Az elmúlt pár évben próbáltam ettől a rossz szokástól megszabadulni, és sokkal jobban meg tudom tartani a helyes pozíciót, de amikor úgy rendesen elmerülök a munkában, úgymond "flow"-ba kerülök, még mindig hajlamos vagyok visszasüppedni. Szerencsére most már ott tartok, hogy az néhány perc után elkezd kényelmetlenné válni, és kizökkent, hogy "üljek már rendesen". És hogy ilyenkor fel is állok és csinálok egy sorozat akármilyen kettlebell-gyakorlatot (főleg swingeket csináltam, mindenféle nyomásokat, húzódzkodást, guggolásokat, pistolt és TGU+windmillt) sokat dob a dolgokon. Nemcsak a gyakorlat groove-ját grease-eli (ahogy ez hangzik, lol!), de frissen tartja a nem tudatos "test-emlékezetet" a helyes tartást illetően. Feltűnően ritkábban tapasztalom, hogy visszaesek a régi szokásba, illetve úgy érzem, sokkal kevesebb időt töltök benne mielőtt észreveszem. A hátam legalábbis ezt mondja a nap végén :)
Rá kellett jönnöm, hogy a határidők szorításában bűntudatom lesz, ha szokvány 40-60 perces edzésekben gondolkozom (ez persze hülyeség, ha logikusan nézzük, de hát mivel emberből vagyok, az a gyakoribb, hogy pszicho-logikusan nézem a dolgokat). Ez eléggé valószínűsíti, hogy ha mégis rávettem volna magam sem sokat értem volna vele: ha ahelyett, hogy a gyakorlatokra koncentrálnék, folyton azon járna az eszem, ami munkát félbehagytam, épp csak a lényeg veszne el. Azzal viszont nem volt ilyen gondom, hogy beszúrjak egy-egy sorozatot, ami csak egy perc vagy esetleg kettő, akár 10-30 percenként az egész napon át, és ami összeadva nyilvánvalóan simán kiadja azt a 40-60 percet, ami miatt eredetileg bűntudatom volt, sőt többet. Ezen a ponton megspórolom magamnak a bennem felötlő mélyen önironikus megjegyzéseket, használja mindenki a fantáziáját bátran :)
De ez még nem minden.
Utálom a papír- és számítógépes munkát, ennek elég speciális oka van. Mindigis borzalmas volt a tartásom ülés-gépelés közben. A látványtól bárki elsírhatta volna magát, de komolyan. Sosem tanultam meg tisztességesen gépelni, úgyhogy amikor 15+ évvel ezelőtt elkezdtem nagy mennyiségben fordítani, gyorsan nagy hatékonyságra tettem szert néhány ujjal, de ez azzal is járt, hogy egyfajta görnyedt mókustartásban kuporogtam a gépnél és hol a papírra nyomtatott eredeti szöveget, hol a billentyűzetet, hol a monitort néztem. Na most ezt csinálni napi 10-12 órában finoman fogalmazva is merénylet a hát-váll-nyak ellen.
Az elmúlt pár évben próbáltam ettől a rossz szokástól megszabadulni, és sokkal jobban meg tudom tartani a helyes pozíciót, de amikor úgy rendesen elmerülök a munkában, úgymond "flow"-ba kerülök, még mindig hajlamos vagyok visszasüppedni. Szerencsére most már ott tartok, hogy az néhány perc után elkezd kényelmetlenné válni, és kizökkent, hogy "üljek már rendesen". És hogy ilyenkor fel is állok és csinálok egy sorozat akármilyen kettlebell-gyakorlatot (főleg swingeket csináltam, mindenféle nyomásokat, húzódzkodást, guggolásokat, pistolt és TGU+windmillt) sokat dob a dolgokon. Nemcsak a gyakorlat groove-ját grease-eli (ahogy ez hangzik, lol!), de frissen tartja a nem tudatos "test-emlékezetet" a helyes tartást illetően. Feltűnően ritkábban tapasztalom, hogy visszaesek a régi szokásba, illetve úgy érzem, sokkal kevesebb időt töltök benne mielőtt észreveszem. A hátam legalábbis ezt mondja a nap végén :)
No comments:
Post a Comment