Az a lényege, hogy a fokok közötti szünetet nem időben méred, hanem a létrafoknak megfelelő számú lélegzettel biztosítod: egy swing - leteszed - egy lélegzet - felveszed - két swing - leteszed - két lélegzet - felveszed - három swing - leteszed - három lélegzet - és így tovább.
Arra tanít, hogy megőrizd a nyugalmadat, ne engedd a pániklégzést eluralkodni, ez a mentális része. De van köze az oxigén-hasznosítás ill. a szettek közötti regeneráció javításához is.
Nemcsak swinggel működik, hanem snatch-csel, thrusterrel, de akár power cleannel és deadlifttel is, felszálló létrákban vagy fel- és leszállókban (iigen, tudom, hogy a köztudatban ez piramisként van jelen, és csak a felszállókat tekintik létrának, na de hát hol van az előírva, hogy egy létrán csak felfelé lehet menni?! :D) - egy egész hosszú cikk van erről Gym Jones-éknál. (Azok a 300-asok, igen :))
Szerintem kimondottan kellemes, én spec el se fáradtam különösebben, és igen nagy volument össze lehet így hozni alacsony (ha elég jó kondíciód és önfegyelmed van ahhoz, hogy elnyújtsd a lélegzeteidet akár 8-10+ mp.-re is, meet Darth Vader :D) vagy közepes intenzitás mellett.
Vagy hát ugye a felénél kidöglik az ember magas mellett, ha elég ostoba ahhoz, hogy megengedje magának a lihegést :D
Tehát ma:
1->25->1 kétkezes swing Tivadarral (összesen 625, az kereken 15 tonna).
Ha holnap izomlázam lesz, hát tuti a bordaközi izmokban :)
No comments:
Post a Comment