FMS utánkövető szeminárium

Nakérem, úgy fest a jelen helyzet, hogy a HKC-n végül sikeresen befűztem Brettet (nagyon azért nem kellett unszolni szerencsére), hogy ha már eddig halasztódott a projekt, akkor most már csináljuk meg együtt, amikor itt lesz. Pénteken, 23-án érkezik valamikor, szombat-vasárnap van ugye az FMS, és még a következő hét elején is marad pár napot.
A szervezési rész Péternél van, remélem, mielőbb meglesz a pontos dátum/helyszín (én szeretném, ha péntek délután lenne, de lássuk meg, össze lehet-e hozni) és akkor folyt. köv.

Kettlebell Woodstock

Valami olyasmi volt minden idők első HKC-je, Pavellel, Johnnal, az összes Masterrel és egy híján (Sara sajnos nem tudott ott lenni) az összes Seniorral. Nagyon jó volt újra látni őket, meg persze a többi kedves ismerőst, pl. Andreat (Chang), Ricardot, Fawn-t, Tracyt, ill. személyesen is találkozni olyanokkal, mint Adam Glass, Dustin Rippetoe vagy Brad Nelson.
Apropó Brad... Hát... Az egy olyan aranyos, jófej fickó... Nem is hinné az ember, hogy olyan válogatott gonoszságok nőnek a szemétdombján, mint pl. a Sissy Test... :) (Ha valaki még nem ismeri: 25 swing, 1 burpee, 24 swing, 2 burpee, 23 swing, 3 burpee, és így tovább, egészen 1 swing és 25 burpee-ig - időre.) Megcsináltam múlt kedden (Dani, hallooood?!? :D), beletelt vagy 40 percbe és sokkal horrorosabb volt, mint 50min alatt 1000 swing a 24-essel vagy 80 kör VO2Max 8-asával a 16-ossal, vagy bármi más agyrém, amit eddig volt szerencsém elkövetni. (Mondjuk sejtettem én ezt, különben miért halogattam volna ezt a dolgot több mint egy évig? Hehe.)
Még David Whitleyt is sikerült elcsípnem, hogy helyrepofozzuk valamelyest a windmillt meg a bent presst, és így már azért jóval pozitívabban nézek a L2 elé.

De vissza magához az HKC-hez.

Dióhéjban: A három legalapvetőbb gyakorlat volt porondon, a goblet guggolás, a (régi, lábcserés) török meg az alap swing. Volt technikai és tanítási vizsga is. Hiányoltam viszont a workoutokat. Bár a kézikönyv programtervezéses fejezete nagyon ott van, edzésügyekben, szerintem, jobban hiszem, ha érzem, mint ha látom, vagy mi :) Ja, és volt beugró is, húzódzkodás ill. megtartás felső pozícióban (én továbbra is jobban örülnék, ha valami kettlebelles dolog lenne, csak hogy biztos legyen, hogy a népek legalább valamennyit gyakorolnak, mielőtt eljönnek).
Andrea Du Cane-nek asszisztáltam, ami (megint) nagy élmény volt, tanulságos is, meg hát nem is voltunk szomorúak, na :) Nagyon klassz, lelkes és elkötelezett team-ünk volt, öröm volt dolgozni velük. Ami az eredményeket illeti, nem tudom biztosan, de azt hiszem, körülbelül olyan volt a bukási arány, mint egy átlagos RKC-n. Az HKC fizikai igénybevétel szempontjából meg sem közelít még egy fél napot se egy RKC hétvégéből, az igaz, de itt arra fókuszáltunk, hogy a résztvevőket megtanítsuk _biztonságosan_ bellezni, és ezt nagyon szigorúan vettük, amikor átengedtünk vagy megbuktattunk valakit.

Egy valami mindenesetre biztos: ez nagyot fog szólni! Elképesztő volt látni, mennyire minden szempontból különböző emberek gyűltek össze: volt 10 éves srác (Jó, ő Jeff O'Connor fia volt, de akkoris), meg voltak jóval 60 felett is, mindenféle erőnléti szinttel és edzéstapasztalattal. A hardstyle módszer és az RKC alapelvek így sokkal szélesebb körben elterjedhetnek majd. Sok résztvevő mondta, hogy eddig álmodni sem mert volna az RKC-ról, de az HKC-ben lehetőséget látott arra, hogy kicsiben kezdje - és a végén a legtöbben már alig várták, hogy többet tanulhassanak és egy éven belül nekivágjanak az RKC-nek. Ők jobban fel lesznek készülve, és nemcsak ebben a három gyakorlatban, hanem mert legkésőbb most rá kellett jönniük, hogy a helyes technikát megtanulni (és megtanítani!) egyáltalán nem is olyan könnyű, mint ahogy eddig esetleg hitték, és valószínűleg keresnek majd egy RKC-t, aki segít nekik a felkészülésben.
A másik meg, hogy ugye most divat lett a kettlebell és van egy csomó személyi edző, aki úgy érzi, ezt a hullámot neki is meg kell lovagolnia, és kettlebellt tanít, anélkül hogy képesítése és akárcsak halványlila dunsztja lenne arról, hogy mi a francot csinál, youtube-ról lelesve meg ilyes, és mennyire veszélyes is tud az lenni a vendégeire nézve. Ők persze sosem fogják magukat annyira odatenni, hogy megcsinálják az RKC-t, de már azzal is el lehetne kerülni egy csomó bajt, ha legalább a legalapvetőbb minimumot megkapnák egy HKC-n.

Ami meg az edzést illeti a héten:
Nem sok minden. Fáradt vagyok még mindig.
Kedden örültem, hogy élek (hétfőn este értem haza). Némi Z csak.
Szerdán volt egy csomó súly nélküli meg kis súlyos (alsó meg felső) windmill, "pórázos" bent press, aztán meg
5/5 military press @12kg
5/5 side press @12kg
5/5 bent press @12kg
5 kör.
Még lett is egy kis izomlázam ott, ahol kell (lats), király.
Csütörtökön gyakorolgattam a hang (függésből indított) clean-t meg a dead (földtől indított) clean-t 16-ossal meg 24-essel, aztán meg a FTL nyomás variációit próbálgattam 2 12-essel (a dupla fej fölötti verzió tényleg durva!). Vidám dolog.
Ma meg egész nap az alváson járt az eszem, ezért csak némi súly nélküli részleges törököt csináltam (üléstől féltérdig, HKC-módra - ez így önálló gyakorlatnak is tök jó a háti gerincre és csípőre nézve) meg deadlift volt még 2 32-essel azt' annyi.

Nagysúlyos swingek

Csak muszáj volt végre kipróbálni, kellett az egómnak :D

Tegnap:
minden 45sec-ben:
10 (5/5 egykezes) swing @24kg
10 (2 kétkezes/2 L/2 kétkezes/2 R/2 kétkezes) swing @32kg
10 (kétkezes) swing @40kg
10 kör, 300 swing, 22,5min

Jó volt. Meg nehéz is. Főleg az egykezesek a 32-essel - az utolsó körben már nagyon kellett volna keresni az "eccentric"-ben az "overspeed"-et, hehe. De a 40-es se kutya, 10 swing nem tűnik nagy dolognak, de ég és föld a különbség, ha időre mennek a dolgok.
A 24-es viszont ebben a viszonylatban egész könnyűnek tűnt, ami jó dolog, ha megint el akarom kezdeni snatchelni (meg esetleg befigyelhet a jerk is) hamarosan.

Morgás és edzés

Essünk túl a morgáson előbb.

Jártál már így? Vitatkozol valakivel, és az ultimatív érve az, hogy "tudom, hogy igazam van, már 20 éve ezt csinálom!"
Annyian hiszik magukat szakértőnek csupán csak arra fel, hogy már elég sokáig csináltak valamit. Még ha csak ész nélkül ismételgették azt, amit valamikor valahol felszedtek, akkor is. Hát, fene tudja... Pláne ha megnézem, mit értek el vele ÉS milyen áron. A mennyiség nem azonos a minőséggel, és nem is mindig foglalja magába azt.
Tapasztalat vs. tudás.
Tartsuk KÜLÖN a kettőt, ha kérhetném, még ha mindkettő t-vel kezdődik is.
Az ismétlés önmagában nem a tudás anyja, hanem a megszokásé.
A puszta tény, hogy valamit 20 évig csináltál (valahogy), még nem jelenti törvényszerűen, hogy jobb is lettél abban, AMIT csináltál - valószínűleg hatékonyabb lettél abban, AHOGY csináltad, ez minden.
Ha aszimmetriát kompenzáltál, akkor most már hatékonyabban kompenzálsz aszimmetriát.
Ha guggoltad a swinget, akkor most már hatékonyabban guggolod a swinget.
Ha vacak edzésterveket állítottál össze, akkor most már hatékonyabban állítasz össze vacak edzésterveket.
Lehetne folytatni és az egészet kiterjeszteni az élet bármely területére - tegye fel a kezét az, aki még soha nem találkozott sokéves tapasztalattal rendelkező, mindazonáltal pocsék tanárral/főnökkel/szülővel/mesteremberrel/orvossal/[tetszőleges szociális szerep helye]...


Ami meg a heti edzést illeti:

Hétfő:
5/5 TGU @16kg
a magas híd + a dugóhúzó csiszolgatása
kétkezes swing + goblet guggolás létra @16kg
10 sw - 10 sq - 9 sw - 9 sq - ... 1-ig (folyamatosan)
//azon túl, hogy meg akartam halni a guggolásoktól, észrevettem, hogy sodródok jobbra, gondolom, ösztönösen még mindig próbálom kímélni a bal lábam.//
guggolás csiszolgatása: 5 bicepszhajlítás az alján, majd előre emelés fej fölé és úgy fel, @8kg, 5*
néhány nyomás @16kg

Kedd:
GTG: chinup és pistol
Bal lábas pistol katasztrofális: mintha jobban be lenne kötve a bokám mint valaha :( Hooossssszú lesz az út az RKC II-ig... Na de az van, ami van, és azzal (azon) kell dolgozni, ami van.
boka-döntések, lábfej-mobilizációs gyakorlatok, 6 pozíciós boka-körzések, zárt láncú térd-körzések
@12kg:
30sec (15) snatch L - 30sec (15) clean L, 30sec (22) swing L - ugyanez R (3min)

Szerda, csütörtök és ma:
BJ #1, 2, 3
3 kör @12kg mindegyik napon
40 swing, 6/6 nyomás, 10 goblet guggolás, 5/5 TGU, 10/10 snatch.
Azaz 600 swing a swinges napon, karonként 90 nyomás a nyomós napon és 150 guggolás a guggolós napon. Elfáradtam meg izomlázam is van, de kezdetnek végülis nem olyan rossz.

Még mindig 12-es, mennyiségre

Péntek:
1min on, 30sec off, @12kg:
4*(snatch - clean - press - snatch - clean - squat - kézcsere)
44 kétkezes swing
4*(snatch - clean - press - snatch - clean - squat - kézcsere)
4*11 egykezes swing
5 kör, 30min

Szombat kimaradt, az edzőtáborban tartottam egy blokkot. Mégpedig arról, hogyan lehet viszonylag kevés idő alatt sok munkát elvégezni. Nálam ez circuit (köredzés-féle) vagy kombinációs edzést takar. 3 mini-workout volt (könnyű súllyal és/vagy rövidített, úgymond demo-verzióban):
#1
5 snatch L - TGU le és vissza fel L - 5 snatch L - kézcsere - 5 snatch R - TGU le és vissza fel R - 5 snatch R - kézcsere, stb..; 7min folyamatosan (10-nél kezdődne amúgy)
#2
partnerrel, két súllyal, felváltva (I-go-you-go)
10 renegade row
10 see-saw press
10 kozák (ez sokaknak új volt, úgyhogy maradtunk egy súlynál)
3 kör
#3
5 kör lett volna a fenti snatch-press-squat comboból (swing nélkül), de már eléggé készen volt mindenki, ezért inkább egy kis CK-s korrekciót csináltunk helyette (lapocka beforgatása, mellkas nyitása, hogy a goblet-guggolásnál/kozáknál a teknősbéka-hátakat megszüntessük)
#4
"halál 3 percben" - ezt Sanyi nevezte el így egyszer, és az egész a pocsék memóriámnak köszönhető. Tulajdonképpen a KBLA Trifecta-t akartam csináltatni vele, csak összekevertem, és ez jött ki belőle:
30sec swing L - 30sec clean L - 30sec snatch L - kézcsere és ugyanez R
Túlélte, úgyhogy megtartottuk, LOL.

Ma meg már reggel éhesen ébredtem (ami szokatlan) és nem javult a helyzet napközben sem (ami méginkább az), így hát valamikor dél fele úgy döntöttem, egye fene, eszem egy kis tojást. Ami öreg hiba volt, mert a nap hátralevő részében csak vonszoltam magam a nagy elnehezültségben és még nézni se bírtam a súlyokat, nem még hogy BJ-oztam volna, ahogy terveztem.
Aztán benéztem Rif blogjára, és ezt találtam:
 
"Scale it, yes.Modify it, of course. Just don't not show up. Unless blood is involved.
lol.
I think."

Furcsa ez, olyan ő nekem, mint valami őrangyal, nála mindig a megfelelő dolgot találom a megfelelő pillanatban. Hála az égnek, hogy blogol megint.
Rámentem Tracy linkjére és megtaláltam az utolsó edzését, 21perc swing @12kg, és azt csináltam meg.
Csak aztán a guggolás meg török helyett ugyanúgy vissza is mentem a létrán és még csaptam 10 kétkezes swinget a végére, csak hogy 1200 swing és kerek 40perc legyen.

Tök jó volt. Jó rég jártam már négyjegyű régiókban. Az utolsó tán tavaly novemberben, az a 120 kör VO2Max volt a 12-essel, 9-esével.

Ideje összeszednem magam

Jó, igaz, hogy egy csomó dolgom is volt, hogy sínre kerüljön minden a régi-új helyen az új helyzetben, és még mindig van (meg valószínűleg mindig lesz), de azt is be kell látnom, hogy sokszor használtam én ezt kifogásnak minden másra, többek között arra is, hogy halogassam a saját edzésbe való visszatérést. Jó, a sérülésem után kihagytam valamennyit, az addig okay, de aztán meg elmentem nyaralni, aztán meg voltak aggályaim is, aztán meg hol ez meg hol az, aztán lehet hogy csak velem van ez így, de minél tovább halogattam, annál nehezebbnek tűnt újrakezdeni az edzést. Pláne hogy minél több idő esett ki, annál többet veszítettem a régi erőnlétemből, amivel úgyszintén nem volt nagy élmény konfrontálódni. Amióta az adyligeti RKC-ról visszajöttem, gyakorolgattam az alapokat egy-egy kicsit, de eléggé félszívvel és készségesen hagytam, hogy egyéb dolgok eltérítsenek tőle.

De most már csak össze kell kapnom magam. 3 hónap passzivitás elég volt. Bár lehet, hogy ennyi kellett, nem tudom, mindenesetre most van késztetésem arra, hogy újra a formámba kerüljek, ami eddig nem volt.

A héten leporoltam a 12-esemet és elkezdtem a Brett-Jones-féle programot, hogy lássam, honnan indulok. Mindegyik napon megcsináltam a 3 kört, swing/snatch 20-asával, a többi (clean-nyomás, clean-guggolás, török) 5-ösével. Majd' egy órába telt mindegyik, és el is fáradtam rendesen, de igazából rosszabbra számítottam...

Tegnap meg swing volt napirenden:
Minden 45 másodpercben:
20 swing @16kg
15 swing @20kg
10 swing @24kg
10 kör, 22,5min, 450 swing

Felettébb meg voltam elégedve, hogy nem éreztem különösebben nehéznek és ment is volna még (át is futott a fejemen, hogy csinálok még 5 kört), de aztán abban maradtam magammal, hogy jobb ezt fokozatosan felépíteni, és igazam is volt, mert mára lett is izomlázam, mint a fene, hehe.

Még két hétig maradok ennél a BJ plusz egy-két swinges nap leosztásnál, aztán a HKC után majd a VO2Max is visszakerül a mixbe. Csak azt nem tudom még, hogy a 16-ossal újrázzam a 15:15-öt (májusban már megvolt a 80 kör 8-asával), vagy lépjek vissza előbb a 12-eshez és a 36:36-hoz. Na majd a teszt megmondja, ha hazajöttem.

Núúz

Jövő héttől indul az új rendszer.

Áttekintés alant. A részletekért katt a színes mezőkre, vagy nézz szét a honlapon, a leglényegesebb dolgokat frissítettem már, de még van min dolgozni bőven.

Az Univerzum közepe

Ez az, aminek a kettlebell swinget titulálni szoktuk.

Hányszor hallottam én már ezt? Minden RKC-n (ez volt a 4.) legalább 20-szor elmondja Pavel és minden Master, Senior és Team Leader, plusz még legalább heti 20-szor a saját számból, amikor ezt prédikálom a saját tanítványaimnak. Semmi új, gondolhatná az ember.

De...
"Egy centi széles, egy kilométer mély."

Ott ültünk szombat este az étteremben, vártuk a kaját. Geoff Neuperttel beszélgetek, és szóba hozom, milyen sokan megbuktak az RKC II-n megint, és vajon miért. Kissé vonakodni látszik: "Nem tudom, nem voltam ott." - "De mégis," - próbálkozom tovább, - "valami ötleted csak van...?" - "Valószínűleg azért, mert sokan elfelejtik az alapokat." Csak nem szállok le teljesen a témáról, mesélek neki a térd-bajomról, és hogy azóta vegyes érzelmekkel viseltetek a L2 gyakorlatok iránt, mert valahogy olyan, mintha az alapgyakorlatok megszabadítottak volna a fájdalomtól, a L2 gyakorlatok meg megint visszalökdösnének bele: a viking meg a jerk bántja a térdem elöl, a windmill meg a bent press hátul, a húzódzkodás a könyökömet, stb. (magyarul para van).
Tisztázunk jónéhány technikai részletet, ad tippeket, ami már magában tök jó. De aztán ezt mondja:

"Az egész az alapokról szól. Emlékszel? Az Univerzum közepe a swing. A húzódzkodás nem más, mint a swing. A jerk is swing. A windmill is swing..."

Ekkor megérkezett a vacsora, és nem folytattuk. De van mit emészteni rajta, és azt teszem már lassan egy hete. Újraolvastam az RTK, a NW és a régi RKC könyv egyes részeit, kerestem bennük a lökést mint swinget, a windmillt mint swinget meg a pistolt mint swinget és meg is találtam... Egy csomó mindent találtam és még sokkal több is van. Az agyamban újra és újra lepörög a jelenet, ahogy ott ül velem szemben és ezt mondja. Nem csak azért, mert kivette belőlem a frászt, hanem mert olyan volt, mintha egy pillanatra megláttam volna, milyen mély is lehet az az egy kilométer.

Helyzet update

Gondoltam, bejelentem, hogy még vagy egy hónapig nem írok :)

Holnap ugyanis indulunk családostul Ausztriába, előreláthatólag augusztus 8 körül jövünk haza. Az osztrák Alpok hegyei között meg elég cselendzses a wifi, örülni fogok, ha néha legalább az emailjeimet meg tudom nézni majd.

Az emlegetett "térd-bosszúságok"időközben jólfésült túlterheléses íngyulladásban tetőztek, melynek köszönhetően, mint talán már hallottátok, az RKC II-t jövőre kellett halasztanom. Ami konkrétan gutaütés volt, na de mit lehet tenni. Még most sem teljesen 100-as, a kilockolás ellen még mindig berzenkedik egy kicsit, de legalább a normál hétköznapi működésben nem akadályoz már (nem volt vicces hetekig "csípőből" kuplungolni vezetés közben...).

De azért nem töltöttem teljesen haszontalanul az időt. Fortyog a boszorkánykonyha :) Vilivel, akiről meséltem már, egyesítettük erőinket, azaz most már ketten visszük majd a Kettlebell Debrecent, saját Bátorságsarokban. És mint tudjuk, két ember már rendszert alkot, és a rendszer mindig több, mint az elemei összessége, így hát a pesti RKC után, augusztus második felében, de legkésőbb szeptemberben izgalmas újdonságok várhatóak minden fronton. De a részletekből nem árulok el most még az égvilágon semmit se, csakazértse, legyen csak meglepetés :)

Szép nyarat mindenkinek!

Szolgálati közlemény

Örömmel jelentem, hogy ami késik, az nem siet! :) Azaz a tervezett FMS szakértőknek szóló utókövető szeminárium sikeresen megszerveztetett.

Időpont:
2009. július 4. szombat, 14.00-18.00

Helyszín:
Budapest XIV., Kövér Lajos u.-i terem

Ár:
4.000Ft/fő
 
A terv pedig továbbra is egy olyan félnapos workshop, ahol:
- szisztematizáljuk az egyes feladatoknál nyújtott gyenge teljesítmény okainak tisztázására szolgáló járulékos teszteket
- hozzájuk rendeljük a különböző szintű korrekciós (eszközös vagy anélküli) gyakorlatokat
- és a végén egyfajta folyamatábra-szerűen követhető általános "eljárási forgatókönyvet" hozunk létre
- melynek működését a résztvevők által bemutatott problémás és/vagy tanulságos esetek kapcsán modellezzük.
 
Ne felejtsd otthon:
FMS kézikönyv, közösen feldolgozandó esetek dokumentációja

Visszajelzést kérek:
Legkésőbb jövő hét szerdáig (júl. 1.).

//Az előzetesen jelentkezetteknek mindezt kiküldtem e-mailben is, de ha te bármilyen oknál fogva nem kaptál olyat, az ne tartson vissza! :)//

Rövid helyzetjelentés

Volt már jobb. Ilyen-olyan egészségügyi fennforgások vannak a családban egy ideje. Munka-fronton is van egy csomó agyalnivaló, meg kell hozni néhány nagyobb döntést, amit nem lehet már sokáig halogatni. Aggaszt az is, hogy jelentéktelennek tűnő, kósza térd-"bosszúságok" suttyomban gyakoribbak, makacsabbak és korlátozóbb jellegűek lettek. Nem nagyon van időm (meg idegrendszerem) írogatni. Majd ha legalább a dolgok egy része rendeződik valamerre.

FMS körkérdés

Az előző poszthoz fűzött kommentek között felmerült a kérdés, hogy nem tartanék-e valamiféle informális szemináriumot az FMS-tanácsadóknak. Hát, végülis ez megfelelő számú érdeklődő, ill. szervezés (helyszín, időpont, stb.) kérdése. És mivel az első nélkül a második úgyis okafogyottá válna, Tisztázzuk előbb azt.

Tehát:
Ha aktívan foglalkozol az FMS-sel, és érdekelne egy

- max. félnapos (lehetőleg még júniusban)
- tapasztalatcsere jellegű, hozott anyagból dolgozó workshop
- ahol a résztvevők által bemutatott problémás és/vagy tanulságos eseteket dolgoznánk fel
- szisztematizálnánk az egyes feladatoknál nyújtott gyenge teljesítmény okainak tisztázására szolgáló járulékos teszteket
- hozzájuk rendelnénk a különböző szintű korrekciós (eszközös vagy anélküli) gyakorlatokat
- és a végén egyfajta folyamatábraszerűen követhető általános "eljárási forgatókönyvet" hoznánk létre,
- (vagy valami ilyesmi, hehe),

akkor lehetőleg még a héten jelezd kommentben vagy e-mailben (tárgy: "FMS workshop", pls.). Természetesen további ötleteket, alternatív javaslatokat is várok :)

Bekk

Már hétfőn este hazaértem a nagy dán kalandról, de valahogy nagyon nehezen rázódok vissza a Cert felhői közül a mindennapok kerékvágásába. Mint Doc-tól megtudtam, ez az ún. 'poszt-RKC-depresszió', ami a többiek egybehangzó véleménye szerint általános jelenség a visszatérő "vendégművészek" körében. Meg hát fáradt is vagyok, azért leszívja az ember agyát a tanítás meg az azzal járó felelősség rendesen. De roppant jó szellemű, lelkes és igyekvő csapat jött össze, minden szempontból öröm volt velük dolgozni, látni az azonnali változásokat illetve a három nap alatti "transzformációt", amit minden egyes alkalommal csodaként élek meg. Jeff O'Connor Sr. RKC teamjéhez kerültem - találkoztunk már tavaly a CK-FMS-en, de most nyílt jobban alkalmam megismerni őt -, akinek köszönhetően volt alkalmam a "szokásos" teendőkön túlmenően egyénileg is dolgozni (meg CK-FMS-voodoozni) egy-egy jelölttel, csoportos gyakorlatot vezetni, részben a technikai vizsgát bonyolítani, a team tanítási vizsgáját szervezni, és a grad workoutot vezényelni. Hát izé, azért a harsány "Yes, Ma'am!"-ezést még szoknom kell, de van egy feelingje, nem mondom :) Meg persze annak is, hogy már amikor szerda este megérkeztem, azonnal összeállt a "kemény mag", Doc, Jeff, Mark Toomey és én (ezen persze még dobott egy kicsit a csütörtöki közös helyszín-előkészítés, egymás voodoozása és az új grad workout kipróbálása), időnként kiegészülve Pavellel, KJ-vel, Vilivel (akire még visszatérek) és másokkal, ami aztán erősen meghatározta a hotelbeli esték és reggelik lefolyását - felettébb tanulságosak voltak ezek a beszélgetések, és hááát, nem voltunk szomorúak, na ;) Csak azt sajnálom, de nagyon, hogy John nem tudott ott lenni... 

Ez így már önmagában is felülmúlta az összes várakozásomat, de volt még egy másik vonal is, ami ugyan járt némi előzetes izgalommal, de végül szintén az elképzelhető legjobban alakult. Most "prezentáltam" ugyanis az első RKC-jelölt tanítványomat (igen, ő a Vili, akire most visszatérek, és akiről a Dragon Dooron megjelent cikkem szól). Nos, sikerült nem kis feltűnést keltenünk... A dolog pikantériáját az adta, hogy Vili április 6-án térdműtéten esett át, azaz sacc 5 hetünk maradt rehabilitációra, amiből az első kettőt ráadásul mankózással töltötte, úgyhogy az utolsó utáni pillanatokban dőlt végülis el, hogy jön vagy halaszt (főleg a guggolásos téma tűnt ugyebár nagyon cselendzsesnek). De jött, és már kapásból azzal indított (miután előző nap mindenkire sikeresen ráhoztuk a frászt ezzel a sztorival), hogy 140-et(!) csinált a snatch teszten, majd az első swing tanítási blokk közepén Pavel személyesen nyargalt át hozzám a pálya másik végéből gratulálni, miután kinyomozta tőle, ki tanította neki ezt így... Majd másnap közölte vele, hogy a guggolásnál már ne is nagyon ugráljon, úgyis mindenki tudja már, milyen kemény. A VO2Max tesztnél nem kis fejtörést okozott Sara-nak azzal, hogy 45 lett az utolsó perc eredménye a 16-ossal - amíg Kenneth oda nem szaladt elmagyarázni, hogy nem elszámolás, ő tényleg tud ilyet, ő ezt amúgy a 24-essel szokta, ugye... csak hát Doc (a Team Leadere) letiltotta róla, biztos ami biztos alapon. Jeff a harmadik nap reggelén azt mondta neki, úgy vigyázzon magára, hogy itt már csak akkor bukhat meg, ha túlzásba viszi a vagánykodást és lesérül még búcsúzóul. De azért lengő zászlókkal megnyerte a technikai versenyt is (mély guggolással együtt, yess). Doc a végén az értékeléskor annyit mondott neki: "When you come back to assist, you gonna be a rock star..." Én meg bezsebeltem egy szekérderéknyi gratulációt, meg kaptam olyan kérdést, hogy milyen érzés "celebrity"-nek lenni, hehe.

Gyanítom, ez most úgy hangzik, mintha dicsekednék. Valószínűleg azért, mert úgy is van :) Hát istenem, na bumm, büszke vagyok rá, na... Kiváló munkát végzett, ÉS képes volt vigyázni magára közben :)

Képek itt :)

Ja, és Vili is kapott Dragon-Door-cikkre felkérést, a villám-rehab hiteles történetéről - majd szólok, ha fenn van.

Egy hét szünet

Holnap zizz Dániába. Tök jó lesz, jejeje :) Majd beszámolok, ha visszajöttem.
Ja, és ma reggel végül csak meglett még az a 80 kör 8-asával a 16-ossal.

Pont ilyenkor egy éve

Ott ültem Doc Cheng szobájában, Kenneth is épp ott volt, és beszélgettünk még egy kicsit, mielőtt elköszöntem és hazaindultam volna a tavaly májusi (9-11) RKC után. Hullafáradt voltam, úgy mozogtam, mint egy ólomkatona, ugyanakkor fel voltam pörögve és egyszerűen teljesen az élmény hatása alatt álltam. Tök jó emlékek bújnak elő! El sem hiszem, hogy azóta már egy egész év eltelt... Annyi minden történt azóta, megcsináltam kint a CK-FMS-t, asszisztáltam az októberi RKC-n és a februári FMS-en, sokszáz kettlebell edzést/órát tartottam, változott az, ahogyan a dolgokról gondolkodom és ahogy cselekszem (bizonyos szempontokból drámaian), megváltozott az életem(, az univerzum meg minden, már ha érted, mire gondolok), és ugyanakkor olyan érzésem is van, mintha semmi nem változott volna... És bizonyos értelemben nem is változott semmi. Ez most így leírva elég zagyva, bocs... Nem tudom elmagyarázni. Meg kell tapasztalni.