Paraszimpatikus idegrendszeri hatás alatt állok

Ami röviden "rest and digest": pihenek és emésztek. Ez a Z valami eszméletlen. Fogok róla írni, vagyis leginkább arról, hogyan látom/értem én azt a kis szeletét, amit az R-Phase-en tanultam, de úgy szeretném megírni, hogy tömör is legyen meg teljesen közérthető is, úgyhogy lehet, hogy kell még pár nap hozzá. De a gyakorlást már elkezdtem, a kuruzslás és a magyarázás terén is :)

Amint hazaértem, természetesen egyből nekiálltam a családomnak. Mindenki felettébb beizgult meg belelkesült (kivéve a férjem, az örök klasszikus sztoikus alkat csak mosolygott, kicsit hitetlenül, kicsit értetlenül, kicsit zavartan, de elismerően, amikor az erőteljes jobblábas "kanalazás", ami gyerekkora óta jellemezte a járását, egyszercsak minimálisra csökkent). A fiam élvezte, hogy "erőssé tudom tenni", a kisebbik lányom járásából eltűnt a "dübögés", amitől egy ideje a sarka is fájt már, a nagylányomat meg összességében annyira lenyűgözte az egész, hogy kijelentette, tanítsam meg neki "az összes gyakorlatot meg ezt az egészet", de rögtön (13 éves) :)

A reggeli csoportban is csináltam egy kis demót bemelegítés közben, aminek következtében Laci jobb oldali vállmobilitása az eddig erősen náci-jellegű lockout szintről azonnal függőlegesig ugrott. Később, edzés közben odajött és megkérdezte:"Nem varázsolnád meg a másik vállamat is? Most tök jó, hogy a jobb simán felmegy, meg nem feszül, meg semmi..." A dolog szépsége az, barátom, hogy ahhoz, hogy tartós legyen a hatás, neked magadnak kell megcsinálni a "varázstrükköt", és én meg tudlak tanítani rá... :)

UPDATE:
Délután Zsoltinak is volt alkalma keresni az állát. A váll-mobilitásában neki is hiányzott úgy 20-30 fok a függőlegeshez. "Sétálgass nekem egy kicsit..." - Némi lábfej-mobilizáció, segítséggel. - "Sétálj még egy kicsit... Ahumm, alakul..." - "Értetlen arc: "De ennek mi köze a vállamhoz, anatómiailag?" - (Tovább babrálok a lábán.) "Anatómiailag nem sok... Idegrendszerileg annál több." - "???" (Látom rajta, hogy csak udvariasságból nem röhög ki, biztos bekattantam, rám kell hagyni, ilyesmi járhat a fejében.) - "Na sétálj még egy utolsót... Okay, na nézzük azt a váll-mobilitást." Vigyorog, elkezdi emelni a karját. Istenem, videóra kellett volna venni, ahogy megváltozott az arckifejezése, amikor a karja minden erőlködés nélkül simán túlhaladt a "szokásos" holtponton és könnyedén megállapodott a függőlegesben. "Öhhh..." (Nézi, majd a másik karját is kipróbálja, TING, függőlegesig megy az is) ... "Izé, ez meg hogy?!?" - Elnevettük, hogy ez benne a varázslat, de nem, ez kőkemény alkalmazott idegtudomány... :)