Thursday, June 17, 2010

DD bell, snatch teszt, antinyaff

Nakérem, aki hülye, haljon meg, vagy legalábbis stresszelje csak magát nyugodtan hónapokig fölöslegesen, akárcsak én :D

Szóval az úgy volt, hogy kínlódtam itt zokniszárral, cérnakesztyűvel meg mindennel, és a DD bell csak menni akart és menni akart és menni akart... Én meg anyáztam sűrűn, sőt, kezdtem aggódni is, hogy nehogy már a végén még az a nyavalyás snatch teszt is kifogjon rajtam ilyen hülyeség miatt. De persze nem próbáltam meg, mert hát minek, ha még a VO2Max-nál is ugyebár fogás-gond van.

Erre tegnap, miután hosszasan prédikáltam Robinak (RKC jelölt) a magas lóról, hogy hát csak neki kéne most már futnia, hogy legalább lássuk, hol tartunk, úgy gondoltam, ez az ing rám is illik erőst... Úgyhogy a következő csoport érkezése előtt előszedtem az érdesebbik fülű DD 16-ost (hamár lúd) és nekiálltam puszta kézzel, ahogy kell.

És kérem, simán lenyomtam a 100-at egybe, semmi gyűrés, semmi becsípés, semmi csúszás, semmi probléma. Picit éreztem az alkaromat, de nem közben, csak majd valamikor utána.

Az évek során úgy megszoktam a a zokniszárat, hogy már el is felejtettem, hogy a régi tapadós festésű bellekhez eredetileg azért kellett nekem a textil, hogy csússzon... Az új meg ugye alapból csúszik, ergo a textillel duplán csúszik, az ember azt gondolná, ehhez a felismeréshez nem kell sok ész, aztán meg tessék, kiderül jól, hogy sok valóban nem, de annál mindenképpen több, mint amennyit én alapjáraton használni szoktam :D

Wednesday, June 16, 2010

Edzőtábor

Hát, nem voltunk szomorúak... :)

Az indulás és az odaút ugyan nem volt zökkenőmentes, elég jelentős csúszást sikerült összeszednünk, de azért este 8-tól még edzettünk egy órát, no meg megtanítottuk az egy szem tökkezdőnket, Sanyit swingelni gyorsba', hogy ha már így bevállalta, hogy egyből belecsap egy három napos lecsóba, nehogy már "szűzen" kelljen lefeküdnie aludni... :)

Szombaton reggel indításként az RKC-jelölteket terrorizáltuk a snatch-teszttel, majd Z-ztünk úgy egy órát, aztán a Program Minimumot szedtük atomjaira, sok FMS-es és Z korrekcióval, melynek során szerintem nagyban hozzájárultunk a Brettzel Zoli által már korábban (itt)honosított magyar nevének ("a biciklibaleset") határon inneni és túli elterjesztéséhez. Ez a blokk némi vizespalackkal-töröközős vs. swingelős páros játékkal zárult, ahol a lepotyogó palackokért járó bünti-börpikből olyan mennyiséget sikerült a társaságnak begyűjteni, hogy a végére az ebéd is kiérdemeltté nyilváníttatott, és az áldozat-szakszervezet kemény harcokat folytatott a délutáni szieszta intézményének bevezetéséért.

Természetesen sikertelenül :) Ebéd után, csak hogy annak a sok Z-munkának a hatása kellőképpen beépülhessen a járásmintába (no meg mert a benti 10 fok jobb ötletnek tűnt, mint a kinti 37, hehe), gyalogtúra következett a Zichy-cseppkőbarlanghoz, ami aztán kész kalandtúrának bizonyult. Mindössze 2,5km-re volt a szállástól, ami alapjában véve nem lett volna ügy, de kiderült, hogy az "út" a Révi-szorosban vezet, egyik oldalt a sziklafal, másik oldalt a Körös, szóval konkrétan a vasúti sínen, a talpfákon és a közé szórt köveken botorkálva kell megtenni, miközben feszt sasol az ember, hogy jön-e a vonat, mert akkor rebbenés van kétfelé, le a töltésről, de hirtelen :) (Egyszer jött is, nanáhogy, már a visszaúton, de szerencsére a Körösbe nem kellett beleugrani, csak a csalánba, nem baj, csapatépítettünk, ihaj :D) A barlangban meg egyszercsak azt mondta a vezető, hogy na, innen ő nem jön tovább, elmagyarázta, merre kell menni és majd hol tudunk kimenni. Persze mi az első adódó alkalommal felfedeztünk egy átjárót, amin keresztül a barlang nem kifejezetten a látogatóknak szánt részébe jutottunk. Ezt abból gondoltam, hogy eleve csak négykézláb lehetett rajta átmászni, odaát a pallók, lépcsők több helyen foghíjasak voltak, egy szakaszon bokáig ért a 7 fokos patakvíz, és nem egyszer csak laposkúszásban vagy limbósan oldalazva lehetett közlekedni. De mi persze rettenthetetlenül törtünk előre, amíg lehetett, majd megállapítottuk, hogy elértünk egészen a barlang végéig, majd diadalmasan visszafordultunk és nyakig sárosan, cuppogó cipőben bevallottuk a kint tébláboló vezetőnek (aki nem ujjongott, hogy a, mint kiderült, épp folyó paleolit ásatások területén kóboroltunk), hogy még legalább két másik csoportot is sikerült a tévútra vezetnünk...

Délután folytattuk a Zí-zegést (összességében sikerült végigmenni az R-Phase majd' 90%-án), majd aki még nem tudta, az megtanulhatta és kb. másfél órán át gyakorolhatta, hogyan kell valakit szakszerűen és hatékonyan orrba vágni ill. tökön rúgni. A blokkot, ha netán nem lett volna már önmagában is elég fárasztó, egy igen heveny agressziójáték zárta, úgyhogy utána már csak egy kis lájtos kettlebell-pörgetéssel zártuk a napot.

Vasárnap meg lezúztuk a maradék fölös energiákat: A késésekért járó 100+ négyüteműt egy Mini-Sissy-tesztbe integráltuk (15-->1), ahol az ötödikes Máté vigyorogva porba alázta az összes felnőttet, aztán foglalkoztunk a felsőtest (függőleges és vízszintes nyomások-húzások) csontritmusával, majd kellőképpen begyakoroltunk mindent. "Kártyáztunk" (az egyes színek egyes gyakorlatoknak feleltek meg, a számok/figurák meg az ismétlésszámot jelölték), meg volt sok páros meg csapatverseny, az utolsó megpróbáltatásban pedig, roppant highlanderesen, "csak egy maradhatott" (Last Man Standing) - de végül mégis ketten, Albert és Laci maradtak állva, ugyanis kénytelen voltam lefújni a versenyt, különben, ismerve őket, még vasárnap is ott aludtunk volna... :) Így meg kényelmesen megebédeltünk, összeszedelőzködtünk és aki akart, hazaúton még lazulhatott egy kellemeset a Félix-fürdő gyógyvizében.

Képek meg videók amint megkapom őket :)

Sunday, June 13, 2010

Sunday, June 06, 2010

Izgalmas ez

Az egész hétvége a kettlebell alapgyakorlatok, a CK-FMS tesztek/korrekciók és a Z-Health gyakorlatok összerázásának jegyében telik. DVD-maraton: CK Home Study (15 DVD - most járok a 9.-nél), közben lassan mindent elborítanak a mindenféle listák: Mik az egyes KB gyakorlatok feltételei? Mobilitás terén? Stabilitás terén? Mely ízületek vesznek részt a mozgásban és mi a szerepük? Milyen pozíciókat érint? Hogyan lehet ezeket Z téren megerősíteni és/vagy tükrözni? Milyen FMS teszt vizsgálja ezeket? Milyen izolációs korrekciókat ajánl? Milyen Z gyakorlatokkal lehet ezeket elősegíteni? Milyen RKC rávezető gyakorlatok vannak ezekre? Milyen integrációs stratégiák kellenek hozzá? Mik a mintaképzés fokozatai? Mik a bevésési ("lock-in") lehetőségek?

Jajjanyám. Az ember sejti, sőt, biztos benne, hogy ezek mind össze tudnak függeni egymással, de bazi nehéz megtalálni azt a "feszítési pontot", ahonnan nézve végül mégiscsak fel lehet fejteni és egy egységes eljárási rendszerré összesíteni az egészet. Már a sokadik térképet, sémát, folyamatábrát rajzolom, és bár még mindig vannak mindenféle kilógó részek meg elvarratlan szálak, egyre inkább úgy érzem, hogy előbb-utóbb úgyis megadja magát (vagy sem, hehe, lássuk meg).

Erről az évekkel ezelőtt Danival folytatott elmés eszmecserénk jutott eszembe, amelynek a végén konszenzusra jutottunk afelől, hogy a snatch (meg a 24-es bell is) egy k**va, az ember csak udvarol és udvarol neki, gyakran látszólag sikerrel, de mikor már épp elbízná magát, mindig van valami, amitől jól pofára esik, de azért mégsem annyira, hogy a további udvarlástól elmenjen a kedve... Hát, most ahogy így nézem, én azóta is feszt udvarlok, hasonlóan változó intenzitással és sikerrel, csak a hatóköre (? "scope") változik.

A múltkor valaki valami ilyet szólt nekem: "Hidd el, nekem az egész RKC rendszer meg filozófia meg hozzáállás meg megközelítés teljesen világos." Én meg semmi érdemlegeset nem tudtam válaszolni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ki ne üljön a képemre a pánik...

Tuesday, June 01, 2010

Nyiff-nyaff

Nyűgösség van minden vonalon. Ettől a tetves állandósult esőtől még az életkedvem is elmegy. Fáradt vagyok, húzom magam, edzeni sincs kedvem. Mondjuk, bár nem szép ezt bevallani még magamnak se, amúgy is kegyetlenül unom már az egész RKC II-re való készülést... Végülis, ha belegondolok, már vagy másfél éve ezt csinálom (minthogy a tavaly júniusi mezőnyből sikerült frankón kiejteni magam). Asszem perpill egy pozitívumát látom a konkrét eseménynek: hogy azzal akkor végre le lesz tudva.
Na meg úgy gondoltam, berendelek pár RKC-s bellt, ha már van, merthogy úgyis olyanokkal kell majd nyomulni. És nem bírom megszokni. Pedig alapból jobban szeretem, ahogy viselkedik, könnyebben fordul meg ilyes, de ha mennyiségről van szó, akkor kifog rajtam. Még ha csak annyi lenne, hogy érdes és nyúzza a bőrt... De csúszik is, mint a nyavalya, és olyan vékony a füle (a régi vörös classic-hoz képest), hogy majd' letépi az ujjam. (El sem merem képzelni, milyen lehet akkor az a bizonyos új, "női" 16-os, ami körül akkora hozsannázás van mostanában.) Nekifutottam a VO2Max-nak vele párszor, hát siralmas módon 15 perc után úgy beállt az alkarom, hogy abba kellett hagyni, mert félő volt, hogy elszáll a fenébe. El sem tudom képzelni, mikor lesz belőle 40 perc, és akkor ugye még csak ott lennék, ahol tavaly tavasszal már voltam. A classic-ra visszatérést meg nem merem kipróbálni, mert akkor tuti megint leragadok annál, mert ugye ki a fene frusztrálja magát szándékosan, hehe.
Nnnnamindegy. Mikor lesz már Karácsony?? :D