Tuesday, May 26, 2009

FMS körkérdés

Az előző poszthoz fűzött kommentek között felmerült a kérdés, hogy nem tartanék-e valamiféle informális szemináriumot az FMS-tanácsadóknak. Hát, végülis ez megfelelő számú érdeklődő, ill. szervezés (helyszín, időpont, stb.) kérdése. És mivel az első nélkül a második úgyis okafogyottá válna, Tisztázzuk előbb azt.

Tehát:
Ha aktívan foglalkozol az FMS-sel, és érdekelne egy

- max. félnapos (lehetőleg még júniusban)
- tapasztalatcsere jellegű, hozott anyagból dolgozó workshop
- ahol a résztvevők által bemutatott problémás és/vagy tanulságos eseteket dolgoznánk fel
- szisztematizálnánk az egyes feladatoknál nyújtott gyenge teljesítmény okainak tisztázására szolgáló járulékos teszteket
- hozzájuk rendelnénk a különböző szintű korrekciós (eszközös vagy anélküli) gyakorlatokat
- és a végén egyfajta folyamatábraszerűen követhető általános "eljárási forgatókönyvet" hoznánk létre,
- (vagy valami ilyesmi, hehe),

akkor lehetőleg még a héten jelezd kommentben vagy e-mailben (tárgy: "FMS workshop", pls.). Természetesen további ötleteket, alternatív javaslatokat is várok :)

Thursday, May 21, 2009

Bekk

Már hétfőn este hazaértem a nagy dán kalandról, de valahogy nagyon nehezen rázódok vissza a Cert felhői közül a mindennapok kerékvágásába. Mint Doc-tól megtudtam, ez az ún. 'poszt-RKC-depresszió', ami a többiek egybehangzó véleménye szerint általános jelenség a visszatérő "vendégművészek" körében. Meg hát fáradt is vagyok, azért leszívja az ember agyát a tanítás meg az azzal járó felelősség rendesen. De roppant jó szellemű, lelkes és igyekvő csapat jött össze, minden szempontból öröm volt velük dolgozni, látni az azonnali változásokat illetve a három nap alatti "transzformációt", amit minden egyes alkalommal csodaként élek meg. Jeff O'Connor Sr. RKC teamjéhez kerültem - találkoztunk már tavaly a CK-FMS-en, de most nyílt jobban alkalmam megismerni őt -, akinek köszönhetően volt alkalmam a "szokásos" teendőkön túlmenően egyénileg is dolgozni (meg CK-FMS-voodoozni) egy-egy jelölttel, csoportos gyakorlatot vezetni, részben a technikai vizsgát bonyolítani, a team tanítási vizsgáját szervezni, és a grad workoutot vezényelni. Hát izé, azért a harsány "Yes, Ma'am!"-ezést még szoknom kell, de van egy feelingje, nem mondom :) Meg persze annak is, hogy már amikor szerda este megérkeztem, azonnal összeállt a "kemény mag", Doc, Jeff, Mark Toomey és én (ezen persze még dobott egy kicsit a csütörtöki közös helyszín-előkészítés, egymás voodoozása és az új grad workout kipróbálása), időnként kiegészülve Pavellel, KJ-vel, Vilivel (akire még visszatérek) és másokkal, ami aztán erősen meghatározta a hotelbeli esték és reggelik lefolyását - felettébb tanulságosak voltak ezek a beszélgetések, és hááát, nem voltunk szomorúak, na ;) Csak azt sajnálom, de nagyon, hogy John nem tudott ott lenni... 

Ez így már önmagában is felülmúlta az összes várakozásomat, de volt még egy másik vonal is, ami ugyan járt némi előzetes izgalommal, de végül szintén az elképzelhető legjobban alakult. Most "prezentáltam" ugyanis az első RKC-jelölt tanítványomat (igen, ő a Vili, akire most visszatérek, és akiről a Dragon Dooron megjelent cikkem szól). Nos, sikerült nem kis feltűnést keltenünk... A dolog pikantériáját az adta, hogy Vili április 6-án térdműtéten esett át, azaz sacc 5 hetünk maradt rehabilitációra, amiből az első kettőt ráadásul mankózással töltötte, úgyhogy az utolsó utáni pillanatokban dőlt végülis el, hogy jön vagy halaszt (főleg a guggolásos téma tűnt ugyebár nagyon cselendzsesnek). De jött, és már kapásból azzal indított (miután előző nap mindenkire sikeresen ráhoztuk a frászt ezzel a sztorival), hogy 140-et(!) csinált a snatch teszten, majd az első swing tanítási blokk közepén Pavel személyesen nyargalt át hozzám a pálya másik végéből gratulálni, miután kinyomozta tőle, ki tanította neki ezt így... Majd másnap közölte vele, hogy a guggolásnál már ne is nagyon ugráljon, úgyis mindenki tudja már, milyen kemény. A VO2Max tesztnél nem kis fejtörést okozott Sara-nak azzal, hogy 45 lett az utolsó perc eredménye a 16-ossal - amíg Kenneth oda nem szaladt elmagyarázni, hogy nem elszámolás, ő tényleg tud ilyet, ő ezt amúgy a 24-essel szokta, ugye... csak hát Doc (a Team Leadere) letiltotta róla, biztos ami biztos alapon. Jeff a harmadik nap reggelén azt mondta neki, úgy vigyázzon magára, hogy itt már csak akkor bukhat meg, ha túlzásba viszi a vagánykodást és lesérül még búcsúzóul. De azért lengő zászlókkal megnyerte a technikai versenyt is (mély guggolással együtt, yess). Doc a végén az értékeléskor annyit mondott neki: "When you come back to assist, you gonna be a rock star..." Én meg bezsebeltem egy szekérderéknyi gratulációt, meg kaptam olyan kérdést, hogy milyen érzés "celebrity"-nek lenni, hehe.

Gyanítom, ez most úgy hangzik, mintha dicsekednék. Valószínűleg azért, mert úgy is van :) Hát istenem, na bumm, büszke vagyok rá, na... Kiváló munkát végzett, ÉS képes volt vigyázni magára közben :)

Képek itt :)

Ja, és Vili is kapott Dragon-Door-cikkre felkérést, a villám-rehab hiteles történetéről - majd szólok, ha fenn van.

Tuesday, May 12, 2009

Egy hét szünet

Holnap zizz Dániába. Tök jó lesz, jejeje :) Majd beszámolok, ha visszajöttem.
Ja, és ma reggel végül csak meglett még az a 80 kör 8-asával a 16-ossal.

Monday, May 11, 2009

Pont ilyenkor egy éve

Ott ültem Doc Cheng szobájában, Kenneth is épp ott volt, és beszélgettünk még egy kicsit, mielőtt elköszöntem és hazaindultam volna a tavaly májusi (9-11) RKC után. Hullafáradt voltam, úgy mozogtam, mint egy ólomkatona, ugyanakkor fel voltam pörögve és egyszerűen teljesen az élmény hatása alatt álltam. Tök jó emlékek bújnak elő! El sem hiszem, hogy azóta már egy egész év eltelt... Annyi minden történt azóta, megcsináltam kint a CK-FMS-t, asszisztáltam az októberi RKC-n és a februári FMS-en, sokszáz kettlebell edzést/órát tartottam, változott az, ahogyan a dolgokról gondolkodom és ahogy cselekszem (bizonyos szempontokból drámaian), megváltozott az életem(, az univerzum meg minden, már ha érted, mire gondolok), és ugyanakkor olyan érzésem is van, mintha semmi nem változott volna... És bizonyos értelemben nem is változott semmi. Ez most így leírva elég zagyva, bocs... Nem tudom elmagyarázni. Meg kell tapasztalni.


Wednesday, May 06, 2009

Fejben dől el

Tegnap este:
swing @16kg, két áldozattal:
1min on, 30sec off
42 reps/set
10 kör
15min, 420 swing
Egy óra múlva, a csoporttal, még több
swing @16kg
40sec on, 20sec off
28 reps/set
10 kör
10min, 280 swing

Ma reggel meg:
VO2Max, 15:15 @16kg
70 kör 8-asával
35min, 560 snatch

Hoztam magammal némi fáradtságot abból a 700 swingből kifolyólag, minthogy a két edzés közt úgy 12 óra körül telt el, de inkább mentálisan volt ez ügy, mintsem fizikailag, ugyanis tartani a tempót már nem volt gond, miután sikerült rábeszélni magam, hogy a következő körre is felvegyem a golyót, hehe. Jó, hogy volt valaki, aki a 24-essel, 7-esével gyűrte velem ugyanezt...

(A nyomások, húzódzkodás, pistol, fej fölötti guggolások, windmill, török meg ilyes megy továbbra is GTG-ben. Nem igazán tartom számon, hogy mennyi jön össze egy nap, csak csinálok egy-két sorozatot, amikor épp úgy jön ki, mittudomén, óránként talán. Gyakorlok. Eddig nem nyűglődik se a könyököm, se más.)

Monday, May 04, 2009

Nem sok híja

A 80-nak. Mármint körnek, nem évnek :) Ha így megy minden tovább, meglesz, mire indulok Dániába (és találkozom KJ Viking Warriorral - stílusos-e vagyok? :D).

Csütörtökön elvileg szabadnap lett volna, de atán csak csináltam egy áldozattal felváltva 10*10 swinget a 24-essel (lábon járó Gymboss, aki vagyok, hehe.)
Pénteken 50 kör VO2Maxra készültem, de egy másik fajta kettlebell volt nálam, ami egyből elkezdte a bőrt gyalázni a tenyeremen, úgyhogy valahol 12 kör környékén besokalltam és hagytam a fenébe. Eszméletlen (és ijesztő), mennyire hozzászoktam a 'saját snatch-bellemhez'.
Mindegy, az 50 kört megcsináltam szombaton, tegnap meg szünnap volt.
Ma pedig 60 körig nyomultam (30min, 480 snatch). Ugyanaz volt az érzésem, mint amikor a 12-essel csináltam ugyanezt még október körül: 50 körön túl már nem igazán vannak jelentős különbségek. A 60 nem volt sokkal vészesebb, mint az 50, és bírtam volna tovább is, mintha egyfajta automata üzemmódba estem volna. Na de majd kiderül.