Sunday, September 26, 2010

Nem könnyű ez a tömegelősdi

És nem is maga az edzés az, ami nehéz. Az is az, persze, hiába tűnnek ezek a komplexek papíron jobbára ártalmatlannak. Amikor már egy perce folyamatosan tolom az ismétléseket duplasúllyal, ég a vállam meg remeg a lábam és még jön 5 guggolás a végén, akkor meg-megfordul a fejemben, hogy csak le kéne hajítani ezt a két súlyt innen a nyavalyába, hisz előbb-utóbb úgyis biztos kifordul magától. Aztán nem fordul ki mégse, meg megállapítom, hogy még 10 perc se volt az egész edzés, ami ugye "semmi". (Ahogy néztem, az első 6 hétben a leghosszabb edzés se több 15 percnél.)

Inkább a járulékos, fejben futó dolgok nehezek.

Rá kellett jönnöm például, hogy hiába jó sok éve már az én privát nagyfogyásos projektemnek, és azóta sem állt fenn a valós visszahízás esélye, immunis azért nem lettem a témára, távolról sem.

Eddig, ahogy végiggondoltam, az edzéseimet javarészt a különböző vizsgákra való felkészülés jellemezte, ahol a gyakorlás és/vagy az erő-állóképesség, a munkakapacitás fejlesztése volt a cél. Mindkettő, logikusan, igen magas volument követelt. 1000 swing a 24-essel, 640 snatch VO2Max a 16-ossal, 240 nyomás a BJ-ban, ilyes. Most meg mi van? Alig 10 perc heti 3*, minden más kifejezetten meg van tiltva. Azok a 10percek, jó, nem mondom, hogy nem várom a végét, de mégis úgy érzem, összességében alig csinálok valamit. És akkor azabaj. De ha mást is edzenék mellé, akkor meg az lenne a baj, mert akkor ugye nem tartom be a programot.

Kaja-ügyben meg az utasítás ugye az, hogy "sose legyél éhes". Azaz olyankor mindig egyél. Erre meg a most már napközben is jelentkező éhséggel karöltve a frász is kerülget... Mert ha nem eszem mégse, akkor azabaj, ha meg igen, akkor jár az agyam, hogy ennyit enni mikor tizedannyit se edzek, mi lesz így belőle, és akkor meg azabaj. Pláne hogy ráadásul újabban mindenféle szénhidrátos-keményítős "tömény" cuccokat is kívánok, ami aztán nagyon nagy baj.

És valóságosan kezdem kitölteni a nadrágjaimat, ami ugyebár elvileg nem baj, sőt, hát ez a cél, de valahogy mégsincs jókedvem tőle, amikor reggel felhúzom és ezzel konfrontálódok, mert valahogy mégiscsak ijesztő, és akkor rossz közérzettel indulok neki a napnak, és akkor meg azabaj.

Ja és van még az alvás, ott az az ukáz, hogy sokat kell aludni, na azzal hálistennek nincs az égvilágon semmi baj, kivételesen :D

Wednesday, September 15, 2010

Posztoltam én, csak nem itt

Hanem odaát. Kész van most már mind a négy rivjú, halleluja. :)

Az viszont kevésbé halleluja, hogy a teremben még mindig felettébb nomád állapotok között edzünk. Bár ma állítólag már tényleg kész lesz a burkolás. Állítólag. Mondjuk már vagy 10 napja mindennap megesküsznek, hogy "holnapra". Arról már nem is beszélve, hogy _állítólag_ ugyebár én is normális vagyok... :)

Az edzés megy, jövünk felfele Zolival, mint a talajvíz :) Ami jó, az viszont kevésbé, hogy gyakorlatilag 24/7 izomlázam van, bár ebbe belejátszik az is, hogy az összes, a krav magán prezentálandó "keselyűtartásért" felelős izmom (főleg nyak meg felső hát) feszt magánkívül van a felháborodástól :D Meg is nőtt a megértésem a bunyósok kettlebelles (egyenes) tartással való nehézségei iránt, hehe.
A Rif-féle programból meg most kezdtük a 3. hetet. Hátizé, az első héten a dupla-high-pullos nap után 3 napra teljesen használhatatlanná vált az alkarom, khhh... De aztán edzésről edzésre lehetett látni a fejlődést, már súlyban is tudtunk feljebb váltani. Esélyes, hogy még lehúzzuk így ezt a hetet, és aztán fejest ugrunk a Muscle-ba, lesz, ami lesz.

Saturday, September 04, 2010

Módszerek vs. elvek

Újfent megvilágosodtam egy pár dologgal kapcsolatban :) Vagy csak tovább-világosodtam a múltkori Paveles háromféle-ember-elmélkedés vonalán, tudja a fene.

Szóval néztem a DVD-ket, konkrétan David Whitleytől a Lessons of the Old-Time Strongmen-t. És rögtön az első 'lesson' a következő idézet volt (vagyis csak a második, 'módszeres' fele, de én ide teszem az egészet, mert az eleje is hozzájárult a megvilágosodás kiváltásához):

"Without ambition one starts nothing. Without work one finishes nothing. The prize will not be sent to you. You have to win it. The man who knows how will always have a job. The man who also knows why will always be his boss. As to methods there may be a million and then some, but principles are few. The man who grasps principles can successfully select his own methods. The man who tries methods, ignoring principles, is sure to have trouble." (Ralph Waldo Emerson)

(Kb.: "Ambíció nélkül az ember nem kezd el semmit. Ha viszont nem tesz mellé munkát, nem fejez be semmit. A jutalmat nem kapjuk, nekünk kell megnyernünk azt. Aki tudja a dolgok hogyanját, annak mindig lesz munkája, aki tudja a miértjét is, az mindig a főnöke lesz. A módszerekből millió és egy lehet, de alapelvekből kevés van. Aki képes megragadni az alapelveket, az sikerrel meg tudja válogatni a maga módszereit. Aki csak módszerekkel próbálkozik, az alapelvek fölött meg elsiklik, annak számára előreprogramozottak a problémák.")

Namost a következő történt tegnap reggel (tudom, hogy kaotikusan írok, de türelem, esküszöm lesz összefüggés :D).

A terem egy szétlőtt palesztin menekülttábort megszégyenítő állapotban leledz, ezért a "küzdőtéren" tartottam személyi edzést. Mellettem okleveles személyi edző kísérletezik húzódzkodás tanításával. Odaállítja a delikvenst a rúd alá, hogy ugorjon föl, ő meg a derekánál fogva feltolja majd a rúd fölé, a tetején meg elengedi, eddig nem gáz, nyilván a lassú negatív a cél. Delikvens ösztönösen vállszélesnél kicsit szélesebb felső fogásra készül. Majd hallom az utasítást: "szűken fogjad" (hagyományos felfogatású a rúd, a szűk akkor fér el, ha az öklök majdnem érintik egymást). Ugrás-tolás, fent elengedés, delikvens lezuhan mint zsák cement. 4-5 próbálkozás után delikvens, szintén ösztönösen, bátortalanul alsó fogásra vált. Okleveles személyi edző engedékenyen bólint: "Ja, úgy könnyebb."

Első gondolatom, hogy okleveles személyi edzőnek (remélhetőleg múló) elmezavara van. A második, hogy delikvens, bár gyöngécske lánykának néz ki, talán a földi ember anatómiájától némileg eltérő csukló- és/vagy könyökszerkezetű ufo vagy transzformer vagy ilyesmi. A harmadik volt a megvilágosodás. Nyilván az okleveles személyi edzői tanfolyamon elmondták, hogy a húzódzkodásnál váltogatni kell a különböző fogásmódokat és -szélességeket (testépítő módszer). Az, hogy ezeket nem random sorsolással, hanem a test alapvető biomechanikájának figyelembevételével kéne összepárosítani (alapelv), nyomtalanul szállt át a fején, vagy fölötte.

Ez simán megmagyarázta visszamenőleg azt a régebben történt, de emlékezetemben máig élénken élő elborzasztó incidenst, amikor is másik, szintén okleveles személyi edző (aki egyébként még büszke is arra, hogy továbbképzéseinek és további képzéseinek alapvető és javarészt kizárólagos forrása a youtube), fellógatott egy TRX-et, elé tett egy fitballt, és szintén gyöngécske leányka delikvensét felszólította, hogy a lábát a TRX-be akasztva, kezével a labdán egyensúlyozva fekvőtámaszokat végezzen. A TRX egy módszer. A fitball is. Az meg egy alapelv lenne, hogy az instabil (nodepláne a duplán instabil) felület erőedzésre (ropilánykának egy normál térdelős fekvőtámasz is maxerő-mutatvány lett volna) teljesen alkalmatlan, arról már nem is beszélve, hogy ha kigurul a labda alóla, nemcsak az arcát töri szanaszéjjel, de a gerincét is megroppanthatja, lévén hogy a lába gyakorlatilag méter-magasan fel van kötve, hol van itt a hozadék-kockázat-mérlegelés, ja bocs, az is valami alapelv-féleség lenne.

Vagy hogy valami kettlebelles példával éljünk, mondjuk ha fej fölötti guggolást akarsz tanítani valakinek, ahhoz össze lehet válogatni RKC módszereket. De hogy ne akard megtanítani egy olyan kezdőnek, akinek a sima guggolásnál is bedől a térde meg görbe a háta, meg a töröknél is berogy a könyöke, na ahhoz az alapelvek kellenek.

És hogy visszakanyarodjak a háromféle emberhez meg az idézethez: ha nem tudod bármelyik időpillanatban megindokolni, melyik "hogyant" (módszert) "miért" (alapelv) csinálod, maradj az előírt progresszióknál meg programoknál. Azokat olyanok írták, akik tudják a "miérteket".

Thursday, September 02, 2010