Na erre varrjatok gombot

Ma volt kikuruzslásom nagy napja (izé 10 perce, kb., hehe). Miután lement az írásbeli, a gyakorlat-tanítási és a komplex, teljes intervenciós folyamat gyakorlati vizsgája is, Dr. Cobb kezelésbe vett... A viszonylag leglehetetlenebb elképzelhető pozíciót (ill. kettőt) vetette fel velem, és mindössze is néhány medencedöntést kellett ebben csinálnom. És!!! Kelj fel és járj, vagy mi, láss csodát, ott álltam egy lábon, mint egy cövek, sőt, megcsináltam életem első valóban stabil pisztolyát. (A biztonság kedvéért fogta ugyan a kezem, de nem kellett tartani.) Kész! Elképesztő. És valahol misztikus is, hiába 5 napon át beszéltünk az egész neurológiai hátteréről, és hiába teljesen logikus és érthető az egész úgy általában és elméletileg, valahol mégis megfoghatatlan számomra még mindig, hogy egy adott esetben és gyakorlatilag hogy a fenébe múlhat el pl. egy krónikus vállfájdalom csupán mondjuk attól, hogy finoman két-háromszor kifelé billented a bokád... ?!?
Ja, és még mindezek tetejébe azt is mondta, hogy valószínűleg nem a térd-dologtól van az egyensúly-probléma, hanem fordítva, és az egész egy ideg-impingementre vezethető vissza, amit egy többéves hasi műtét helyén maradt hegszövet okozott. Egy pillantás annak mélységébe, mennyi mindenről még csak azt se tudom, hogy nem tudom.

Szentül elhatároztam mindazonáltal, hogy mindezek ellenére valahogy mégiscsak megpróbálok valamiféle legalább valamelyest értelmes összefoglalót hegeszteni a Z-ről, ha hazamegyek. Ezt azért írom ide, hogy csesztessetek, ha el akarnám mismásolni :)