Új RKC kinevezések

Tök jó hírek!! Ezért már csak érdemes megtörni a kusst :D Múlt héten több nagyon kedves barátom is be- ill. feljebb lépett a Team-be(n)!

Senior lett Doc "egykori-teamleaderem" Cheng, Franz "fertőző-lelkesedésű" Snideman és Mark "the-one-and-only-mark-toomey-show" Toomey; Andrew "ausztrál-végvár" Read, Max "marha-erős" Shank és Fabio "már-csak-nem-fél-tőlem" Zonin pedig TL.

(*csápol*)

De persze gratulálok azoknak is, akiket (még) csak virtuálisan ismerek: Sr. RKC Dr. Michael Hartle, RKC TL Karen Smith, Lance Coffel és Dr. Prentiss Rhodes. Ami késik, arra várni kell, ennyi :)

Csak gondoltam, szólok

hogy még a maradék kedvemből se sok maradt a blogoláshoz, szóval frissítés egyelőre nem várható.

Tervbe vettem, hogy megújítom a honlapomat, és ennek kapcsán, eredetileg csak kíváncsiságból, megnéztem, kik és hol jelentettek meg a weben a hozzájárulásom, idézőjelek használata és korrekt (vagy bármilyen) szerző- vagy forrás-megjelölés nélkül tartalmakat a honlapomról.

Nyilván tudjátok, hogy erre vannak már speciálisan e célra kifejlesztett "plágium-detektorok".

Elszomorítóan sok helyen találtam akár 200+ szavas, egy az egyben átemelt részeket. (Néha vettek annyi fáradságot, hogy megváltoztassanak néhány kötőszót.) És nem ám hírportálokon vagy hasonló helyeken - az újságírók többnyire ismerik a szabályokat, és tartják is magukat azokhoz.

Szerintem elég sok információt megosztottam már szabadon és szívesen (csak hogy a legutóbbi példát említsem, ott volt nemrég az ingyenes RKC program dizájn szeminárium) ahhoz, hogy hihető legyen, ha azt mondom, nem azzal van a gondom, hogy felhasználják, amiket írok. Hanem hogy így.

"Az itt megjelentetett tartalmat szerzői jog védi, felhasználása kizárólag nem kereskedelmi célokra, változatlan formában és a forrás (szerző) megjelölésével lehetséges."

Mindenütt ott van, itt jobboldalt, a honlapomon meg alul. Vajon melyik betű nem világos belőle?

San Diego

Pár nap nyár... :)

A csendesség

Most épp azért van, mert még mindig az év végi-év eleji szokásos visszanézős-átgondolós-értékelős-újratervezős fázisban gubbasztok. A helyzet az, hogy végülis minden úgy lett, ahogy eredetileg akartam, csak épp perpill nem vagyok teljesen biztos benne, hogy valóban jó ötlet volt-e akkor ezt akarni. Vagyis de, akkor ezt kellett, azzal nincs semmi baj, csak most már lehet, hogy mást kellene akarni, vagy máshogy.

Vannak mellékhatások is, na.

Nahh, mindegy. Ezt úgyis csak valami életjel-szerűségnek szántam. Majd ha jutok valamire, akkor biztos bírok majd koherensebben is nyilatkozni az ügyben. Ezt meg nem baj, ha nem érted, magam se értem. Ha viszont érted, hívjál fel és magyarázd el nekem is :)

Kellemest, Boldogat mindenkinek!

Folytköv januárban! :)

LENGESSÜNK csak ész nélkül...

ÁÁÁÁÁÁ... Pedig azt hittem, már immunis vagyok a kóklerekre, erre meg kiderül, hogy mégse... Vagy csak a kravmagázósdi fokozza az agresszivitásomat, nem tudom, de egész héten azt járt a fejemben, hogy' kéne levadászni egyiket-másikat valami vascsővel :D

Újabban ugyanis egyre gyakrabban fordul elő, hogy az öltözőkben az én tanítványaimat oltogatják egyes okleveles személyi edzők tanítványai, miszerint a kettlebell, az szar, meg veszélyes, meg különben is, "ott" mekkora súlyok vannak, úristen - mert hát nekik is megmutatták korábban már emlegetett okleveles személyi edzők az általunk érthetetlen módon swingnek, lendítésnek nevezett, egyébként azonban tajcsi-sebességgel végrehajtott, görbehátas félguggolásból induló és aláhidalással egybekötött, rogyott-térdes, nyújtott-karos előre (meg fej fölé) emelésben végződő mozdulatsort, és ők pedig ezt 8 (lányok) meg 12 (fiúk) kilóval csinálták, és mégis 3 napig fájt utána a hátuk, a térdük meg mindenük...

Na nem mintha az "enyémeket" nagyon félteni kellene, de azért mégis, valahol csak dühít.

A szeptemberben indult kezdő csoportomban az összes lány gond nélkül tudott 24-essel swingelni a 2. hónap végén. Sőt, Marcsi és Gabi (egyik sincs 60 kiló, még mielőtt felmerülne a kérdés) augusztus végén kezdtek hozzám járni, és a héten swingeltek már 40-essel meg 48-assal is. 10-eket. És nincs semmi bajuk. Érthetetlen, mi?

Meg most olvastam egy cikket Kenneth Jay kutatási eredményeiről (randomized controlled trial), egy 8 hetes, heti 3, 5-10 perc bemelegítésből és 10-15 perc kettlebell swingből álló edzésprogram hatásáról az alsóháti, nyaki és váll-fájdalmakra.

"At the end of the eight-week intervention period, the training group had decreased pain sensation in the low-back and neck/shoulder region by approximately 57% and 46%, respectively." (Abstract itt, akinek kell az egész cikk, visítson :D)

Azaz nemhogy tönkretette volna őket, de a meglevő fájdalmakat is csökkentette, nem is kis mértékben. Mily meglepő.

Na mindegy, végülis igaza van Péternek, ezek hiénák (ő ennél azért finomabban fogalmazott a konferencián, de ez itt az én blogom és az én mérgem, hö! :D). Megpróbálnak felugrani az összes divathullámra, és még mielőtt kiderülne, hogy kutyaütők hozzá, már nyergelnek is át a következőre. Megvolt már a fitball, a bosu, közben befutott a TRX is, ugye, hátha hamar találnak újabb játékot... Itt lenne mindjárt a shakeweight, ha szabadna a figyelmükbe ajánlanom... ;)

Még élek

Csak nagyon fordítom az FMS Level 2 kézikönyvét... :) Nagyon jól összerakott anyag, Brett meg tuti hozza majd a formáját (és szokás szerint jól megfincogtat majd megint a lefordíthatatlan kiszólásaival, hehe), szóval várom már a december 3-4-5-öt. Mondjuk, ha már kész lennék vele, sokkal felhőtlenebbül várnám, de szerencsére már nem olyan sok van hátra.

Tömegileg gyarapodás van, Pisti szerint látványosan, főleg az elmúlt két hétben. Majd most már organizálok valami fotót is, lassan félidőbe érünk a programmal.

Ja, és a hét vicces eseménye volt még, hogy a szerdai krav magán valakinek sikerült simán kiütnie a szememből a kontaktlencsét, úgy, hogy nekem semmi bajom se lett, csak az tűnt fel, hogy egyszer csak alig látok. Ez már biztos valami milestone :D Ha más nem, hát neki :D

Nem könnyű ez a tömegelősdi

És nem is maga az edzés az, ami nehéz. Az is az, persze, hiába tűnnek ezek a komplexek papíron jobbára ártalmatlannak. Amikor már egy perce folyamatosan tolom az ismétléseket duplasúllyal, ég a vállam meg remeg a lábam és még jön 5 guggolás a végén, akkor meg-megfordul a fejemben, hogy csak le kéne hajítani ezt a két súlyt innen a nyavalyába, hisz előbb-utóbb úgyis biztos kifordul magától. Aztán nem fordul ki mégse, meg megállapítom, hogy még 10 perc se volt az egész edzés, ami ugye "semmi". (Ahogy néztem, az első 6 hétben a leghosszabb edzés se több 15 percnél.)

Inkább a járulékos, fejben futó dolgok nehezek.

Rá kellett jönnöm például, hogy hiába jó sok éve már az én privát nagyfogyásos projektemnek, és azóta sem állt fenn a valós visszahízás esélye, immunis azért nem lettem a témára, távolról sem.

Eddig, ahogy végiggondoltam, az edzéseimet javarészt a különböző vizsgákra való felkészülés jellemezte, ahol a gyakorlás és/vagy az erő-állóképesség, a munkakapacitás fejlesztése volt a cél. Mindkettő, logikusan, igen magas volument követelt. 1000 swing a 24-essel, 640 snatch VO2Max a 16-ossal, 240 nyomás a BJ-ban, ilyes. Most meg mi van? Alig 10 perc heti 3*, minden más kifejezetten meg van tiltva. Azok a 10percek, jó, nem mondom, hogy nem várom a végét, de mégis úgy érzem, összességében alig csinálok valamit. És akkor azabaj. De ha mást is edzenék mellé, akkor meg az lenne a baj, mert akkor ugye nem tartom be a programot.

Kaja-ügyben meg az utasítás ugye az, hogy "sose legyél éhes". Azaz olyankor mindig egyél. Erre meg a most már napközben is jelentkező éhséggel karöltve a frász is kerülget... Mert ha nem eszem mégse, akkor azabaj, ha meg igen, akkor jár az agyam, hogy ennyit enni mikor tizedannyit se edzek, mi lesz így belőle, és akkor meg azabaj. Pláne hogy ráadásul újabban mindenféle szénhidrátos-keményítős "tömény" cuccokat is kívánok, ami aztán nagyon nagy baj.

És valóságosan kezdem kitölteni a nadrágjaimat, ami ugyebár elvileg nem baj, sőt, hát ez a cél, de valahogy mégsincs jókedvem tőle, amikor reggel felhúzom és ezzel konfrontálódok, mert valahogy mégiscsak ijesztő, és akkor rossz közérzettel indulok neki a napnak, és akkor meg azabaj.

Ja és van még az alvás, ott az az ukáz, hogy sokat kell aludni, na azzal hálistennek nincs az égvilágon semmi baj, kivételesen :D

Posztoltam én, csak nem itt

Hanem odaát. Kész van most már mind a négy rivjú, halleluja. :)

Az viszont kevésbé halleluja, hogy a teremben még mindig felettébb nomád állapotok között edzünk. Bár ma állítólag már tényleg kész lesz a burkolás. Állítólag. Mondjuk már vagy 10 napja mindennap megesküsznek, hogy "holnapra". Arról már nem is beszélve, hogy _állítólag_ ugyebár én is normális vagyok... :)

Az edzés megy, jövünk felfele Zolival, mint a talajvíz :) Ami jó, az viszont kevésbé, hogy gyakorlatilag 24/7 izomlázam van, bár ebbe belejátszik az is, hogy az összes, a krav magán prezentálandó "keselyűtartásért" felelős izmom (főleg nyak meg felső hát) feszt magánkívül van a felháborodástól :D Meg is nőtt a megértésem a bunyósok kettlebelles (egyenes) tartással való nehézségei iránt, hehe.

A Rif-féle programból meg most kezdtük a 3. hetet. Hátizé, az első héten a dupla-high-pullos nap után 3 napra teljesen használhatatlanná vált az alkarom, khhh... De aztán edzésről edzésre lehetett látni a fejlődést, már súlyban is tudtunk feljebb váltani. Esélyes, hogy még lehúzzuk így ezt a hetet, és aztán fejest ugrunk a Muscle-ba, lesz, ami lesz.

Módszerek vs. elvek

Újfent megvilágosodtam egy pár dologgal kapcsolatban :) Vagy csak tovább-világosodtam a múltkori Paveles háromféle-ember-elmélkedés vonalán, tudja a fene.

Szóval néztem a DVD-ket, konkrétan David Whitleytől a Lessons of the Old-Time Strongmen-t. És rögtön az első 'lesson' a következő idézet volt (vagyis csak a második, 'módszeres' fele, de én ide teszem az egészet, mert az eleje is hozzájárult a megvilágosodás kiváltásához):

"Without ambition one starts nothing. Without work one finishes nothing. The prize will not be sent to you. You have to win it. The man who knows how will always have a job. The man who also knows why will always be his boss. As to methods there may be a million and then some, but principles are few. The man who grasps principles can successfully select his own methods. The man who tries methods, ignoring principles, is sure to have trouble." (Ralph Waldo Emerson)

(Kb.: "Ambíció nélkül az ember nem kezd el semmit. Ha viszont nem tesz mellé munkát, nem fejez be semmit. A jutalmat nem kapjuk, nekünk kell megnyernünk azt. Aki tudja a dolgok hogyanját, annak mindig lesz munkája, aki tudja a miértjét is, az mindig a főnöke lesz. A módszerekből millió és egy lehet, de alapelvekből kevés van. Aki képes megragadni az alapelveket, az sikerrel meg tudja válogatni a maga módszereit. Aki csak módszerekkel próbálkozik, az alapelvek fölött meg elsiklik, annak számára előreprogramozottak a problémák.")

Namost a következő történt tegnap reggel (tudom, hogy kaotikusan írok, de türelem, esküszöm lesz összefüggés :D).

A terem egy szétlőtt palesztin menekülttábort megszégyenítő állapotban leledz, ezért a "küzdőtéren" tartottam személyi edzést. Mellettem okleveles személyi edző kísérletezik húzódzkodás tanításával. Odaállítja a delikvenst a rúd alá, hogy ugorjon föl, ő meg a derekánál fogva feltolja majd a rúd fölé, a tetején meg elengedi, eddig nem gáz, nyilván a lassú negatív a cél. Delikvens ösztönösen vállszélesnél kicsit szélesebb felső fogásra készül. Majd hallom az utasítást: "szűken fogjad" (hagyományos felfogatású a rúd, a szűk akkor fér el, ha az öklök majdnem érintik egymást). Ugrás-tolás, fent elengedés, delikvens lezuhan mint zsák cement. 4-5 próbálkozás után delikvens, szintén ösztönösen, bátortalanul alsó fogásra vált. Okleveles személyi edző engedékenyen bólint: "Ja, úgy könnyebb."

Első gondolatom, hogy okleveles személyi edzőnek (remélhetőleg múló) elmezavara van. A második, hogy delikvens, bár gyöngécske lánykának néz ki, talán a földi ember anatómiájától némileg eltérő csukló- és/vagy könyökszerkezetű ufo vagy transzformer vagy ilyesmi. A harmadik volt a megvilágosodás. Nyilván az okleveles személyi edzői tanfolyamon elmondták, hogy a húzódzkodásnál váltogatni kell a különböző fogásmódokat és -szélességeket (testépítő módszer). Az, hogy ezeket nem random sorsolással, hanem a test alapvető biomechanikájának figyelembevételével kéne összepárosítani (alapelv), nyomtalanul szállt át a fején, vagy fölötte.

Ez simán megmagyarázta visszamenőleg azt a régebben történt, de emlékezetemben máig élénken élő elborzasztó incidenst, amikor is másik, szintén okleveles személyi edző (aki egyébként még büszke is arra, hogy továbbképzéseinek és további képzéseinek alapvető és javarészt kizárólagos forrása a youtube), fellógatott egy TRX-et, elé tett egy fitballt, és szintén gyöngécske leányka delikvensét felszólította, hogy a lábát a TRX-be akasztva, kezével a labdán egyensúlyozva fekvőtámaszokat végezzen. A TRX egy módszer. A fitball is. Az meg egy alapelv lenne, hogy az instabil (nodepláne a duplán instabil) felület erőedzésre (ropilánykának egy normál térdelős fekvőtámasz is maxerő-mutatvány lett volna) teljesen alkalmatlan, arról már nem is beszélve, hogy ha kigurul a labda alóla, nemcsak az arcát töri szanaszéjjel, de a gerincét is megroppanthatja, lévén hogy a lába gyakorlatilag méter-magasan fel van kötve, hol van itt a hozadék-kockázat-mérlegelés, ja bocs, az is valami alapelv-féleség lenne.

Vagy hogy valami kettlebelles példával éljünk, mondjuk ha fej fölötti guggolást akarsz tanítani valakinek, ahhoz össze lehet válogatni RKC módszereket. De hogy ne akard megtanítani egy olyan kezdőnek, akinek a sima guggolásnál is bedől a térde meg görbe a háta, meg a töröknél is berogy a könyöke, na ahhoz az alapelvek kellenek.

És hogy visszakanyarodjak a háromféle emberhez meg az idézethez: ha nem tudod bármelyik időpillanatban megindokolni, melyik "hogyant" (módszert) "miért" (alapelv) csinálod, maradj az előírt progresszióknál meg programoknál. Azokat olyanok írták, akik tudják a "miérteket".

Hű, húzódzkodás-teszt is lesz most már az RKC-n

Mármint az RKC I-en. A lányoknak meg megtartás felső pozícióban. Mint az HKC-n.

Kísérleti nyúl, aki lettem

Most, hogy megvan az RKC II és az azóta eltelt két hétben kellőképpen kitunyultam magam, kimondottan újnak tűnt az élmény, hogy azon kell gondolkodni, merre is tovább. És ahogy a lehetőségeken elmélkedtem, rájöttem, hogy edzettem én már egy csomó mindenre, állóképességre, erő-állóképességre, gyorserőre, robbanékonyságra, maxerőre, de van valami, amire még életemben soha.

Tömegnövelésre.

Humm.

Végülis... A nyáron amúgy is úgy összecsoffadtam, hogy rossz volt már rám nézni (mondjuk a húzódzkodás terén ez nem volt hátrány)... Meg olyan sokan kételkednek abban, hogy a kettlebelles edzéssel lehetne tömeget építeni (fiúk)... Meg olyan sokan paráznak, hogy nehogy böszme nagy izmaik legyenek tőle (lányok)...

Ergo semmit sem veszíthetek, ha kipróbálom, valamelyik pártot mindenképpen igazolni fogja. Ha semmi se történik, megnyugodhatnak a lányok, ha meg igen, akkor lelkesülhetnek a fiúk :)

Továbbá, ahogy ezen elmélkedtem, elkezdtem rettentőmód kíváncsi lenni. Mármint hogy mi sülne ki ebből vajon.

Aztán vasárnap átjött dumálni Zoli (Bánszegi), és azzal a lendülettel befűztem őt is. Hogy akkor Capt'n Complex Geoff Neupert, Kettlebell Muscle, csapjunk bele, ihaj. (Annyi "szörnyűséget" beszélnek róla, hogy nagyon akartam valakit, aki végig csinálja velem, nehogy megfutamodjak, hehe.) Mondjuk nagyon nem kellett győzködni, ő is épp túlesett az RKC hosszabbításon és hasonló dilemmában leledzett éppen. És kissé szkeptikus is a kettlebelles tömegelés ügyében, hiába, egyszer gyúrós, csak mindig gyúrós, legalább egy kicsit... (meg fiú, ugye) :D

És akkor szépen kiagyaltuk a következő kísérletet (öngyilkos merényletet):

hétfőtől (aug. 30) 4 hét MarkRif-féle "felvezető" edzés (azaz 0. hónap, mert kissé azért betojtunk mindketten, hehe),

szeptember 27-től meg KB Muscle 6+6 hét, teljesen szigorúan, betű szerint,

és akkor december 17-én, még a karácsonyi megőrülés előtt vége is.

Kajálás terén meg Zoli kb. a könyv ajánlásai meg a testépítő hagyományok szerint fog eljárni, én viszont maradok a már bevált saját, individualizált paleo-warrior verziómnál. Ami azt jelenti, hogy hús, hal, tojás, zöldség, gyümölcs, magvak, alapvetően este, amennyi jólesik, de mivel a program hüvelykujjszabálya az, hogy "sose legyél éhes", akár nappal is, majd látom úgyis.

Tegnap terv szerint meg is ejtettük az első szeánszot.

Alkardurranás már a felénél (és ez még csak a "felkészítő", nem a program, mi lesz itt, anyááám :D), Zolinak alsóhátban is érződött a törődés. Ma izomláz(!), főleg bicepszben(!), alig tudom kinyújtani a karom (negative press, ójee).

Pedig mikor végeztünk vele (fél óra se volt tán), még úgy voltam vele, hogy "alig csináltunk valamit". Aztán egy óra múlva már csak a kajára meg az alvásra tudtam gondolni :D (De ez biztos pszichés is, Zoli is azzal jött, hogy már amióta eldöntöttük ezt a programot és átolvastuk, mire kell számítani, ő egyfolytában éhes :D)

Kíváncsi leszek, hogy fog menni holnap. Lesz megint egy csomó neg. press, és jön be hozzá a guggolás is most már. Meg dupla clean-ek. Szép halál lesz :)

ÉÉÉÉÉS, most volt itt a postás, ÉSSS csomagot kaptam, megérkezett a tiszteletpéldány a Tracy DVD-jéből, véleményezésre! Ezt már korábban jelezte, de amikor kibontottam, kiderült, hogy nemcsak az övét küldte el, hanem mind a 4-et :))) Dőzsölés leend :) Meg majd az edzőtáborban is befrissítünk belőle egy kicsit :)

Apropó edzőtábor: okt. 1-2-3, Kaba, már lehet jelentkezni :)

Szolgálati közlemény

Az "ausztrál különítmény" üzeni mindenkinek, hogy szerencsésen megérkezett, hellyel-közzel akklimatizálódott, és most már blogon keresztül is tartani lehet velük a kapcsolatot. Belleket még most próbálunk keríteni, úgyhogy edzésnaplót még ne várjatok, de mindenféle egyéb érdekességet igen :)

Got Krav Maga?

I got. Végre. Woohoo :D

Hiába, ez a globális kettlebell-krav-összefonódás nem kerülhetett el bennünket sem... :) Na nem mintha eddig annyira hadakoztam volna ellene, felmerült az ötlet már többször, meg amióta hozzám járt felkészülni Rozsnyai Robi KM oktató (és immár újdonsült RKC) Nyíregyházáról, direktben is tárgyalgattunk, de valós lehetőség csak most az átépítés-bővítés kapcsán nyílt rá.

Tehát kérem szépen, szeptember 6-tól Robi és debreceni csoportja átköltözik hozzánk a Corpusba, az edzések hétfőn és szerdán fél 6-tól 7-ig lesznek. És mivel ha ő oktat a teremben, akkor én értelemszerűen nem, remek alkalom lesz ez arra is, hogy én némi egészséges és természetes égkék-fűzöld színt szedjek magamra, no meg hogy Robi és az oda is járó belleseim akaszthassák a hóhért is már végre egy kicsit... :) Aztán úgyis megfizetek nekik érte... Aztán meg ők nekem... Hihi :D Nem leszünk szomorúak, érzem én ezt :)

'Háromféle ember van'

- mondta Pavel az RKC II harmadik napján, az edzéstervezéssel kapcsolatban. -

'Az első csoportba tartozók, ha edzeni akarnak (*vagy instruktorok lévén másokat akarnak edzeni* - ezt így konkrétan nem mondta, de én automatikusan erre is értelmeztem) legjobb, ha kiválasztanak egy programot és ahhoz tartják magukat. Nem variálnak meg módosítgatnak, nem okoskodnak, szépen végigcsinál(*-tat*)ják és szép eredményeket érnek el. Ide tartozik az emberek 90%-a.

A második csoport képes arra, hogy intuitíven edzzen: megfogalmazza a saját (*vagy a tanítványai*) céljait, ismeri a teste képességeit, határait, viselkedését, tudja olvasni a jeleit és ahhoz képest napról napra, edzésről edzésre, vagy akár az edzésen belül percről percre ösztönösen mindig ezekhez igazítja, amit épp csinál(*-tat*). És szép eredményeket ér el. Ide nagyon kevés ember tartozik.

A harmadik csoportot meg azok alkotják, akik azt hiszik, hogy a másodikba tartoznak, pedig az elsőben lenne a helyük...'

("...that subtle difference between creativity and complex stupidity." - Scott 'Dilbert' Adams. Ez a mottója a kézikönyvben az idevágó fejezetnek. Megfizethetetlen.)

Te melyikben vagy? Gondolkoztál már ezen? Én mostanában sokat. Az RKC-n megtanulja az ember, hogyan mutassa be és tanítsa meg másoknak a gyakorlatok helyes kivitelezését. Ezért instruktor. Az edzéstervezés képessége teljesen más tészta, az nem fér bele abba a három napba, még csak érintőlegesen sem. És semmi nem sodorhatja az embert közelebb a 3. csoporthoz, mint a tévhit, hogy "az majd jön magától".

Az RKC I-re program alapján készültem (Brett rokz, Kenneth nekülönben! :D), betűről betűre követtem, csupán a változatos napok rengeteg swingje volt saját adalék (2000+ swing egy óra alatt, valaki? :D), Rif tanácsa alapján, miszerint a munkakapacitást, ami majd kell nekem oda, semmi mással nem tudom olyan hatékonyan fejleszteni, mint a nagysúlyos swingekkel.

Az RKC II-re intuitíven, az alapelvekre építve, sok forrásból (ETK, RTK, NW, GTG, Fighter Pullup, Reckon Pullup, Burn, VWC, BJ-"ihletésű" L2-es körök, ACE - bár akkor még nem tudtam, hogy így hívják, de jó ötletnek tűnt) + saját kútfőből is merítve, egyénileg mixelve.

Azok közül, akik hozzám járnak, vannak, akiket egy konkrét programra tettem, és vannak, akiket intuitíven edzek. Van olyan is, hogy az edzésnapok egy részére van egy keretprogram, a többit meg én kreálom hozzá, ad-hocnak tűnő, de nagyonis átgondolt módon. Így készült pl. az összes RKC-jelöltem. A döntés többnyire azon múlik, mi a tét, mi a cél, mennyire szoros a határidő, stb., és folyamatosan felülvizsgálom. Inkább a biztonságos oldalra szeretek tévedni, óvatos duhaj, aki vagyok. Ha bármikor kétségem van, akkor elsőre kapásból program, aztán majd látjuk. Hogy közel 100 dollár egy online letölthető pároldalas pdf? És? Ha nem tudom a várt eredményt produkálni, a negatív reklám mennyibe kerül majd? Hogy akkor nem engem fognak isteníteni? Hát inkább legyek sikeres kivitelezőként, mint szánalmas ripacs tervezőként. (Kezd agyamra menni ez az építkezés itt, érzem :D)

"Az eredmény számít, nem az igyekezet." Lassan 20 éve mondogatom már ezt, az érvényessége nem változik, csak épp mikor mire vonatkozik.