Monday, July 19, 2010

Lesz Gray-nek új könyve, jejeje

És a davedraper-en már van fenn pár kivonat belőle:
1. rész, 2. rész, 3. rész. Ez meg a tartalomjegyzék. In English, mily meglepő, deal with it :)

Szerintem nagyon szemléletesen magyarázza el az egyes ízületek vélt vagy valós problémáinak összefüggéseit az alatta-felette, előtte-mögötte, stb. lévő ízületek mobilitás- és stabilitásbeli hiányosságaival. Hogy az instabil térd nem egyszerűen egy instabil térd, amit stabilizálni kell "oszt' jóvan". Hanem lehet a hátterében bekötött lábfej, boka, csípő, vagy akár reflexív törzsstabilitás-gond, sőt nem is feltétlenül alulról gyűrűzik fel a baj, jöhet a nyak, a háti gerinc vagy a rossz helyen bekötött, stabilnak látszó lapocka felől is. Meg gyakorlatilag akárhonnan. Ezért kell mindig az egész képet nézni. Vagy az FMS esetén az egész tesztet. Különben fa, erdő, donquijote, rossz fán kopogtatás, bosszús harkály, kárörvendő fíreg, vagy mi.

Sunday, July 11, 2010

Hát ez még Jucira se hozott volna szégyent... :)

A tegnapi nap igen klassznak ígérkezett. Verőfényes idő, semmi meló, délután meg "kettlebelles" esküvőre voltam hivatalos. (Mármint nem a szertartás volt kettlebelles, hanem az ifjú pár. Akik tűsarkúban deadliftelnek, azok ugye nem mi vagyunk... :D)

Erre reggel mit ad isten: állok fel gyanútlanul a klotyóról, erre eldördül mögöttem egy lövés. Azt azonnal megállapítottam, hogy hálistennek nem arról van szó, hogy korai lett volna az említett megmozdulás, a következő pillanatban viszont belecsapott a villám mindkét SI ízületembe (ennek van valami közérthető magyar neve?!?), és onnantól leginkább a virtuális járókeretben történő vánszorgás volt az, amit mozgásszinten előadni képes voltam. Már ha a sűrű anyázást nem számítjuk a TM-ízület (állkapocs) mobilitás-edzésének.

Aztán megjárult egy kicsit, dél felé még Bretteztem is, beépített minőségbiztosítással, ugye, meg aztán rájöttem, hogy ha becsípem azt a bizonyos képzeletbeli százast, akkor nincs gond, csak hát marhára fárasztó egész nap összeszorított seggel közlekedni, bár látványelemnek nem volt rossz, főleg az esküvőn, ahová végülis csak elmentem (az egyházira - a polgárit meg az onnan a templomhoz átsétálást nem vállaltam be), és főleg ahogy felöltöztem, lévén hogy kizárólag a töklapos "spártai" szandál jöhetett szóba, ahhoz meg kellett egy bő szárú nadrág, ami azt eltakarja, stb., na gondolhatjátok, mint valami szerződtetett bohóc... :D Na de mindegy, úgysem én voltam a főszereplő, elég, hogy ők ketten szépek voltak, boldogok voltak, jó volt nézni őket, és ez volt a lényeg :)

Aztán hazaevickéltem, néztem a meccset és nyomorékságon duzzogva, veszett-fejsze-nyele-alapon betoltam irdatlan mennyiséget a férjem által az épp nálunk "táborozó" rakás gyerek számára ipari mennyiségben előállított pizzából. Melynek következtében nem a keresztcsonti krízis miatt nem volt zavartalan a hajnal ötkor aztán végérvényesen megszakadó éjszakai nyugovásom.

Azóta morcos kávézás (literszám), károk felmérése (néminemű javulás tapasztalható), kísérlet tegapi fejvesztett pizza-eszkapád szénhidrát-töltésre történő átminősítésére (közepesnél kisebb sikerrel), és annak felhasználására például nyomásos edzés során, amihez mindjárt hozzá is kezdek, amint lelkileg (kávé+cigi+önostorozás befejezése) felkészültem rá.

Majd jövök a folyományokkal, ha lesznek :)

Thursday, June 17, 2010

DD bell, snatch teszt, antinyaff

Nakérem, aki hülye, haljon meg, vagy legalábbis stresszelje csak magát nyugodtan hónapokig fölöslegesen, akárcsak én :D

Szóval az úgy volt, hogy kínlódtam itt zokniszárral, cérnakesztyűvel meg mindennel, és a DD bell csak menni akart és menni akart és menni akart... Én meg anyáztam sűrűn, sőt, kezdtem aggódni is, hogy nehogy már a végén még az a nyavalyás snatch teszt is kifogjon rajtam ilyen hülyeség miatt. De persze nem próbáltam meg, mert hát minek, ha még a VO2Max-nál is ugyebár fogás-gond van.

Erre tegnap, miután hosszasan prédikáltam Robinak (RKC jelölt) a magas lóról, hogy hát csak neki kéne most már futnia, hogy legalább lássuk, hol tartunk, úgy gondoltam, ez az ing rám is illik erőst... Úgyhogy a következő csoport érkezése előtt előszedtem az érdesebbik fülű DD 16-ost (hamár lúd) és nekiálltam puszta kézzel, ahogy kell.

És kérem, simán lenyomtam a 100-at egybe, semmi gyűrés, semmi becsípés, semmi csúszás, semmi probléma. Picit éreztem az alkaromat, de nem közben, csak majd valamikor utána.

Az évek során úgy megszoktam a a zokniszárat, hogy már el is felejtettem, hogy a régi tapadós festésű bellekhez eredetileg azért kellett nekem a textil, hogy csússzon... Az új meg ugye alapból csúszik, ergo a textillel duplán csúszik, az ember azt gondolná, ehhez a felismeréshez nem kell sok ész, aztán meg tessék, kiderül jól, hogy sok valóban nem, de annál mindenképpen több, mint amennyit én alapjáraton használni szoktam :D

Wednesday, June 16, 2010

Edzőtábor

Hát, nem voltunk szomorúak... :)

Az indulás és az odaút ugyan nem volt zökkenőmentes, elég jelentős csúszást sikerült összeszednünk, de azért este 8-tól még edzettünk egy órát, no meg megtanítottuk az egy szem tökkezdőnket, Sanyit swingelni gyorsba', hogy ha már így bevállalta, hogy egyből belecsap egy három napos lecsóba, nehogy már "szűzen" kelljen lefeküdnie aludni... :)

Szombaton reggel indításként az RKC-jelölteket terrorizáltuk a snatch-teszttel, majd Z-ztünk úgy egy órát, aztán a Program Minimumot szedtük atomjaira, sok FMS-es és Z korrekcióval, melynek során szerintem nagyban hozzájárultunk a Brettzel Zoli által már korábban (itt)honosított magyar nevének ("a biciklibaleset") határon inneni és túli elterjesztéséhez. Ez a blokk némi vizespalackkal-töröközős vs. swingelős páros játékkal zárult, ahol a lepotyogó palackokért járó bünti-börpikből olyan mennyiséget sikerült a társaságnak begyűjteni, hogy a végére az ebéd is kiérdemeltté nyilváníttatott, és az áldozat-szakszervezet kemény harcokat folytatott a délutáni szieszta intézményének bevezetéséért.

Természetesen sikertelenül :) Ebéd után, csak hogy annak a sok Z-munkának a hatása kellőképpen beépülhessen a járásmintába (no meg mert a benti 10 fok jobb ötletnek tűnt, mint a kinti 37, hehe), gyalogtúra következett a Zichy-cseppkőbarlanghoz, ami aztán kész kalandtúrának bizonyult. Mindössze 2,5km-re volt a szállástól, ami alapjában véve nem lett volna ügy, de kiderült, hogy az "út" a Révi-szorosban vezet, egyik oldalt a sziklafal, másik oldalt a Körös, szóval konkrétan a vasúti sínen, a talpfákon és a közé szórt köveken botorkálva kell megtenni, miközben feszt sasol az ember, hogy jön-e a vonat, mert akkor rebbenés van kétfelé, le a töltésről, de hirtelen :) (Egyszer jött is, nanáhogy, már a visszaúton, de szerencsére a Körösbe nem kellett beleugrani, csak a csalánba, nem baj, csapatépítettünk, ihaj :D) A barlangban meg egyszercsak azt mondta a vezető, hogy na, innen ő nem jön tovább, elmagyarázta, merre kell menni és majd hol tudunk kimenni. Persze mi az első adódó alkalommal felfedeztünk egy átjárót, amin keresztül a barlang nem kifejezetten a látogatóknak szánt részébe jutottunk. Ezt abból gondoltam, hogy eleve csak négykézláb lehetett rajta átmászni, odaát a pallók, lépcsők több helyen foghíjasak voltak, egy szakaszon bokáig ért a 7 fokos patakvíz, és nem egyszer csak laposkúszásban vagy limbósan oldalazva lehetett közlekedni. De mi persze rettenthetetlenül törtünk előre, amíg lehetett, majd megállapítottuk, hogy elértünk egészen a barlang végéig, majd diadalmasan visszafordultunk és nyakig sárosan, cuppogó cipőben bevallottuk a kint tébláboló vezetőnek (aki nem ujjongott, hogy a, mint kiderült, épp folyó paleolit ásatások területén kóboroltunk), hogy még legalább két másik csoportot is sikerült a tévútra vezetnünk...

Délután folytattuk a Zí-zegést (összességében sikerült végigmenni az R-Phase majd' 90%-án), majd aki még nem tudta, az megtanulhatta és kb. másfél órán át gyakorolhatta, hogyan kell valakit szakszerűen és hatékonyan orrba vágni ill. tökön rúgni. A blokkot, ha netán nem lett volna már önmagában is elég fárasztó, egy igen heveny agressziójáték zárta, úgyhogy utána már csak egy kis lájtos kettlebell-pörgetéssel zártuk a napot.

Vasárnap meg lezúztuk a maradék fölös energiákat: A késésekért járó 100+ négyüteműt egy Mini-Sissy-tesztbe integráltuk (15-->1), ahol az ötödikes Máté vigyorogva porba alázta az összes felnőttet, aztán foglalkoztunk a felsőtest (függőleges és vízszintes nyomások-húzások) csontritmusával, majd kellőképpen begyakoroltunk mindent. "Kártyáztunk" (az egyes színek egyes gyakorlatoknak feleltek meg, a számok/figurák meg az ismétlésszámot jelölték), meg volt sok páros meg csapatverseny, az utolsó megpróbáltatásban pedig, roppant highlanderesen, "csak egy maradhatott" (Last Man Standing) - de végül mégis ketten, Albert és Laci maradtak állva, ugyanis kénytelen voltam lefújni a versenyt, különben, ismerve őket, még vasárnap is ott aludtunk volna... :) Így meg kényelmesen megebédeltünk, összeszedelőzködtünk és aki akart, hazaúton még lazulhatott egy kellemeset a Félix-fürdő gyógyvizében.

Képek meg videók amint megkapom őket :)

Sunday, June 13, 2010

Sunday, June 06, 2010

Izgalmas ez

Az egész hétvége a kettlebell alapgyakorlatok, a CK-FMS tesztek/korrekciók és a Z-Health gyakorlatok összerázásának jegyében telik. DVD-maraton: CK Home Study (15 DVD - most járok a 9.-nél), közben lassan mindent elborítanak a mindenféle listák: Mik az egyes KB gyakorlatok feltételei? Mobilitás terén? Stabilitás terén? Mely ízületek vesznek részt a mozgásban és mi a szerepük? Milyen pozíciókat érint? Hogyan lehet ezeket Z téren megerősíteni és/vagy tükrözni? Milyen FMS teszt vizsgálja ezeket? Milyen izolációs korrekciókat ajánl? Milyen Z gyakorlatokkal lehet ezeket elősegíteni? Milyen RKC rávezető gyakorlatok vannak ezekre? Milyen integrációs stratégiák kellenek hozzá? Mik a mintaképzés fokozatai? Mik a bevésési ("lock-in") lehetőségek?

Jajjanyám. Az ember sejti, sőt, biztos benne, hogy ezek mind össze tudnak függeni egymással, de bazi nehéz megtalálni azt a "feszítési pontot", ahonnan nézve végül mégiscsak fel lehet fejteni és egy egységes eljárási rendszerré összesíteni az egészet. Már a sokadik térképet, sémát, folyamatábrát rajzolom, és bár még mindig vannak mindenféle kilógó részek meg elvarratlan szálak, egyre inkább úgy érzem, hogy előbb-utóbb úgyis megadja magát (vagy sem, hehe, lássuk meg).

Erről az évekkel ezelőtt Danival folytatott elmés eszmecserénk jutott eszembe, amelynek a végén konszenzusra jutottunk afelől, hogy a snatch (meg a 24-es bell is) egy k**va, az ember csak udvarol és udvarol neki, gyakran látszólag sikerrel, de mikor már épp elbízná magát, mindig van valami, amitől jól pofára esik, de azért mégsem annyira, hogy a további udvarlástól elmenjen a kedve... Hát, most ahogy így nézem, én azóta is feszt udvarlok, hasonlóan változó intenzitással és sikerrel, csak a hatóköre (? "scope") változik.

A múltkor valaki valami ilyet szólt nekem: "Hidd el, nekem az egész RKC rendszer meg filozófia meg hozzáállás meg megközelítés teljesen világos." Én meg semmi érdemlegeset nem tudtam válaszolni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ki ne üljön a képemre a pánik...

Tuesday, June 01, 2010

Nyiff-nyaff

Nyűgösség van minden vonalon. Ettől a tetves állandósult esőtől még az életkedvem is elmegy. Fáradt vagyok, húzom magam, edzeni sincs kedvem. Mondjuk, bár nem szép ezt bevallani még magamnak se, amúgy is kegyetlenül unom már az egész RKC II-re való készülést... Végülis, ha belegondolok, már vagy másfél éve ezt csinálom (minthogy a tavaly júniusi mezőnyből sikerült frankón kiejteni magam). Asszem perpill egy pozitívumát látom a konkrét eseménynek: hogy azzal akkor végre le lesz tudva.
Na meg úgy gondoltam, berendelek pár RKC-s bellt, ha már van, merthogy úgyis olyanokkal kell majd nyomulni. És nem bírom megszokni. Pedig alapból jobban szeretem, ahogy viselkedik, könnyebben fordul meg ilyes, de ha mennyiségről van szó, akkor kifog rajtam. Még ha csak annyi lenne, hogy érdes és nyúzza a bőrt... De csúszik is, mint a nyavalya, és olyan vékony a füle (a régi vörös classic-hoz képest), hogy majd' letépi az ujjam. (El sem merem képzelni, milyen lehet akkor az a bizonyos új, "női" 16-os, ami körül akkora hozsannázás van mostanában.) Nekifutottam a VO2Max-nak vele párszor, hát siralmas módon 15 perc után úgy beállt az alkarom, hogy abba kellett hagyni, mert félő volt, hogy elszáll a fenébe. El sem tudom képzelni, mikor lesz belőle 40 perc, és akkor ugye még csak ott lennék, ahol tavaly tavasszal már voltam. A classic-ra visszatérést meg nem merem kipróbálni, mert akkor tuti megint leragadok annál, mert ugye ki a fene frusztrálja magát szándékosan, hehe.
Nnnnamindegy. Mikor lesz már Karácsony?? :D

Monday, May 24, 2010

Úgy jártam én is, mint Cortez

Mesélte a múltkor, hogy bizony érdemes újra meg újra elővenni az RKC kézikönyvet... Ahogy olvasgatta a legutóbbit, egyre-másra csodálkozott rá mindenféle "újdonságokra". Kizárt dolog, hogy ez a korábbiban is benne lett volna, gondolta, de sokadjára már csak gyanús lett a dolog, és előszedte azt is, fellapozta, és ím nahát, ott van abban is, ugyanott, szó szerint.
Persze változott is sok minden azóta. Leginkább a módszerek. Ha összehasonlítom azt, ahogy nekünk tanították a swinget 2 éve, meg ahogy most az olasz RKC-n tanítottuk, szinte már talán csak a végeredmény azonos - sőt, igazából az sem teljesen.
Na de vannak dolgok, amik nem változnak, és miután én is ugyanígy jártam az udine-i kézikönyvvel, nemcsak a múltkorit szedtem elő, hanem az azelőttit, meg az azelőttit, végül mind a hatot, még a (számomra) legelsőt is... És még abban is találtam olyasmit, ami felett elsiklottam, vagy amiről időközben megfeledkeztem.
Szóval jó-jó, hogy az ember igyekszik mindig az újjal lépést tartani, a legfrissebb infót beszerezni, de néha nem árt azt is felfrissíteni, ami már megvan...

Saturday, May 15, 2010

Bogáncs-pozitív

Közben a DragonDoor-ra is felkerültek a képek!

Amikor megkérdeztem Pavelt, van-e valami tippje, mit tudnék legközelebb jobban csinálni, azt mondta, semmit, minden teljesen jó volt, de ha nagyon bele kellene kötni valamibe, akkor néha talán lehetett volna kicsit hangosabban, de ez végülis nem ügy, mert általában úgyis mikrofonnal dolgozunk, majd hosszas gondolkodás után még annyit tett hozzá, hogy esetleg könnyebb lenne velem kommunikálni, ha a hajamat egy kicsit kijjebb szedném az arcomból.



Be kell látnom, van benne valami... :D

No. 1 RKC Italia

A kívülről kissé talán kaotikusnak tűnő szervezés és a magam minimum 200%-os hatékonysággal véghez vitt előzetes ön-stresszelése ellenére meglepően simán ment minden. Kimondottan erős, jól felkészült olasz csapat várt bennünket, letörölhetetlen mosolyokkal és szakadatlan pörgéssel. Elképesztő :)


Hát, ezt se hittem volna, hogy egyszer Pavel mellett fogok ülni... :)


Egy elsiető híján teljes a Team. Nagy köszönet az asszisztenciának, nem tudom, hogy boldogultam volna nélkülük. Úgy mellesleg végigtolmácsolták ugyanis az egészet, és én már csak tudom, mekkora meló az...


Azért mi sem voltunk szomorúak :)


Szerintem Lara nincs se 160 cm, se 60 kiló... Ehhem.


Erre mit lehet mondani? :)

Sunday, May 02, 2010

Az a bizonyos edzőtábor

3 nap ZKB, azaz Z-Health + kettlebell (inkluzíve CK-FMS). Június 11-12-13-án lesz, Nagyváradtól nem messze, a hegyekben, Sebivel közösen. A helyek kb. fele már előzetesen elkelt (mert a saját tanítványaimmal ennyit csak kivételezek), de a maradékra még lehet pályázni :)

Az eddigi Z-s megmozdulásoktól eltérően ez egy kombinált buli lesz: a középpontban a kettlebell alapgyakorlatok technikai csiszolgatása áll majd, és ezeket támogatja a Z és a CK-FMS.

Valahogy így:
Végy egy halom kettlebellt, a hozzátartozó elvetemülteket, valamint a 6 RKC alapgyakorlatot és variációit.
Gyárts az "egy-ízületes" R-Phase gyakorlatokból néhány max. 10-15 perces "neurális bemelegítést" az edzésblokkok elejére.
Mivel az I-Phase tulajdonképpen egy keretprogram, ami személyre/helyzetre/célra szabható, dizájnolj olyan összetett "tükörkép"-gyakorlatokat, amik kifejezetten a kettlebell-gyakorlatok típushibáit javítják vagy azokban fokozzák a hatékonyságot.
Alkalmazd ezeket, a CK-FMS eszközeivel kombináltan, a mobilitás és a stabilitás fejlesztésére.
Adj hozzá némi csontritmus- és tekintet-optimalizálást.
Érleld mindezt vegyítve, zárt helyen, 3 napig. Kevergesd sűrűn és alaposan, időnként hevenyen :)

Odáig még nem jutottam, hogy mi lesz belőle, ha kész lesz :D

Feltételek itt.

Sunday, April 25, 2010

Tavasz, meleg, napsütés, és mégis

Mindenki ilyen nyomi mostanság, vagy csak én? Folyton csak aludnék-aludnék-aludnék. Pénteken meg úgy fáztam bent már reggeltől, hogy már azt hittem, beteg leszek. A Zistennek se akart délután 2 lenni, hogy hazaugorhassak a téli kötött pulcsimért. A továbbiakban aztán rettentőmód képviseltem a kettlebell esetlegesen szibériai eredetét (de nézhettek persze csak simán hülyének is :D)
A munkával amúgy nincs gond, olyankor azért összekapom magam, de egyébként... Az erőgyakorlatok még mennek is úgy-ahogy, de a ballisztikára pl. gondolni sem szeretek. Pedig olyan frankón mindig betervezem az összes "lyukas órámat", de pl. ha VO2Max van soron, képes vagyok reggel 9-től du. 5-ig halogatni. (Azaz amíg már nem lehet tovább, este, meló után ugyanis ezerszázalékosan hóttziher, hogy én már nem csinálok semmi érdemlegeset - haza, kaja, ágy, kis okosodás és aztán szunya, ennyi :D)
Azon gondolkozom, hogy reggel korán kéne ezeken túlesni, talán napközben is jobban hasonlítanék az élőkhöz. Gondolatnak tulajdonképpen egész jó. Csak megcsinálni ne kéne. Valami olyan ideológiát kéne gyártanom hozzá, amiben hinni is tudok :)

Monday, April 19, 2010

Nemráértem írni hétvégén

Mert a legutóbbi Power by Pavel newsletterben hivatkozott cikkeket bújtam az RKC, a Z, és a CK-FMS összefüggéseiről.

Meg a júniusi edzőtábor programját bütyköltem.

Meg közreműködtem a nagylányom apjával közös kiállításának berendezésében, mint rögzítéstechnikai segédmunkás.

Meg Zíztünk+RKCztünk+üzletfejlesztettünk Zolival.

Meg ilyes :)