Friday, August 20, 2010

'Háromféle ember van'

- mondta Pavel az RKC II harmadik napján, az edzéstervezéssel kapcsolatban. -

'Az első csoportba tartozók, ha edzeni akarnak (*vagy instruktorok lévén másokat akarnak edzeni* - ezt így konkrétan nem mondta, de én automatikusan erre is értelmeztem) legjobb, ha kiválasztanak egy programot és ahhoz tartják magukat. Nem variálnak meg módosítgatnak, nem okoskodnak, szépen végigcsinál(*-tat*)ják és szép eredményeket érnek el. Ide tartozik az emberek 90%-a.

A második csoport képes arra, hogy intuitíven edzzen: megfogalmazza a saját (*vagy a tanítványai*) céljait, ismeri a teste képességeit, határait, viselkedését, tudja olvasni a jeleit és ahhoz képest napról napra, edzésről edzésre, vagy akár az edzésen belül percről percre ösztönösen mindig ezekhez igazítja, amit épp csinál(*-tat*). És szép eredményeket ér el. Ide nagyon kevés ember tartozik.

A harmadik csoportot meg azok alkotják, akik azt hiszik, hogy a másodikba tartoznak, pedig az elsőben lenne a helyük...'
("...that subtle difference between creativity and complex stupidity." - Scott 'Dilbert' Adams. Ez a mottója a kézikönyvben az idevágó fejezetnek. Megfizethetetlen.)

Te melyikben vagy? Gondolkoztál már ezen? Én mostanában sokat. Az RKC-n megtanulja az ember, hogyan mutassa be és tanítsa meg másoknak a gyakorlatok helyes kivitelezését. Ezért instruktor. Az edzéstervezés képessége teljesen más tészta, az nem fér bele abba a három napba, még csak érintőlegesen sem. És semmi nem sodorhatja az embert közelebb a 3. csoporthoz, mint a tévhit, hogy "az majd jön magától".

Az RKC I-re program alapján készültem (Brett rokz, Kenneth nekülönben! :D), betűről betűre követtem, csupán a változatos napok rengeteg swingje volt saját adalék (2000+ swing egy óra alatt, valaki? :D), Rif tanácsa alapján, miszerint a munkakapacitást, ami majd kell nekem oda, semmi mással nem tudom olyan hatékonyan fejleszteni, mint a nagysúlyos swingekkel.
Az RKC II-re intuitíven, az alapelvekre építve, sok forrásból (ETK, RTK, NW, GTG, Fighter Pullup, Reckon Pullup, Burn, VWC, BJ-"ihletésű" L2-es körök, ACE - bár akkor még nem tudtam, hogy így hívják, de jó ötletnek tűnt) + saját kútfőből is merítve, egyénileg mixelve.
Azok közül, akik hozzám járnak, vannak, akiket egy konkrét programra tettem, és vannak, akiket intuitíven edzek. Van olyan is, hogy az edzésnapok egy részére van egy keretprogram, a többit meg én kreálom hozzá, ad-hocnak tűnő, de nagyonis átgondolt módon. Így készült pl. az összes RKC-jelöltem. A döntés többnyire azon múlik, mi a tét, mi a cél, mennyire szoros a határidő, stb., és folyamatosan felülvizsgálom. Inkább a biztonságos oldalra szeretek tévedni, óvatos duhaj, aki vagyok. Ha bármikor kétségem van, akkor elsőre kapásból program, aztán majd látjuk. Hogy közel 100 dollár egy online letölthető pároldalas pdf? És? Ha nem tudom a várt eredményt produkálni, a negatív reklám mennyibe kerül majd? Hogy akkor nem engem fognak isteníteni? Hát inkább legyek sikeres kivitelezőként, mint szánalmas ripacs tervezőként. (Kezd agyamra menni ez az építkezés itt, érzem :D)

"Az eredmény számít, nem az igyekezet." Lassan 20 éve mondogatom már ezt, az érvényessége nem változik, csak épp mikor mire vonatkozik.

16 comments:

  1. Egyik magántanítványommal érintettük ezt a megérzés dolgot- jó pár hete. Az alábbit mondtam neki:
    "Az emberek legtöbbje ha az érzelmeire figyel nem fog edzeni. Amúgy az érzelmeknek 3 fajtája van de ebbe ne menjünk bele. Inkább realizáld a dolgokat. Erre jó a pl biofeedback, FMS teszt..."

    ReplyDelete
  2. Hát, én itt most egyáltalán nem az érzelmekre gondoltam - azok is belejátszanak a dolgokba, nyilván, de az egy teljesen más vonal.

    Az intuíció, ahogyan én értelmezem, ugyanúgy adatokra és azok elemzésére alapozott, szilárd logikájú döntési képesség, csak épp ezen gondolati folyamatok nagy része tudat alatt zajlik, ezért tűnik úgy, mintha a "semmiből" bukkant volna elő a megoldás.

    Olyasmi, mint a "Thin Slicing", amiről Gray Cook a CK-FMS-en beszélt, a lényege az volt, hogy a szakértőket a gyors és pontos minta-felismerési képesség különbözteti meg az amatőröktől, akik fennakadnak a lényegtelen különbségeken. De ez egy már automatikussá, rutinná vált tanult folyamat, nem egyszerűen különböző ad-hoc ötletek, amik véletlenül bejönnek.

    ReplyDelete
  3. A ketegorizálásnak semmi értelme ,mert mindenki egyikben kezdte majd a másikba sorolt át .. Pavel se volt mindig faszagyerek .

    ReplyDelete
  4. Senki sem, de nem az a lényeg, hogy melyikben vagy, mert mikor melyikben, nyilván (helyzetfüggő, feladatfüggő, stb.), hanem hogy _tudod-e_, mikor melyikben vagy, és aszerint cselekszel-e... :)
    (Egyfajta értelmezése ez az RKC Code of Conduct-nak is.)

    ReplyDelete
  5. Lehet értem miröl van szó :-))

    http://www.youtube.com/watch?v=GGG4TFdyY9c

    Ez pl melyik csoportba tartozás? :-))

    ReplyDelete
    Replies
    1. :D ez egy nagyon szép egy helyben járt tánc alaplépései voltak, az első toppantás nagyon-nagyon funky volt :D

      Delete
  6. Ez? Anyáám :D Hát, elsőre valami "RKC Szabadkőműves" rituális beavatási ceremóniának tűnik :D De az biztos, hogy ez mindenképpen külön kategória, a jóféle mániákus buggyantaké :D

    ReplyDelete
  7. Gabi!

    Ha ezt még az RKC I előtt leírtad volna...! Mondjuk úgy 2 hónappal...! :)))
    "...ami majd kell nekem oda, semmi mással nem tudom olyan hatékonyan fejleszteni, mint a nagysúlyos swingekkel."
    És milyen igaz! Azért Rif mester már látott karón varjút!

    Viktor!

    Király a videó! Tetszik a hozzáállásod! Komolyan! De miért nem mosolyogtál közben?!

    ReplyDelete
  8. Anti,

    leírtam... :) Ott van valahol a 2008-as bejegyzésekben, többször is... :)

    ReplyDelete
  9. Értem a célzást...! :)
    Egyetlen mentségem, hogy 2008-ban én meg az RKC megszerzése még fényévnyi távolságban voltunk egymástól! :)

    ReplyDelete
  10. ja.megint kezdem a blogodat előről olvasni,annyi van benne.jelentem harmadszor.:-D
    ez nagyon jó pószt,Gabi.köszi szép.

    ReplyDelete
  11. Anti,

    az enyém meg, hogy nem töröltem őket azóta sem... ;)

    Jajjanyám, Ani,

    ne csináljál belőlem klasszikust, ahhoz fel kéne nőnöm... :)

    ReplyDelete
  12. Pár hónapja épp Dan John nyomán gondolkodtam el ezen a témán. Igazából van egy választott sportágam, aminek a technikai, taktikai részeit végtelen időben mérve lehet csiszolgatni, azaz erre megy el az értékes szabadidőm igen nagy
    része. Erőre és állóképességre persze szüksége van minden sportolónak, így akár tetszik, akár nem, de fogok egy jó és egyszerű programot, annak betartom az összes feltételét és a végén erős leszek. :D legalábbis annyira erős amennyire szükségem van. Gabi a legmélyebb tisztelettel mondom, de véleményem szerint a legtöbb embernek ez már elég.
    (Persze egy jó edző nem árt ha van, mert az egyszeri sportoló nem figyel az ízületeire, nem érdekli a háta, nyaka stb és sok esetben már csak a sportkórházban térdműtét előtt tör rá a felismerés, hogy valamit elronthatott :D ....de ugye az orvosoknak is élniük kell valamiből :D )

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szerintem is elég lenne ez a legtöbb embernek, és ha az a legtöbb ember ezt ugyanígy belátná, ez a poszt meg sem született volna :)

      Delete