Kontroll

Ma semmi nem úgy volt, ahogy lenni szokott. Felborítottam az étrendemet, kihagytam az edzést is. Én döntöttem így: ma volt a fiam születésnapja, és a "szociális oldalt" fontosabbnak éreztem. Például hogy együtt ünnepeljük meg, és öten együltő helyünkben megegyünk egy egész 20 szeletes tortát :D
Meg amúgyis kizökkentett ez a normál kerékvágásomból, rám tört egyfajta filozofikus-elgondolkodós-értékelős-mérlegvonós hangulat. 7 éves lett. De még mielőtt frászt kapnál, hogy most jön valami nyálas-nosztalgikus-édelgős anya-duma, nem, nem erről van szó.
7 év alatt nem csak ő változott sokat, hanem én is. 7 évvel ezelőtt ezen a napon fizikailag-egészségileg életem mélypontján voltam, azt hiszem. Most meg csak azért nem mondom, hogy a tetőpontján, mert onnan már csak lefelé menne út, én meg úgy hiszem, hogy még nagyon sokáig felfelé visz az az út, amit választottam :)
De visszatérve 2001 február 10-hez: több, mint 50 kilóval voltam nehezebb, mint most. (Éljen a genetika és az ámokfutó hormonok.) Ennek persze volt mindenféle negatív járuléka: magas vérnyomás, ödémák, fulladás, állandó gerinc- és térdfájdalmak (egy lépcsősoron kétszer kellett megállni, és javarészt karból húztam magam fel a korláton). Szerintem sejted, milyen hatással volt mindez a kedélyállapotomra... nem tudom, depressziós voltam-e, nem mertem elmenni dokihoz és megkérdezni, mert féltem, hogy megmondja :)
Aztán egyszer jött a döntés, az elhatározás, az étkezési és edzésterv, na meg a betartás, a vasfegyelem. 4 hónap alatt -30kg, majd további 1 év alatt apránként a többi. Kb. 5 éve vagyok keringésileg és mozgásszervileg is panaszmentes. De az akkori terveim szerint élek mind a mai napig. Azok életre szóló tervek, életmódváltásnak is szokták nevezni az ilyet.
Egyébként be kell vallanom, nem a kivitelezés volt nehéz, hanem a döntés, illetve méginkább az amelletti elkötelezettség. Kiábrándítóan lehetetlennek tűnik a gondolat, hogy "ha újra egészséges akarsz lenni, szabadulj meg a testsúlyod majd' felétől, de sürgősen". Roppant nagy önuralom kell hozzá, hogy az ember ne adja fel sokkal gyorsabban, mint ahogy kitalálta.

És rengeteget segít ebben (Stoczival többek között erről beszélgettünk itt), ha az ember képes/megtanul bizonyos szinten uralkodni az elméjén, kordában tudja tartani a hülye gondolatait, a (kis)hitét, érzéseit, hangulatait, és akként tudja őket kezelni, amik - hülye gondolatok, (kis)hit, érzések, hangulatok. Szokások, amiket meg lehet változtatni. Reflexek, amiket meg lehet törni. Beidegződések, amiket fel lehet oldani. Egy valami kell hozzá. Hogy mindig, minden pillanatban arra törekedj, hogy "kontrollban legyél", tudatosan dönts, _te_ dönts, és minden döntésed összes következményét felvállald. Hogy te irányítsd a dolgokat, és ne pedig megtörténjenek veled azok, ha érted, mire gondolok. Az érzéseidet nem kontrollálhatod, az igaz, de a viselkedésedet, hogy hogyan reagálod le őket, engeded-e őket eluralkodni magadon, átengeded-e a kontrollt, azt igen. Az életmódváltás csak szemléletváltással együtt teljes.