2. rész - az 1. részt megtalálod itt.
Az edzés a terhesség során csapatmunkát igényel a kismama, az orvos és az edző között. Az 1. részben a saját, edzői oldalamról jártam körbe a kérdést, az pedig, hogy milyen
a tapasztalat egy ilyen csapatmunkáról a másik, a „fogadó” oldalon, az kiderül Gabi pár nappal szülés előtti interjújából, amit Pisti vett föl tavaly
október végén – köszi, Pisti!
Hogyan kerültél kapcsolatba a kettlebellel?
Egy-másfél
éve, tavaly májusban kezdtem el kettlebellezni, barátnőim buzdítására. A
csapatból azóta már csak én maradtam
Megfordult-e a fejedben, hogy befejezd a
kettlebellezést, amikor megtudtad, hogy babát vársz?
Nem,
egyáltalán nem – de az is igaz, hogy nem volt okom rá, hála Istennek minden
rendben volt, így ez abszolút nem is merült fel.
Értem, tehát amióta megtudtad, azóta is folyamatosan
jársz edzésre.
Igen, ez így
van.
Hogyan segített átvészelni az edzés a terhesség
úgymond „mellékhatásait“?
Szerintem a
sport nagyon sokat segített, mert semmilyen rossz érzésem nem volt, a
teherbírásomon is érzem, hogy minden nagyon jól ment, abszolút zökkenőmentesen,
és azt gondolom, hogy ebben a sport nagyon sokat segített és segít még most is.
Az is az edzés mellett szólt, hogy soha nem merült fel bennem a programok
láttán, hogy ez most káros/veszélyes lesz-e, bíztam az edzőmben teljes
mértékben. Amellett, hogy profi, anya is, ami pluszt ad a szaktudáshoz az
esetemben.
És az orvos részéről volt ellenjavallat, vagy
támogatott ebben?
Teljes
mértékben támogatott. Mindig elmondtam, hogy körülbelül miket csinálok és
hogyan, és semmi ellenvetése nem volt.
Mennyiben voltak másak az edzések a terhesség alatt?
Mennyivel érezted magad esetleg gyengébbnek?
Igen, ez hullámzó volt teljesen, volt, amikor
kimondottan erősnek éreztem magam és volt, amikor kevésbé, de az edzésprogramom
úgy volt összeállítva, hogy kudarcélmény nem ért, vagy ha ért is egy kevés,
mert a teherbírásom azért nem volt mindig egyforma, akkor is, valahogy mégis
úgy éreztem, hogy összességében bírom, és végig egész jó volt minden.
Nehezebb volt mozogni már nagyobb pocakkal?
Nehezebb
lett volna, ha, mondjuk, végig ugyanazt a programot csinálom. Ha például
összehasonlítom a mostani programomat azzal, amelyiket a terhesség elején
csináltam, akkor nagyon vicces és drasztikus a változás, de folyamatában,
hónapról hónapra nézve teljesen úgy lett felépítve számomra az egész, hogy
mindig kivitelezhető volt, nem megerőltető, ugyanakkor mégis éreztem, hogy
mozgok, és segít… És hogy jólesik! Igazából mindvégig azt éreztem, hogy
jólesik, és nem éreztem soha egy kicsit sem problémásnak az egész edzést.
És hogyan hatott mindez arra, hogy pl. vizesedsz-e,
vagy szedtél-e fel rengeteg súlyt?
Hát ezt így
nem tudom megítélni…Valójában nem vizesedek egyáltalán, de hogy ez mennyire a
sport hatása, azt nem tudom. Súlyfelszedés: hát abban biztos, hogy segített,
nyilván, mert szerintem minimálisan szedtem föl, és biztos vagyok benne, hogy a
rendszeres mozgás elősegítette azt, hogy ilyen formában legyek és a súlyt így
tudjam viselni, hogy teljesen eloszlik a testemen. A tartásomon is érzem, hogy
segít, jobban tudom a súlypontváltozást ellensúlyozni - összességében csak
pozitív hatásokról tudok beszámolni.
Utolsó kérdésem, hogy mi lesz a folytatás, szülés
után? Mikorra tervezed, hogy visszatérsz, esetleg?
Mindenképpen
tervezem, és 6 hetet szoktak ugye mondani, hogy utána lehet elkezdeni – de majd
ahogy érzem. Nem fogom siettetni vagy erőltetni, mint ahogy ezt sem erőltetve
csináltam, de mindenképp tervben van, hogy visszajövök, és akkor ugyanígy,
fokozatosan majd „visszaszokom“ :)
UPDATE:
"Pocak után....
A szülés
hetén hétfőn még edzettem, majd vasárnap hajnalban, 2012. október 28-án megszületett
Gabka, unalmasnak mondható vajúdás után, spontán szüléssel, 20 perc alatt, 5 erőteljes
nyomással. Teljesen egészséges kislány, jókedvű, éjszakát-átalvó baba.
Ami a
súlyomat illeti, 48 kg-mal kezdtem a terhességet és 50 kg-mal jöttem ki a
korházból, azóta 46,5 kg vagyok.
Edzeni
januárban mentem vissza, bő 2 hónap után." (B.G.)
Hogyan néz ki indez az edző szemszögéből? Olvasd el az 1. részben.
No comments:
Post a Comment