Ez az, aminek a kettlebell swinget titulálni szoktuk.
Hányszor hallottam én már ezt? Minden RKC-n (ez volt a 4.) legalább 20-szor elmondja Pavel és minden Master, Senior és Team Leader, plusz még legalább heti 20-szor a saját számból, amikor ezt prédikálom a saját tanítványaimnak. Semmi új, gondolhatná az ember.
De...
"Egy centi széles, egy kilométer mély."
Ott ültünk szombat este az étteremben, vártuk a kaját. Geoff Neuperttel beszélgetek, és szóba hozom, milyen sokan megbuktak az RKC II-n megint, és vajon miért. Kissé vonakodni látszik: "Nem tudom, nem voltam ott." - "De mégis," - próbálkozom tovább, - "valami ötleted csak van...?" - "Valószínűleg azért, mert sokan elfelejtik az alapokat." Csak nem szállok le teljesen a témáról, mesélek neki a térd-bajomról, és hogy azóta vegyes érzelmekkel viseltetek a L2 gyakorlatok iránt, mert valahogy olyan, mintha az alapgyakorlatok megszabadítottak volna a fájdalomtól, a L2 gyakorlatok meg megint visszalökdösnének bele: a viking meg a jerk bántja a térdem elöl, a windmill meg a bent press hátul, a húzódzkodás a könyökömet, stb. (magyarul para van).
Tisztázunk jónéhány technikai részletet, ad tippeket, ami már magában tök jó. De aztán ezt mondja:
"Az egész az alapokról szól. Emlékszel? Az Univerzum közepe a swing. A húzódzkodás nem más, mint a swing. A jerk is swing. A windmill is swing..."
Ekkor megérkezett a vacsora, és nem folytattuk. De van mit emészteni rajta, és azt teszem már lassan egy hete. Újraolvastam az RTK, a NW és a régi RKC könyv egyes részeit, kerestem bennük a lökést mint swinget, a windmillt mint swinget meg a pistolt mint swinget és meg is találtam... Egy csomó mindent találtam és még sokkal több is van. Az agyamban újra és újra lepörög a jelenet, ahogy ott ül velem szemben és ezt mondja. Nem csak azért, mert kivette belőlem a frászt, hanem mert olyan volt, mintha egy pillanatra megláttam volna, milyen mély is lehet az az egy kilométer.
Hányszor hallottam én már ezt? Minden RKC-n (ez volt a 4.) legalább 20-szor elmondja Pavel és minden Master, Senior és Team Leader, plusz még legalább heti 20-szor a saját számból, amikor ezt prédikálom a saját tanítványaimnak. Semmi új, gondolhatná az ember.
De...
"Egy centi széles, egy kilométer mély."
Ott ültünk szombat este az étteremben, vártuk a kaját. Geoff Neuperttel beszélgetek, és szóba hozom, milyen sokan megbuktak az RKC II-n megint, és vajon miért. Kissé vonakodni látszik: "Nem tudom, nem voltam ott." - "De mégis," - próbálkozom tovább, - "valami ötleted csak van...?" - "Valószínűleg azért, mert sokan elfelejtik az alapokat." Csak nem szállok le teljesen a témáról, mesélek neki a térd-bajomról, és hogy azóta vegyes érzelmekkel viseltetek a L2 gyakorlatok iránt, mert valahogy olyan, mintha az alapgyakorlatok megszabadítottak volna a fájdalomtól, a L2 gyakorlatok meg megint visszalökdösnének bele: a viking meg a jerk bántja a térdem elöl, a windmill meg a bent press hátul, a húzódzkodás a könyökömet, stb. (magyarul para van).
Tisztázunk jónéhány technikai részletet, ad tippeket, ami már magában tök jó. De aztán ezt mondja:
"Az egész az alapokról szól. Emlékszel? Az Univerzum közepe a swing. A húzódzkodás nem más, mint a swing. A jerk is swing. A windmill is swing..."
Ekkor megérkezett a vacsora, és nem folytattuk. De van mit emészteni rajta, és azt teszem már lassan egy hete. Újraolvastam az RTK, a NW és a régi RKC könyv egyes részeit, kerestem bennük a lökést mint swinget, a windmillt mint swinget meg a pistolt mint swinget és meg is találtam... Egy csomó mindent találtam és még sokkal több is van. Az agyamban újra és újra lepörög a jelenet, ahogy ott ül velem szemben és ezt mondja. Nem csak azért, mert kivette belőlem a frászt, hanem mert olyan volt, mintha egy pillanatra megláttam volna, milyen mély is lehet az az egy kilométer.
No comments:
Post a Comment