Pont ilyenkor egy éve

Ott ültem Doc Cheng szobájában, Kenneth is épp ott volt, és beszélgettünk még egy kicsit, mielőtt elköszöntem és hazaindultam volna a tavaly májusi (9-11) RKC után. Hullafáradt voltam, úgy mozogtam, mint egy ólomkatona, ugyanakkor fel voltam pörögve és egyszerűen teljesen az élmény hatása alatt álltam. Tök jó emlékek bújnak elő! El sem hiszem, hogy azóta már egy egész év eltelt... Annyi minden történt azóta, megcsináltam kint a CK-FMS-t, asszisztáltam az októberi RKC-n és a februári FMS-en, sokszáz kettlebell edzést/órát tartottam, változott az, ahogyan a dolgokról gondolkodom és ahogy cselekszem (bizonyos szempontokból drámaian), megváltozott az életem(, az univerzum meg minden, már ha érted, mire gondolok), és ugyanakkor olyan érzésem is van, mintha semmi nem változott volna... És bizonyos értelemben nem is változott semmi. Ez most így leírva elég zagyva, bocs... Nem tudom elmagyarázni. Meg kell tapasztalni.