Négynapos hétvége

Amiből kettő nekem is szabad, szóval nincs kifogás :) Köszönöm mindenkinek az érdeklődést (komment, email, iwiw üzenet, stb.) - hát, szóval a következők vannak velem:

Sokat dolgozom. 5-kor kelek és 8 után keveredek haza. Sok időt és energiát fordítok az áldozataimra, és ez meg is térül. Szeretem látni, ahogy napról napra erősebbek és egészségesebbek. Ahogy valaki, akit két hónapja még pár szet a 12-essel is hányásközeli állapotba hozott, most a Bulldogot is meglengeti. Ahogy egy zakkant váll már stabilan fogadja a 24kg snatch-et. Ahogy valaki meghökkenten nézi, milyen közel van hirtelen a föld, amikor a keresztezett tubing a sérüléstől merev térdét egyszer csak mély guggolásba csalja. Ahogy a fogyni vágyók egyre beljebb csatolják az övet, a bekötött testépítők kilazulnak, testtartások javulnak, talpak íve tér vissza, hátfájások szűnnek meg. A versenyzőim érmeket hozogatnak. A fiatal lány, akiről a múltkor írtam, tegnap a 20-assal swingelt 10-eket. Meg ilyes. Na de ez azzal is jár, hogy hulla vagyok, mire hazaérek és sokszor alig várom, hogy ágyba essek, és azt gondolom, hogy "majd holnap írok", csak épp azok a holnapok se másak :D.

A CK-FMS óta meg a kezdeti biomechanikai érdeklődésem is egyfajta megszállottsággá nőtte ki magát. (A családom és első számú k.sz.-eim szerint 'mániákus vagyok, de pont ettől különleges', hehe.) Hogy miért, azt ha háromszor élnék, se tudnám jobban megfogalmazni, mint Bartlett:

"But why do we do it? Well, the usual reasons are:
• To help people perform their chosen sporting activity better. We should note here that this does not just apply to the elite athlete but to any sportsperson who wants to improve his or her performance.
• To help reduce the risk of injury.
[...] And, from a personal viewpoint:
• Because it is so fascinating. Yes, it is fascinating, otherwise so many of my generation would not still be doing it. It is also intellectually challenging and personally gratifying – if you can contribute to reducing an athlete’s injury risk or to improving his or her performance, it gives you a warm glow."

És minél többet tanulok ilyesmit, annál inkább látom, hogyan illeszkedik tökéletesen az RKC ezen elvek vonalába és viszi tovább az egészet még egy további szintre. Fascinating, lenyűgöző, én sem tudok rá mást mondani.

És ott van még az FMS-kézikönyv fordítása is a februári kurzusra. Kemény meló meg időigényes is, lévén hogy a terminológiát is jórészt újonnan kell alkotni. De ugyanakkor élvezetes is.

Apropó, fordítás... Khhh, az RKC már lassan 3 hete volt, és még arról sem írtam semmit.

Igen intenzív hétvége volt, az biztos: végülis két egész emberes munkát csináltam felváltva, egyrészt a tolmácsolást, másrészt az asszisztenciát. De ez nem panasz, sőt, igazából ez volt a legjobb, ami történhetett velem, mert így tényleg a legtöbbet hoztam el, amit az ottlétből profitálni lehetett. Először is ugye nem szalaszthattam el egy szót sem abból, amit Andrea és Brett prezentált (még Pétert is fordítottam 'vissza' magyarra, hát annak is megvolt a maga bája... :D). Nos, ha már próbálkoztál tolmácsolással, valószínűleg tudod, hogy előbb vagy utóbb beállsz egyfajta automata üzemmódba, amikor az információ egyszerűen "átfolyik rajtad"és a végén nem sok mindenre emlékszel belőle. Na ez most nem volt opció, mert amint véget ért egy szakasz, menni kellett segíteni a jelölteknek átültetni a hallottakat a gyakorlatba... A körülmények a legjobb barátaid lehetnek, ha hagyod :)
Más volt most a megközelítés, nagyobb hangsúlyt kapott a tanítás tanítása, és most, hogy már nekem magamnak is nagyobb a konkrét kettlebell-tanítási gyakorlatom, mint májusban még, az agyamban folyamatosan kapcsolódtak össze a különböző infók és tippek valós személyekkel, helyzetekkel, problémákkal. Megkockáztatom, hogy többet tanultam most, mint akkor. Ne értsd félre, ez nem azt jelenti, hogy elhanyagoltuk volna ezt a területet, amikor mi vizsgáztunk, csak épp akkor még sokkal hipotetikusabb volt az egész és így nehezebb volt magamévá tenni és a meglévő tudásom rendszerébe integrálni, mint mondjuk a kivitelezéssel, formával, saját magam edzésével kapcsolatos dolgokat, amikhez akkor természetesen sokkal jobb alapom volt. Inkább úgy mondanám, hogy sok apró részlet, amit május óta csak egy kupacban őrizgettem, a mostani új információkkal kombinálva és az új szemszögekből nézve csusszant a helyére.
Ja és persze a sok hasznos mellett ott volt a sok kellemes :) Már csütörtökön azzal kezdődött, hogy a nap jó részét Andreával és Brettel töltöttem, csavarogtunk fent a Várban, ebédeltünk, majd lementünk vásárolni a Belvárosba - egy hátizsáknyi kérdéssel érkeztem, aminek a felét sem tettem végül fel, mert sokkal érdekesebb volt egyszerűen csak hallgatni őket és hagyni, hogy a témák maguktól jöjjenek :)
Aztán találkoztam olyanokkal, akikkel már vártam, hogy találkozhassak és eszmét cserélhessek, mint pl. Radnai "CrossFit-Budapest" Tamással, akivel eddig csak blogos kapcsolatom volt, meg olyanokkal is, akiknek előző nap még a létezéséről sem tudtam, mégis gyorsan összebarátkoztam... Óóó, és persze volt nagy shakin' and bakin', melynek során hirtelen aggasztó közelségbe kerültem a plafonhoz és Brett lovaggá üttetett, és melynek ellenére most büszke tulajdonosa vagyok egy precízen meghajlított vörös szögnek, amit mutogatok is ám mindenfelé és ami nagy tiszteletet kelt irántam mint olyan személy iránt, aki olyan személyeket ismer, akik ilyen dolgokat tudnak csinálni ilyen dolgokkal... :)

Andrea

Brett (és nevezett vörös szög)

Peter

Tamás