Nekem személyesen,

már ami a saját edzésemet illeti, ha ki kellene választanom a három legmeghatározóbb dolgot a CK-FMS-en hallottak közül, akkor ezek lennének:

"Már a bemenetnél légy konzisztens és módszeres."
"Az edzés célja a fejlődés, nem a szórakozás. Azt csináld, ami szükséges, ne azt, amit szeretsz."
És a pálmát ez viszi: "A törzs stabilitása függ az állástól, a lábak helyzetétől."

Csak annyira erős az ember, amennyire a leggyengébb láncszeme az. Persze, ezt mindenki tudja, ó igen. Én is, csak éppen, és erős a gyanúm, hogy nem vagyok vele egyedül, hajlamos vagyok olyasmiket gyakorolni, amiket szeretek és amikben amúgy is jó vagyok. Ebbe a hibába annál is könnyebb volt beleesni, mint hogy sosem jártam rendszeresen RKC-hez sem csoportos, sem privát edzésre (az instruktorira felkészülés alatt sem). Amikor Péter aztán elindította a Kettlebell Hungary-t, akkor eseti jelleggel el-elmentem workshopokra, hogy a forma le legyen ellenőrizve, de ami az edzéstervezést illeti, azt egyedül csináltam, DD könyvek, cikkek alapján ill. a fórum, a blogok és kommentek nyújtotta 'virtuális segítség' igénybevételével. Még azt sem mondhatnám, hogy nem működött. Meglett az RKC, és szerintem elég jól is ment, vagy legalábbis nem átlag alatt. De annak idején, amikor kezdtem, volt egy olyan előnyöm, hogy viszonylag erős voltam a méretemhez képest (súlyzóztam előtte valamennyit PTTP és NW elvek alapján), és így bizonyos (tudatosan vagy nem tudatosan) elhanyagolt dolgokat megoldottam 'izomból'. Például simán tudom lengetni a 32-est vagy a 40-est, de nem tudom párhuzamosan tartani a lábfejem egy egyszerű mély guggolásnál. Felállok a 24-essel, de már az olló-állásban is felborulok, nemhogy az egy vonalban kitörésnél. Még pistolt is tudok csinálni, anélkül, hogy tisztességesen meg tudnék állni egy lábon vagy össze tudnék hozni egy egylábas felhúzást (SLDL), csak igyekeznem kell hamarabb felállni belőle mint hogy eldőlnék oldalra. Na erre varrjál gombot.

Szóval, még ha el is voltam havazva mindenfélével és nem is nagyon jutottam posztoláshoz amióta hazajöttem, a kézikönyvet meg a jegyzeteimet azért sikerült átböngészni és kezdenek összeállni a dolgok. Az elmúlt egy hétben főleg nyújtásokat és korrektív gyakorlatokat csináltam, az edzéseken-bemutatókon kívül kettlebellhez nem is nagyon nyúltam. Nem alacsony a pontszámom és aszimmetriám sincs, de egyszerűen nem vagyok azon a szinten, ahol nehéz súlyokkal vagy nagy volumenben lehetne edzenem. Mondjuk nem kis béka ez, az tény. De még mindig több bölcsesség van abban, ha követem Gray tanácsát: "Ha egy gyakorlat gyengén megy, ne azt gyakorold. [Megj.: mert csak a hibás mintát erősítenéd vele.] Menj egy szinttel lejjebb, és ott 'reset'.", mintsem hogy ugyanazokat a hibákat kövessem el újra.

Még egyelőre dolgozom az új stratégián, de egy már biztos: látványos nagy számokat egy darabig ne várjatok tőlem, beletelik majd pár hónapba, mire valami impozáns edzés kerül fel ide - bár nekem az első _szilárd és stabil_ SLDL, még ha súly nélkül, csak a rúddal is, sokkal nagyobb durranás lesz, mint snatchelni a 24-est _valahogy_ :)