"Szívósság (Tenacity)
Sosem tartoztam a legtehetségesebbek vagy a leggyorsabban tanulók közé, de ami a velem született képességeim közül hiányzott, azt puszta elszántsággal pótolom. Ez a legnagyobb erősségem, és úgy gondját viselem, mint egyfajta égi adománynak, mint ahogy végülis az is. Próbálom csiszolni, amennyire csak tudom. Sosem vettem természetesnek, és nem vártam, hogy csak úgy ott legyen, ha nem használom rendszeresen és nem állítom újabb és újabb kihívások elé, hogy jobb, erősebb legyen.
Tulajdonképpen egyáltalán nem számít, hogy arra használom-e, hogy megszerezzem az erőemelők "Elit" minősítését, vagy arra, hogy újra képes legyek fájdalom nélkül járni; a lényeg nem a cél nagyságában rejlik, hanem hogy _van_ egy cél, és hogy az ember azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni annak érdekében, valóban _megtegye_, ne mismásolja el. A stabil, hosszú távú fejlődés sokszor fáradságos, idegölő, tele frusztrációval, és legalább olyan gyakoriak a botlások és melléfogások, mint a helyes lépések.
De csak egy módon bukhatsz bele, ha feladod, és belém erre nem sok hajlandóság szorult.
Egy nappal egy PR-döntés vagy egy verseny után, mindegy hogy nyertem, vesztettem vagy döntetlen, már újra ott voltam a teremben, szóval mindig az edzés a kulcs.
Amióta Kenneth Jay a tavaly júniusi Level II RKC-n bemutatta MaxVO2-protokollját, ámulattal töltött el az azzal kiváltható terhelés és intenzitás. Amikor azt mondta, a 15:15-ben a cél 50 kör 8-asával, és én már abba is majd' belepusztultam, hogy azt az 50 kört egyáltalán végig bírjam csinálni, 6-osával (190+ pulzus mellett), tudtam, hogy ez az út hosszú lesz. Nem is gondoltam, hogy a vállam vagy a tüdőm egyáltalán bírni fog rendszeresen ekkora volument akár csak a 16-ossal is. De bírta mindkettő, és ma, miután 9 hónapon, számtalan cikluson át űztem-hajtottam ezt az akkor (számomra) irreális PR-t, végre az ENYÉM lett!
És, mint ahogy annak minden jó egyéni csúcsnál lennie kell, nem volt nehéz. Ami azt jelenti, hogy valóban készen álltam rá.
Az igazat megvallva, ezen a héten vissza kellett volna vennem, miután múlt héten sikerült az 50 kör és minden eddiginél többen tudtam hozni a 8 ismétlést, de tudtam, helyesen döntök, ha nekimegyek. Szinte reszkettem, hogy hozzákezdhessek végre, és ez olyan valami, ami már nagyon régen nem történt meg velem. Régen, amikor még rendben voltak a dolgaim, gyakran éreztem így mielőtt odaálltam egy nagy súly elé, és tudtam, ez azt jelenti, hogy meglesz. Amikor már szinte megfeszülsz, hogy végre elkezdhesd és megcsinálhasd, szemben a félelem okozta dermedtséggel ill. ön-ostorozással, ami mostanában kellett ahhoz, hogy végre rászánjam magam a dolgokra.
Amikor megfelelő az idő, akkor eljött, és ha formában vagy, a dolgok könnyűvé válnak. Jó régen nem voltam itt, de szép a kilátás, szerintem maradok."
Mark Reifkind
Sosem tartoztam a legtehetségesebbek vagy a leggyorsabban tanulók közé, de ami a velem született képességeim közül hiányzott, azt puszta elszántsággal pótolom. Ez a legnagyobb erősségem, és úgy gondját viselem, mint egyfajta égi adománynak, mint ahogy végülis az is. Próbálom csiszolni, amennyire csak tudom. Sosem vettem természetesnek, és nem vártam, hogy csak úgy ott legyen, ha nem használom rendszeresen és nem állítom újabb és újabb kihívások elé, hogy jobb, erősebb legyen.
Tulajdonképpen egyáltalán nem számít, hogy arra használom-e, hogy megszerezzem az erőemelők "Elit" minősítését, vagy arra, hogy újra képes legyek fájdalom nélkül járni; a lényeg nem a cél nagyságában rejlik, hanem hogy _van_ egy cél, és hogy az ember azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni annak érdekében, valóban _megtegye_, ne mismásolja el. A stabil, hosszú távú fejlődés sokszor fáradságos, idegölő, tele frusztrációval, és legalább olyan gyakoriak a botlások és melléfogások, mint a helyes lépések.
De csak egy módon bukhatsz bele, ha feladod, és belém erre nem sok hajlandóság szorult.
Egy nappal egy PR-döntés vagy egy verseny után, mindegy hogy nyertem, vesztettem vagy döntetlen, már újra ott voltam a teremben, szóval mindig az edzés a kulcs.
Amióta Kenneth Jay a tavaly júniusi Level II RKC-n bemutatta MaxVO2-protokollját, ámulattal töltött el az azzal kiváltható terhelés és intenzitás. Amikor azt mondta, a 15:15-ben a cél 50 kör 8-asával, és én már abba is majd' belepusztultam, hogy azt az 50 kört egyáltalán végig bírjam csinálni, 6-osával (190+ pulzus mellett), tudtam, hogy ez az út hosszú lesz. Nem is gondoltam, hogy a vállam vagy a tüdőm egyáltalán bírni fog rendszeresen ekkora volument akár csak a 16-ossal is. De bírta mindkettő, és ma, miután 9 hónapon, számtalan cikluson át űztem-hajtottam ezt az akkor (számomra) irreális PR-t, végre az ENYÉM lett!
És, mint ahogy annak minden jó egyéni csúcsnál lennie kell, nem volt nehéz. Ami azt jelenti, hogy valóban készen álltam rá.
Az igazat megvallva, ezen a héten vissza kellett volna vennem, miután múlt héten sikerült az 50 kör és minden eddiginél többen tudtam hozni a 8 ismétlést, de tudtam, helyesen döntök, ha nekimegyek. Szinte reszkettem, hogy hozzákezdhessek végre, és ez olyan valami, ami már nagyon régen nem történt meg velem. Régen, amikor még rendben voltak a dolgaim, gyakran éreztem így mielőtt odaálltam egy nagy súly elé, és tudtam, ez azt jelenti, hogy meglesz. Amikor már szinte megfeszülsz, hogy végre elkezdhesd és megcsinálhasd, szemben a félelem okozta dermedtséggel ill. ön-ostorozással, ami mostanában kellett ahhoz, hogy végre rászánjam magam a dolgokra.
Amikor megfelelő az idő, akkor eljött, és ha formában vagy, a dolgok könnyűvé válnak. Jó régen nem voltam itt, de szép a kilátás, szerintem maradok."
Mark Reifkind
No comments:
Post a Comment