Balogsuta?

Szilvi elvtársnő kérdezte a múltkor emailben, de tudom, hogy egyébként is sokakat bosszant, hogy a jobb ill. bal oldaluk nem egyformán erős.
Elgondolkodtam ezen, és a következőkre jutottam.

Kezdem a rossz hírrel: teljesen egyforma valószínűleg nem is lesz soha, lehet elkezdeni beletörődni.

A jó hír: Egyrészt nem is feltétlenül szükséges az, hogy teljesen egyforma legyen, elég, ha nem zavaróan nagy az eltérés. Másrészt vannak lehetőségek azért, hogy ezen javítsunk, csökkentsünk valamit.

Ahhoz viszont először is meg kell érteni, honnan adódnak a különbségek.
Ezek különböző természetűek, különböző okokkal.
Először is itt van mindjárt a -kezesség. Mármint a jobbkezesség ill. balkezesség. Bizonyos dolgokat az ember csak az egyik kezével csinál, és ez nem marad meg az írásnál. Próbálj csak meg például a másik kezeddel fogat mosni, rögtön megérted, miről beszélek :)
Tehát már ezen a mindennapok-szinten is kialakul a különbség ügyességben is, erőben is. (Ugye "strength is a skill" és ezért "gyakoroljuk az erőt" - nem nehéz belátni, hogy messzire vezet, ha egy csomó dolgot mindig csak az egyik kezünkkel gyakorlunk. Befőttesüveg-nyitás, táskacipelés? :))
És mivel van egy ügyesebb kezünk, az általában minden új gyakorlatot gyorsabban tanul meg hatékonyan végezni. Azaz, ha ugyanannyi ismétlést nyomsz jobbal és ballal is, az ügyesebb valószínűleg már akkor elkezd fejlődni, amikor a másik még a motorikus tanulással küszködik.
Arra már ki sem térek, hogy van jónéhány kifejezetten "féloldalas" sportág.
Másik fontos tényező a különböző régebbi sérülések okozta mozgásminta-torzulások, a tartáshibák, rossz beidegződések és hasonlók, amik többnyire nem tudatosak, ugyanakkor gátolhatják a fejlődést (vagy akár újabb sérülésekhez, torzulásokhoz, az ilyenkor fellépő kompenzációban részt vevő ízületek-izmok túlterheléséhez is vezethetnek, ha nincs szerencsénk). Ezeken szerencsére lehet segíteni, kulcs itt a felismerés és persze a korrekció. Erről szól pl. a Functional Movement Screen (FMS - ott oldalt kint van a link), ill. Brett Jones és Gray Cook dupla DVD-je.


Fentiekből számomra a következő lehetőségek adódnak, csak hogy most már valami használhatót is mondjak:

1. Mozgásminták rendbetétele. FMS nem egyszerű itt Közép-Európában, én most a DVD-szettel kacérkodok nagyon. De már az is sokat segíthet, ha rászánod magad arra, hogy a gyakorlataidat videóra vedd és kielemezd a technikádat, lehetőleg valakivel, aki ért hozzá. De nem egyszer. Sokszor. Hosszabb időn át. Eddig is figyeltél a technikádra, és ím ennyire volt elég - te se gondolod komolyan, hogy egyetlen csekkolás majd átalakít egy esetleg sokéves szokást :)
2. A gyengébb oldal ügyességének tudatos fejlesztése a mindennapokban. Fogmosás, befőttesüveggel-birkózás, táskacipelés, ugye... de ha gondolod, írni is megtanulhatsz a másikkal... ;)
3. Célirányos edzésalakítás.
Mivel jó esetben nem rohansz sehová, inkább az erősebb oldalt fékezd egy kicsit a fejlődésben, mintsem hogy most bolondborjú-módra, hirtelen felindulásból nekiess a másik oldalnak és duplaannyi ismétlést csinálj vele, hogy feljöjjön (gondolkozz, erőtlenebb is, ügyetlenebb is, hiányzik neki, hogy túledzett-leamortizált is legyen?).
Én ezt a gyakorlatban úgy szoktam, hogy mindig minden már ismert gyakorlatot a gyengébb oldallal kezdek (több az esély, hogy jól menjen, ha pihentebb és koncentráltabb vagyok), és a másikkal sem csinálok több ismétlést, még ha menne sem (nem növelni akarom a különbséget, hanem csökkenteni, nyilván).
Ha viszont új gyakorlatot tanulok, akkor előbb az ügyesebbel csinálom, hiszen az ott kialakuló beidegzés áthat a tüköroldalra is.
A két oldalon egyszerre végzett szimmetrikus gyakorlatok is segíthetnek abban, hogy az ügyesebb oldal "húzza magával", tanítsa a másikat. Ez főleg akkor jó, ha szimmetrikus a gyakorlat, de külön eszközzel végezzük, így nem fordulhat elő, hogy sutyiban az erősebb oldal végzi az oroszlánrészt. Van ez a beugratós feladat a gyerekeknél, hogy egyszerre kell a lábaddal körözni meg egy papírra nyolcasokat rajzolni, vagy hogy, az is erre a szimmetriára törekvős, egymásra hatós témára alapul.

Most így hirtelen ennyi jut eszembe a dologról, de várom a kiegészítéseket, helyesbítéseket, ötleteket :)

Update:

A GTG ("Grease The Groove") módszert is lehet még alkalmazni, ha van rá alkalmad. Ez abból áll, hogy végzel a nap folyamán elszórtan néhány szériát kevés ismétléssel (a max repszámodat meg sem közelítve, legfeljebb is feleannyival, bőséges pihenővel - nem cél, hogy elfáradj, csak gyakorolsz).

Én a pistolnál alkalmaztam ezt úgy, hogy reggel csináltam egyet jobb lábbal (minta-frissítésként), majd kétszer egyet ballal (a két balos közt sétáltam egy kört). Aztán 10 körül megint. Délben megint. Délután 3 körül megint. Aztán vacsora előtt is, meg lefekvés előtt is.
Így a nap folyamán összesen 6 jobbos és 12 balos jött össze anélkül, hogy különösebben megerőltettem volna magam bármelyik alkalommal is - azt a 6*1 jobbost meg tudtam volna csinálni egyszerre is. De nem az volt a cél, hanem az, hogy a kétszer annyi (alkalmanként 2) balos úgy jöjjön össze, mondhatni "fű alatt", hogy ne is érezzem úgy, hogy egyáltalán edzettem.
Most meg C+P-ügyben annyit teszek, hogy ahányszor elmegyek a golyó környékén, felveszem és csinálok ballal 2 azaz kettő db. ismétlést (Amikor BrettJones-oztam legutóbb, 8-asával csináltam, a maxom meg szerintem 12 felett lehet - csak hogy érezd az arányokat).
Szóval szerintem ez sem rossz, de csak akkor működik, ha ésszel csinálod és nem szállsz el az ismétlésekkel.