Monday, January 21, 2008

Autofágia?

Most találtam, egy index-fórumon linkelte be valaki ezt (eredetije itt). Véleményt kért, de a szokásostól eltérően senki nem reagált rá. Perpill még én sem tudom, mit gondoljak felőle, de felvettem azon kérdések listájára, amiknek a közeljövőben utána fogok nézni.
Így első olvasásra azonnal kínálták magukat az asszociációk a saját tapasztalataimra a Warrior Diet-tel kapcsolatban, amely, ha úgy nézzük, rendszeres időszakos "mini-böjtök" sorozata.
Vegyük például a legutóbbi öthetes kilengésemet, amikor is magamra szedtem ugye 4 kilót és 3% testzsírt. Aztán meg, amikor visszatértem, 2 hét alatt ledobtam 5 kilót és 4% zsírt. És mindez nem viselt meg, sőt, energikusabbnak és egészségesebbnek éreztem magam napról napra. (Tekintsünk most el attól, hogy ez úgy hangzik, mint valami autogéntréning-mantra :D)
És! Hogy azért ne keltsem teljesen az antinő képzetét: visszahúzódott a (hát igen, az én koromban már nem meglepő módon) kialakulófélben lévő szarkalábak jó része - hiúság, hogy is hívnak? ;)
Ha pedig visszatekintek az elmúlt 5+ évre, gyakorlatilag minden mozgásszervi, keringési és egyéb kisebb-nagyobb gondom panaszmentessé vált.
Szóval tudja a fene, persze, az ember ugye hajlamos azt találni, amit keres, de mindenesetre elgondolkodtatónak találom.
Vélemény, valaki?

16 comments:

  1. Nem vagyok szakember, de bennem az vetődött fel, hogy a stressz alá vont sejtek biztosan csak a sérült részeiket emésztik fel? Vagy esetleg azokkal kezdik és utána váltanak teljesen egészséges részek bekebelezésére? Ez esetben nagyon pontosan kell egyensúlyozni a penge élén...

    ReplyDelete
  2. A saját parasztlogikám a következőt súgja:
    1. Ha ez tényleg úgy működik, hogy "elemekre bontja és új alkotórészeket épít belőle. A sejtek ezáltal megújulnak", akkor végülis az sem baj, ha egészségeseket is lebont, amennyiben aztán tényleg újakat is épít belőle - max. azok az újak fiatalabbak lesznek ezáltal.
    2. A csökkentett kalóriabevitel egy dolog, viszont legalább ennyi (vagy még több) figyelmet kell fordítani arra, hogy ugyanakkor a 'tápanyagdússág' biztosítva legyen. Állandó teljeskörű deficitben nyilván nem működik jól a dolog, a la "szarból várat...".
    3. Ha komolyan vesszük, végülis mindenképpen pengeélen egyensúlyozás az étkezés (meg az egész életmód), pl. rengeteg túlsúlyos, alultáplált, túlsúlyos ÉS alultáplált ember van, egyoldalúan táplálkozók, stb. Ez csak _egy_ újabb szempont pluszban.
    De mondom, ez csak utánanézés nélküli, hirtelenfelindulásos privátvélemény.

    ReplyDelete
  3. Nekem egy olyan érdekes tapasztalatom van, hogy kiéhezve jobb teljesitményt nyújtok. Volt, hogy többet ettem mégse volt jobb a teljesítmény.

    ReplyDelete
  4. Bajezid,
    Ez természetes, hiszen rengeteg vér és energia kell(jelzem megint, hogy rengeteg)-ezt hívják X-hőfakornak-, hogy megeméssz vmit.Ezért javasolják, hogy napközben könnyen emészthető(jelzem nem ehető, hanem emészthető) dolgokat fogyasszunk, hogy a teljesítmény megmaradjon.

    ReplyDelete
  5. Ja, és a szarkalábakról, nevetőráncokról pedig annyit, hogy nélkülük szerintem nem nőies a hölgyek arca. A hibátlan egyben valahogy élettelen is.
    Lehet, hogy itt megköveztek a hasonlatért, de a borok sem újbor korukban érik el minőségük csúcsát...

    ReplyDelete
  6. Természetesen nem valamiféle lárvaarcra gondolok, a mimikai ráncok teljes hiányára, Hayashima, hanem az először a szem körül kialakuló állandó, ún. öregségi ráncok mélységére.
    Persze az étrenden kívül itt sok más faktor is szerepet játszik, van eleve a genetikailag kódolt hajlam, de pl. a súlyzós edzés is, főleg az RKC-rendszerű, hozzájárul az öregedés késleltetéséhez, többek között a növekedési hormon (GH) termelődésének serkentésével, a sejtanyagcsere javításával, stb.

    ReplyDelete
  7. Akkor éppen időben találtam rá, a 40. születésnapom után nem sokkal. Mentem ami menthető! :)

    ReplyDelete
  8. "ha egészségeseket is lebont, amennyiben aztán tényleg újakat is épít belőle - max. azok az újak fiatalabbak lesznek ezáltal."

    Minden sejtosztodässal sajnos nem fiatalabb, hanem öregebb leszel (ld: telomerase). Különben örökke elnenk. (Jo, jo, nök nem lesznek öregebbek, csak egyre szebbek.)

    "növekedési hormon (GH) termelődésének serkentésével"

    Amennyire en tudom GH termelödest felnöttkorban edzessel ez eddigi elkepzeleseknel csak joval kevesbe lehet befolyäsolni. Sokkal fontosabb anabolikus hormon a tesztoszteron es persze az inzulin.

    A böjtröl en azt gondolom, hogy stressz a szervezetnek, akär csak az edzes, es ami nem öl meg az csak erösebbe tesz, ugye. Mäsok szerint viszont, es epp az itt felhozott sejt-elettani szinten, a stressz, a fokozott sejtpusztuläs es felpörgetett regeneräcio gyorsitja az öregedest.

    ReplyDelete
  9. Robzon, bíztam benned, és nem hiába :)
    Persze, nyilván nem járható út, hogy éheztessük magunkat ész nélkül, hátha tinédzserek leszünk tőle :D
    Én itt inkább egyfajta mi-mit-ér-meg-jellegű mérlegelést látok esetleg ésszerűnek. Hogy pl. egy "öreg" sejt nem működik-e még mindig jobban, mint egy "hibás". Azaz megéri-e a hibásaktól való megszabadulás a tisztogatással együttjáró kockázatot, hogy azzal esetleg elkerülhetetlenül együtt jár néhány egészséges lebontása is.

    ReplyDelete
  10. A stressz (edzes, ehezes) rombol, a regeräcio visszaepit, ha ügyes vagy erösebbre mint voltäl. Ez a romboläs-visszaepites egyfajta sejtszintü elhasznälodäst von maga utän. Ugy kepzeld el, hogy a felnött sejtek, minden osztodäsnäl vägjäk a centit (telomer), es ha eleg rövid, - es meg egyebb okod nem volt meghalni - akkor ettöl majd lesz. Tehät ugy tünik, hogy a felpörgetett anyagcserenek, a sportnak (stressznek, edzesnek, ehezesnek) öregitenie kellene. Van egy mäsik hasonlo vonulat a szabadgyökök problemäja. Vizsgälatokkal igazolhato, hogy az oxidäcios öregedesert (es bizonyos räkfajtäkert) felelös szabadgyökök szäma edzes utän nagyon jelentös mertekben megnöl. Tehät ugy tünik, hogy a sport räkkeltö kellene hogy legyen. Statisztikailag megis epp az ellenkezöje bizonyithato: a rendszeresen sportolok köreben a räk ritkäbb, az öregedes lasabb. Amennyire en tudom, a legelfogadottabb nezet, valami olyasmi, hogy az immunrendszer hozäedzödik a fenti kihiväsokhoz, es ez okoz egy pozitiv merleget a rendszeresen sportolok köreben. Ellenben a extem terhelesnek kitetteknel az oxidacios stressz az eletkilätäsokat kedvezötlenül befolyäsolja. Tehät van egy terhelesi optimum, amit egyelöre pontosan meg nem sikerült meghatärozni, mert szämos egyebb faktortol is függ. Összefoglalva, sannyargassuk csak magunkat, de ne nagyon, mert abba bele lehet dögleni.

    ReplyDelete
  11. (francba, lehet hogy bot vagyok? Mindig elszurom a captcha-t)

    ReplyDelete
  12. Persze meg az is tökre lehet, hogy a stressz (sport, ehezes) a fokozott biologiai elhasznälodäs miatt csak negativ befolyässal van az eletkilätäsokra, viszont akik rendszeresen sportolnak azok ältaläban egeszsegtudatosabban elnek, es emiatt kedvezöbbek statisztikailag a kilätäsaik. :) Egerekkel egesz nehez az optimälis terheles mennyiseget bizonyitani, de a hosszutävfuto egerek koräbban halnak, ilyen kiserletet lättam valahol, az tuti.

    Ja a böjtölö egerek, majmok, halak es pokok, pedig szignifikänsan toväbb elnek, akär 50%-al is:
    http://www.monteverde-portal.com/700-spiegel-online-wissenschaft-berichtet-resveratrol-teil-1.html

    ReplyDelete
  13. (ez az utolso persze csakk vicc, volt, valami bogyot akarnak csak megint eladni.)

    ReplyDelete
  14. Al Sears könyvében (The Doctor's Heart Cure) hasonló jelenséget ír le: szerinte a közhiedelemmel ellentétben a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában nem az összkoleszterin ill. a "rossz" koleszterin értéke mérvadó, hanem hogy a "jó" koleszterin szintje megfelelően magas legyen (csak életmód által lehetséges, bogyeszokkal nem). Vagyis ameddig a "jó" koleszterin oké, addig mindegy, mennyi a rossz - védőfunkció ellátva.
    Hasonlót a pszichológia területén is feltételeztek, pl. az iskolai ámokfutások és az agresszív számítógépes játékok közötti összefüggések vizsgálatakor: arra jutottak, hogy mivel ugye nem minden pszichológiailag terhelt kölyök válik automatikusan bűnözővé, nem elsősorban a negatív hatások jelenléte perdöntő, hanem hogy van-e jelen az illető életében akár csak egy "védelmi faktor", akár pl. egy távoli, de szeretetteljes rokon személyében. (Valahol a Die Zeit-ban írtak erről, ha jól emlékszem.)
    Szóval ez a védelmi rendszeres dolog, úgy tűnik, több területen is működik, akkor akár itt is elképzelhető, miért ne?

    ReplyDelete
  15. http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_04_96_LEANGAINS.php

    ReplyDelete
  16. Amit ott a "kívánósságról" ír, meg a fizikai/pszichológiai éhség közti különbségről, azt nagy igazságnak gondolom.

    ReplyDelete