CK-FMS - woowww!!

Mikor mondtam Doc Chengnek még valamikor tavasszal, hogy menni akarok, mert szemlátomást mindenki annyira odavan ezért a dologért, csak vigyorgott erőst, és annyit mondott, ne csodálkozzak rajta, a kurzus után én is ugyanúgy odaleszek majd. Hát, tudta, mit beszél, mindazonáltal az "odalevés"-sel eléggé alábecsülte a hatást :)
Egyik AHA-élmény a másik után. "Ne tetőzd fitness-szel a diszfunkciót." "Legyen objektív mérési módszered, ami megvéd a saját szakértelmedtől." "Ne tételezz fel semmit." Már a bemenetnél fontos a konzisztencia és a módszeresség." "Előbb a mobilitás, aztán a stabilitás." "A teljesítmény nem feltétlenül függ össze a sérülésekkel szembeni ellenállással." "Rendszer vagy program? "A mozgás fontosabb, mint a súly." (Csak hogy egy párat említsek egy mérföldes listáról.) Háttér, filozófia, szűrés, mérés, pontozás, gyakorlat, kérdés-válasz. Sok probléma, amivel egy-egy érintett előtte esetleg évek óta küszködött, olykor percek alatt oldódott meg (és ebben az a legjobb, hogy _nem_ csoda történt!). Hatalmas mennyiségű tudásanyag, még mindig zsong a fejem.
Úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Mintha az agyamban lenne egy kapcsoló, amit Gray és Brett átbillentett, és azóta nemcsak hogy nem tudok már úgy gondolkozni az edzésről és a mozgásról, mint korábban, hanem már igazából nem is tudom felidézni, nodepláne megérteni azt a 'régi' (holott talán csak egy hetes) gondolkodásmódomat.
Már nem tudom elképzelni, hogy egy edző komolyan gondolhatja azt, hogy felvállalja a mások edzésének felelősségét ezen módszer nélkül. Mint ahogy egy építész épelméjűségében is kételkedne az ember, ha csak úgy simán eldöntené, milyen alap kell egy háznak, anélkül, hogy érdekelné, milyen talajra is kellene azt felépíteni...

Folyt. köv - és lesznek fotók is :)