Bátorságsarok

Új RKC kinevezések

2011-05-30T17:22:00.004+02:00

Tök jó hírek!! Ezért már csak érdemes megtörni a kusst :D Múlt héten több nagyon kedves barátom is be- ill. feljebb lépett a Team-be(n)!

Senior lett Doc "egykori-teamleaderem" Cheng, Franz "fertőző-lelkesedésű" Snideman és Mark "the-one-and-only-mark-toomey-show" Toomey; Andrew "ausztrál-végvár" Read, Max "marha-erős" Shank és Fabio "már-csak-nem-fél-tőlem" Zonin pedig TL.

(*csápol*)

De persze gratulálok azoknak is, akiket (még) csak virtuálisan ismerek: Sr. RKC Dr. Michael Hartle, RKC TL Karen Smith, Lance Coffel és Dr. Prentiss Rhodes. Ami késik, arra várni kell, ennyi :)

Csak gondoltam, szólok

2011-03-15T20:17:00.002+01:00

hogy még a maradék kedvemből se sok maradt a blogoláshoz, szóval frissítés egyelőre nem várható.

Tervbe vettem, hogy megújítom a honlapomat, és ennek kapcsán, eredetileg csak kíváncsiságból, megnéztem, kik és hol jelentettek meg a weben a hozzájárulásom, idézőjelek használata és korrekt (vagy bármilyen) szerző- vagy forrás-megjelölés nélkül tartalmakat a honlapomról.

Nyilván tudjátok, hogy erre vannak már speciálisan e célra kifejlesztett "plágium-detektorok".

Elszomorítóan sok helyen találtam akár 200+ szavas, egy az egyben átemelt részeket. (Néha vettek annyi fáradságot, hogy megváltoztassanak néhány kötőszót.) És nem ám hírportálokon vagy hasonló helyeken - az újságírók többnyire ismerik a szabályokat, és tartják is magukat azokhoz.

Szerintem elég sok információt megosztottam már szabadon és szívesen (csak hogy a legutóbbi példát említsem, ott volt nemrég az ingyenes RKC program dizájn szeminárium) ahhoz, hogy hihető legyen, ha azt mondom, nem azzal van a gondom, hogy felhasználják, amiket írok. Hanem hogy így.

"Az itt megjelentetett tartalmat szerzői jog védi, felhasználása kizárólag nem kereskedelmi célokra, változatlan formában és a forrás (szerző) megjelölésével lehetséges."

Mindenütt ott van, itt jobboldalt, a honlapomon meg alul. Vajon melyik betű nem világos belőle?

San Diego

2011-02-20T09:48:00.000+01:00

Pár nap nyár... :)

A csendesség

2011-01-23T19:08:00.002+01:00

Most épp azért van, mert még mindig az év végi-év eleji szokásos visszanézős-átgondolós-értékelős-újratervezős fázisban gubbasztok. A helyzet az, hogy végülis minden úgy lett, ahogy eredetileg akartam, csak épp perpill nem vagyok teljesen biztos benne, hogy valóban jó ötlet volt-e akkor ezt akarni. Vagyis de, akkor ezt kellett, azzal nincs semmi baj, csak most már lehet, hogy mást kellene akarni, vagy máshogy.

Vannak mellékhatások is, na.

Nahh, mindegy. Ezt úgyis csak valami életjel-szerűségnek szántam. Majd ha jutok valamire, akkor biztos bírok majd koherensebben is nyilatkozni az ügyben. Ezt meg nem baj, ha nem érted, magam se értem. Ha viszont érted, hívjál fel és magyarázd el nekem is :)

Kellemest, Boldogat mindenkinek!

2010-12-22T11:00:00.001+01:00

Folytköv januárban! :)

LENGESSÜNK csak ész nélkül...

2010-11-27T11:54:00.002+01:00

ÁÁÁÁÁÁ... Pedig azt hittem, már immunis vagyok a kóklerekre, erre meg kiderül, hogy mégse... Vagy csak a kravmagázósdi fokozza az agresszivitásomat, nem tudom, de egész héten azt járt a fejemben, hogy' kéne levadászni egyiket-másikat valami vascsővel :D

Újabban ugyanis egyre gyakrabban fordul elő, hogy az öltözőkben az én tanítványaimat oltogatják egyes okleveles személyi edzők tanítványai, miszerint a kettlebell, az szar, meg veszélyes, meg különben is, "ott" mekkora súlyok vannak, úristen - mert hát nekik is megmutatták korábban már emlegetett okleveles személyi edzők az általunk érthetetlen módon swingnek, lendítésnek nevezett, egyébként azonban tajcsi-sebességgel végrehajtott, görbehátas félguggolásból induló és aláhidalással egybekötött, rogyott-térdes, nyújtott-karos előre (meg fej fölé) emelésben végződő mozdulatsort, és ők pedig ezt 8 (lányok) meg 12 (fiúk) kilóval csinálták, és mégis 3 napig fájt utána a hátuk, a térdük meg mindenük...

Na nem mintha az "enyémeket" nagyon félteni kellene, de azért mégis, valahol csak dühít.

A szeptemberben indult kezdő csoportomban az összes lány gond nélkül tudott 24-essel swingelni a 2. hónap végén. Sőt, Marcsi és Gabi (egyik sincs 60 kiló, még mielőtt felmerülne a kérdés) augusztus végén kezdtek hozzám járni, és a héten swingeltek már 40-essel meg 48-assal is. 10-eket. És nincs semmi bajuk. Érthetetlen, mi?

Meg most olvastam egy cikket Kenneth Jay kutatási eredményeiről (randomized controlled trial), egy 8 hetes, heti 3, 5-10 perc bemelegítésből és 10-15 perc kettlebell swingből álló edzésprogram hatásáról az alsóháti, nyaki és váll-fájdalmakra.

"At the end of the eight-week intervention period, the training group had decreased pain sensation in the low-back and neck/shoulder region by approximately 57% and 46%, respectively." (Abstract itt, akinek kell az egész cikk, visítson :D)

Azaz nemhogy tönkretette volna őket, de a meglevő fájdalmakat is csökkentette, nem is kis mértékben. Mily meglepő.

Na mindegy, végülis igaza van Péternek, ezek hiénák (ő ennél azért finomabban fogalmazott a konferencián, de ez itt az én blogom és az én mérgem, hö! :D). Megpróbálnak felugrani az összes divathullámra, és még mielőtt kiderülne, hogy kutyaütők hozzá, már nyergelnek is át a következőre. Megvolt már a fitball, a bosu, közben befutott a TRX is, ugye, hátha hamar találnak újabb játékot... Itt lenne mindjárt a shakeweight, ha szabadna a figyelmükbe ajánlanom... ;)

Még élek

2010-10-24T17:47:00.002+02:00

Csak nagyon fordítom az FMS Level 2 kézikönyvét... :) Nagyon jól összerakott anyag, Brett meg tuti hozza majd a formáját (és szokás szerint jól megfincogtat majd megint a lefordíthatatlan kiszólásaival, hehe), szóval várom már a december 3-4-5-öt. Mondjuk, ha már kész lennék vele, sokkal felhőtlenebbül várnám, de szerencsére már nem olyan sok van hátra.

Tömegileg gyarapodás van, Pisti szerint látványosan, főleg az elmúlt két hétben. Majd most már organizálok valami fotót is, lassan félidőbe érünk a programmal.

Ja, és a hét vicces eseménye volt még, hogy a szerdai krav magán valakinek sikerült simán kiütnie a szememből a kontaktlencsét, úgy, hogy nekem semmi bajom se lett, csak az tűnt fel, hogy egyszer csak alig látok. Ez már biztos valami milestone :D Ha más nem, hát neki :D

Nem könnyű ez a tömegelősdi

2010-09-26T16:46:00.000+02:00

És nem is maga az edzés az, ami nehéz. Az is az, persze, hiába tűnnek ezek a komplexek papíron jobbára ártalmatlannak. Amikor már egy perce folyamatosan tolom az ismétléseket duplasúllyal, ég a vállam meg remeg a lábam és még jön 5 guggolás a végén, akkor meg-megfordul a fejemben, hogy csak le kéne hajítani ezt a két súlyt innen a nyavalyába, hisz előbb-utóbb úgyis biztos kifordul magától. Aztán nem fordul ki mégse, meg megállapítom, hogy még 10 perc se volt az egész edzés, ami ugye "semmi". (Ahogy néztem, az első 6 hétben a leghosszabb edzés se több 15 percnél.)

Inkább a járulékos, fejben futó dolgok nehezek.

Rá kellett jönnöm például, hogy hiába jó sok éve már az én privát nagyfogyásos projektemnek, és azóta sem állt fenn a valós visszahízás esélye, immunis azért nem lettem a témára, távolról sem.

Eddig, ahogy végiggondoltam, az edzéseimet javarészt a különböző vizsgákra való felkészülés jellemezte, ahol a gyakorlás és/vagy az erő-állóképesség, a munkakapacitás fejlesztése volt a cél. Mindkettő, logikusan, igen magas volument követelt. 1000 swing a 24-essel, 640 snatch VO2Max a 16-ossal, 240 nyomás a BJ-ban, ilyes. Most meg mi van? Alig 10 perc heti 3*, minden más kifejezetten meg van tiltva. Azok a 10percek, jó, nem mondom, hogy nem várom a végét, de mégis úgy érzem, összességében alig csinálok valamit. És akkor azabaj. De ha mást is edzenék mellé, akkor meg az lenne a baj, mert akkor ugye nem tartom be a programot.

Kaja-ügyben meg az utasítás ugye az, hogy "sose legyél éhes". Azaz olyankor mindig egyél. Erre meg a most már napközben is jelentkező éhséggel karöltve a frász is kerülget... Mert ha nem eszem mégse, akkor azabaj, ha meg igen, akkor jár az agyam, hogy ennyit enni mikor tizedannyit se edzek, mi lesz így belőle, és akkor meg azabaj. Pláne hogy ráadásul újabban mindenféle szénhidrátos-keményítős "tömény" cuccokat is kívánok, ami aztán nagyon nagy baj.

És valóságosan kezdem kitölteni a nadrágjaimat, ami ugyebár elvileg nem baj, sőt, hát ez a cél, de valahogy mégsincs jókedvem tőle, amikor reggel felhúzom és ezzel konfrontálódok, mert valahogy mégiscsak ijesztő, és akkor rossz közérzettel indulok neki a napnak, és akkor meg azabaj.

Ja és van még az alvás, ott az az ukáz, hogy sokat kell aludni, na azzal hálistennek nincs az égvilágon semmi baj, kivételesen :D

Posztoltam én, csak nem itt

2010-09-15T11:54:00.002+02:00

Hanem odaát. Kész van most már mind a négy rivjú, halleluja. :)

Az viszont kevésbé halleluja, hogy a teremben még mindig felettébb nomád állapotok között edzünk. Bár ma állítólag már tényleg kész lesz a burkolás. Állítólag. Mondjuk már vagy 10 napja mindennap megesküsznek, hogy "holnapra". Arról már nem is beszélve, hogy _állítólag_ ugyebár én is normális vagyok... :)

Az edzés megy, jövünk felfele Zolival, mint a talajvíz :) Ami jó, az viszont kevésbé, hogy gyakorlatilag 24/7 izomlázam van, bár ebbe belejátszik az is, hogy az összes, a krav magán prezentálandó "keselyűtartásért" felelős izmom (főleg nyak meg felső hát) feszt magánkívül van a felháborodástól :D Meg is nőtt a megértésem a bunyósok kettlebelles (egyenes) tartással való nehézségei iránt, hehe.

A Rif-féle programból meg most kezdtük a 3. hetet. Hátizé, az első héten a dupla-high-pullos nap után 3 napra teljesen használhatatlanná vált az alkarom, khhh... De aztán edzésről edzésre lehetett látni a fejlődést, már súlyban is tudtunk feljebb váltani. Esélyes, hogy még lehúzzuk így ezt a hetet, és aztán fejest ugrunk a Muscle-ba, lesz, ami lesz.

Módszerek vs. elvek

2010-09-04T09:06:00.005+02:00

Újfent megvilágosodtam egy pár dologgal kapcsolatban :) Vagy csak tovább-világosodtam a múltkori Paveles háromféle-ember-elmélkedés vonalán, tudja a fene.

Szóval néztem a DVD-ket, konkrétan David Whitleytől a Lessons of the Old-Time Strongmen-t. És rögtön az első 'lesson' a következő idézet volt (vagyis csak a második, 'módszeres' fele, de én ide teszem az egészet, mert az eleje is hozzájárult a megvilágosodás kiváltásához):

"Without ambition one starts nothing. Without work one finishes nothing. The prize will not be sent to you. You have to win it. The man who knows how will always have a job. The man who also knows why will always be his boss. As to methods there may be a million and then some, but principles are few. The man who grasps principles can successfully select his own methods. The man who tries methods, ignoring principles, is sure to have trouble." (Ralph Waldo Emerson)

(Kb.: "Ambíció nélkül az ember nem kezd el semmit. Ha viszont nem tesz mellé munkát, nem fejez be semmit. A jutalmat nem kapjuk, nekünk kell megnyernünk azt. Aki tudja a dolgok hogyanját, annak mindig lesz munkája, aki tudja a miértjét is, az mindig a főnöke lesz. A módszerekből millió és egy lehet, de alapelvekből kevés van. Aki képes megragadni az alapelveket, az sikerrel meg tudja válogatni a maga módszereit. Aki csak módszerekkel próbálkozik, az alapelvek fölött meg elsiklik, annak számára előreprogramozottak a problémák.")

Namost a következő történt tegnap reggel (tudom, hogy kaotikusan írok, de türelem, esküszöm lesz összefüggés :D).

A terem egy szétlőtt palesztin menekülttábort megszégyenítő állapotban leledz, ezért a "küzdőtéren" tartottam személyi edzést. Mellettem okleveles személyi edző kísérletezik húzódzkodás tanításával. Odaállítja a delikvenst a rúd alá, hogy ugorjon föl, ő meg a derekánál fogva feltolja majd a rúd fölé, a tetején meg elengedi, eddig nem gáz, nyilván a lassú negatív a cél. Delikvens ösztönösen vállszélesnél kicsit szélesebb felső fogásra készül. Majd hallom az utasítást: "szűken fogjad" (hagyományos felfogatású a rúd, a szűk akkor fér el, ha az öklök majdnem érintik egymást). Ugrás-tolás, fent elengedés, delikvens lezuhan mint zsák cement. 4-5 próbálkozás után delikvens, szintén ösztönösen, bátortalanul alsó fogásra vált. Okleveles személyi edző engedékenyen bólint: "Ja, úgy könnyebb."

Első gondolatom, hogy okleveles személyi edzőnek (remélhetőleg múló) elmezavara van. A második, hogy delikvens, bár gyöngécske lánykának néz ki, talán a földi ember anatómiájától némileg eltérő csukló- és/vagy könyökszerkezetű ufo vagy transzformer vagy ilyesmi. A harmadik volt a megvilágosodás. Nyilván az okleveles személyi edzői tanfolyamon elmondták, hogy a húzódzkodásnál váltogatni kell a különböző fogásmódokat és -szélességeket (testépítő módszer). Az, hogy ezeket nem random sorsolással, hanem a test alapvető biomechanikájának figyelembevételével kéne összepárosítani (alapelv), nyomtalanul szállt át a fején, vagy fölötte.

Ez simán megmagyarázta visszamenőleg azt a régebben történt, de emlékezetemben máig élénken élő elborzasztó incidenst, amikor is másik, szintén okleveles személyi edző (aki egyébként még büszke is arra, hogy továbbképzéseinek és további képzéseinek alapvető és javarészt kizárólagos forrása a youtube), fellógatott egy TRX-et, elé tett egy fitballt, és szintén gyöngécske leányka delikvensét felszólította, hogy a lábát a TRX-be akasztva, kezével a labdán egyensúlyozva fekvőtámaszokat végezzen. A TRX egy módszer. A fitball is. Az meg egy alapelv lenne, hogy az instabil (nodepláne a duplán instabil) felület erőedzésre (ropilánykának egy normál térdelős fekvőtámasz is maxerő-mutatvány lett volna) teljesen alkalmatlan, arról már nem is beszélve, hogy ha kigurul a labda alóla, nemcsak az arcát töri szanaszéjjel, de a gerincét is megroppanthatja, lévén hogy a lába gyakorlatilag méter-magasan fel van kötve, hol van itt a hozadék-kockázat-mérlegelés, ja bocs, az is valami alapelv-féleség lenne.

Vagy hogy valami kettlebelles példával éljünk, mondjuk ha fej fölötti guggolást akarsz tanítani valakinek, ahhoz össze lehet válogatni RKC módszereket. De hogy ne akard megtanítani egy olyan kezdőnek, akinek a sima guggolásnál is bedől a térde meg görbe a háta, meg a töröknél is berogy a könyöke, na ahhoz az alapelvek kellenek.

És hogy visszakanyarodjak a háromféle emberhez meg az idézethez: ha nem tudod bármelyik időpillanatban megindokolni, melyik "hogyant" (módszert) "miért" (alapelv) csinálod, maradj az előírt progresszióknál meg programoknál. Azokat olyanok írták, akik tudják a "miérteket".

Hű, húzódzkodás-teszt is lesz most már az RKC-n

2010-09-02T22:54:00.003+02:00

Mármint az RKC I-en. A lányoknak meg megtartás felső pozícióban. Mint az HKC-n.

Kísérleti nyúl, aki lettem

2010-08-31T10:53:00.002+02:00

Most, hogy megvan az RKC II és az azóta eltelt két hétben kellőképpen kitunyultam magam, kimondottan újnak tűnt az élmény, hogy azon kell gondolkodni, merre is tovább. És ahogy a lehetőségeken elmélkedtem, rájöttem, hogy edzettem én már egy csomó mindenre, állóképességre, erő-állóképességre, gyorserőre, robbanékonyságra, maxerőre, de van valami, amire még életemben soha.

Tömegnövelésre.

Humm.

Végülis... A nyáron amúgy is úgy összecsoffadtam, hogy rossz volt már rám nézni (mondjuk a húzódzkodás terén ez nem volt hátrány)... Meg olyan sokan kételkednek abban, hogy a kettlebelles edzéssel lehetne tömeget építeni (fiúk)... Meg olyan sokan paráznak, hogy nehogy böszme nagy izmaik legyenek tőle (lányok)...

Ergo semmit sem veszíthetek, ha kipróbálom, valamelyik pártot mindenképpen igazolni fogja. Ha semmi se történik, megnyugodhatnak a lányok, ha meg igen, akkor lelkesülhetnek a fiúk :)

Továbbá, ahogy ezen elmélkedtem, elkezdtem rettentőmód kíváncsi lenni. Mármint hogy mi sülne ki ebből vajon.

Aztán vasárnap átjött dumálni Zoli (Bánszegi), és azzal a lendülettel befűztem őt is. Hogy akkor Capt'n Complex Geoff Neupert, Kettlebell Muscle, csapjunk bele, ihaj. (Annyi "szörnyűséget" beszélnek róla, hogy nagyon akartam valakit, aki végig csinálja velem, nehogy megfutamodjak, hehe.) Mondjuk nagyon nem kellett győzködni, ő is épp túlesett az RKC hosszabbításon és hasonló dilemmában leledzett éppen. És kissé szkeptikus is a kettlebelles tömegelés ügyében, hiába, egyszer gyúrós, csak mindig gyúrós, legalább egy kicsit... (meg fiú, ugye) :D

És akkor szépen kiagyaltuk a következő kísérletet (öngyilkos merényletet):

hétfőtől (aug. 30) 4 hét MarkRif-féle "felvezető" edzés (azaz 0. hónap, mert kissé azért betojtunk mindketten, hehe),

szeptember 27-től meg KB Muscle 6+6 hét, teljesen szigorúan, betű szerint,

és akkor december 17-én, még a karácsonyi megőrülés előtt vége is.

Kajálás terén meg Zoli kb. a könyv ajánlásai meg a testépítő hagyományok szerint fog eljárni, én viszont maradok a már bevált saját, individualizált paleo-warrior verziómnál. Ami azt jelenti, hogy hús, hal, tojás, zöldség, gyümölcs, magvak, alapvetően este, amennyi jólesik, de mivel a program hüvelykujjszabálya az, hogy "sose legyél éhes", akár nappal is, majd látom úgyis.

Tegnap terv szerint meg is ejtettük az első szeánszot.

Alkardurranás már a felénél (és ez még csak a "felkészítő", nem a program, mi lesz itt, anyááám :D), Zolinak alsóhátban is érződött a törődés. Ma izomláz(!), főleg bicepszben(!), alig tudom kinyújtani a karom (negative press, ójee).

Pedig mikor végeztünk vele (fél óra se volt tán), még úgy voltam vele, hogy "alig csináltunk valamit". Aztán egy óra múlva már csak a kajára meg az alvásra tudtam gondolni :D (De ez biztos pszichés is, Zoli is azzal jött, hogy már amióta eldöntöttük ezt a programot és átolvastuk, mire kell számítani, ő egyfolytában éhes :D)

Kíváncsi leszek, hogy fog menni holnap. Lesz megint egy csomó neg. press, és jön be hozzá a guggolás is most már. Meg dupla clean-ek. Szép halál lesz :)

ÉÉÉÉÉS, most volt itt a postás, ÉSSS csomagot kaptam, megérkezett a tiszteletpéldány a Tracy DVD-jéből, véleményezésre! Ezt már korábban jelezte, de amikor kibontottam, kiderült, hogy nemcsak az övét küldte el, hanem mind a 4-et :))) Dőzsölés leend :) Meg majd az edzőtáborban is befrissítünk belőle egy kicsit :)

Apropó edzőtábor: okt. 1-2-3, Kaba, már lehet jelentkezni :)

Szolgálati közlemény

2010-08-29T08:04:00.002+02:00

Az "ausztrál különítmény" üzeni mindenkinek, hogy szerencsésen megérkezett, hellyel-közzel akklimatizálódott, és most már blogon keresztül is tartani lehet velük a kapcsolatot. Belleket még most próbálunk keríteni, úgyhogy edzésnaplót még ne várjatok, de mindenféle egyéb érdekességet igen :)

Got Krav Maga?

2010-08-28T11:55:00.000+02:00

I got. Végre. Woohoo :D

Hiába, ez a globális kettlebell-krav-összefonódás nem kerülhetett el bennünket sem... :) Na nem mintha eddig annyira hadakoztam volna ellene, felmerült az ötlet már többször, meg amióta hozzám járt felkészülni Rozsnyai Robi KM oktató (és immár újdonsült RKC) Nyíregyházáról, direktben is tárgyalgattunk, de valós lehetőség csak most az átépítés-bővítés kapcsán nyílt rá.

Tehát kérem szépen, szeptember 6-tól Robi és debreceni csoportja átköltözik hozzánk a Corpusba, az edzések hétfőn és szerdán fél 6-tól 7-ig lesznek. És mivel ha ő oktat a teremben, akkor én értelemszerűen nem, remek alkalom lesz ez arra is, hogy én némi egészséges és természetes égkék-fűzöld színt szedjek magamra, no meg hogy Robi és az oda is járó belleseim akaszthassák a hóhért is már végre egy kicsit... :) Aztán úgyis megfizetek nekik érte... Aztán meg ők nekem... Hihi :D Nem leszünk szomorúak, érzem én ezt :)

'Háromféle ember van'

2010-08-20T08:57:00.001+02:00

- mondta Pavel az RKC II harmadik napján, az edzéstervezéssel kapcsolatban. -

'Az első csoportba tartozók, ha edzeni akarnak (*vagy instruktorok lévén másokat akarnak edzeni* - ezt így konkrétan nem mondta, de én automatikusan erre is értelmeztem) legjobb, ha kiválasztanak egy programot és ahhoz tartják magukat. Nem variálnak meg módosítgatnak, nem okoskodnak, szépen végigcsinál(*-tat*)ják és szép eredményeket érnek el. Ide tartozik az emberek 90%-a.

A második csoport képes arra, hogy intuitíven edzzen: megfogalmazza a saját (*vagy a tanítványai*) céljait, ismeri a teste képességeit, határait, viselkedését, tudja olvasni a jeleit és ahhoz képest napról napra, edzésről edzésre, vagy akár az edzésen belül percről percre ösztönösen mindig ezekhez igazítja, amit épp csinál(*-tat*). És szép eredményeket ér el. Ide nagyon kevés ember tartozik.

A harmadik csoportot meg azok alkotják, akik azt hiszik, hogy a másodikba tartoznak, pedig az elsőben lenne a helyük...'

("...that subtle difference between creativity and complex stupidity." - Scott 'Dilbert' Adams. Ez a mottója a kézikönyvben az idevágó fejezetnek. Megfizethetetlen.)

Te melyikben vagy? Gondolkoztál már ezen? Én mostanában sokat. Az RKC-n megtanulja az ember, hogyan mutassa be és tanítsa meg másoknak a gyakorlatok helyes kivitelezését. Ezért instruktor. Az edzéstervezés képessége teljesen más tészta, az nem fér bele abba a három napba, még csak érintőlegesen sem. És semmi nem sodorhatja az embert közelebb a 3. csoporthoz, mint a tévhit, hogy "az majd jön magától".

Az RKC I-re program alapján készültem (Brett rokz, Kenneth nekülönben! :D), betűről betűre követtem, csupán a változatos napok rengeteg swingje volt saját adalék (2000+ swing egy óra alatt, valaki? :D), Rif tanácsa alapján, miszerint a munkakapacitást, ami majd kell nekem oda, semmi mással nem tudom olyan hatékonyan fejleszteni, mint a nagysúlyos swingekkel.

Az RKC II-re intuitíven, az alapelvekre építve, sok forrásból (ETK, RTK, NW, GTG, Fighter Pullup, Reckon Pullup, Burn, VWC, BJ-"ihletésű" L2-es körök, ACE - bár akkor még nem tudtam, hogy így hívják, de jó ötletnek tűnt) + saját kútfőből is merítve, egyénileg mixelve.

Azok közül, akik hozzám járnak, vannak, akiket egy konkrét programra tettem, és vannak, akiket intuitíven edzek. Van olyan is, hogy az edzésnapok egy részére van egy keretprogram, a többit meg én kreálom hozzá, ad-hocnak tűnő, de nagyonis átgondolt módon. Így készült pl. az összes RKC-jelöltem. A döntés többnyire azon múlik, mi a tét, mi a cél, mennyire szoros a határidő, stb., és folyamatosan felülvizsgálom. Inkább a biztonságos oldalra szeretek tévedni, óvatos duhaj, aki vagyok. Ha bármikor kétségem van, akkor elsőre kapásból program, aztán majd látjuk. Hogy közel 100 dollár egy online letölthető pároldalas pdf? És? Ha nem tudom a várt eredményt produkálni, a negatív reklám mennyibe kerül majd? Hogy akkor nem engem fognak isteníteni? Hát inkább legyek sikeres kivitelezőként, mint szánalmas ripacs tervezőként. (Kezd agyamra menni ez az építkezés itt, érzem :D)

"Az eredmény számít, nem az igyekezet." Lassan 20 éve mondogatom már ezt, az érvényessége nem változik, csak épp mikor mire vonatkozik.

Lazsálás felsőfokon

2010-08-18T14:19:00.004+02:00

Mert megérdemlem :D

Amióta hazajöttem, ennyit csinálok: kötelező körök megfutása, minden fellelhető hülyeség összezabálása, irdatlan mennyiségű alvás éjjel-nappal. Pofásodok is, mint a kölyökgólya, de nembaj :)

(Na jó, hébe-korba húzódzkodtam egy párat, de csak mert halálba élvezem, hogy péntek óta csak úgy "magamtól" felrepülök :D)

0-közelire redukálódott a terem-bővítéssel kapcsolatos idegbajom is: mialatt én az RKC II-n nyomultam, elkezdték itthon az érdemi munkát. Innentől már lesz, ami lesz. Perpill egy teljes fal kiütve, de az edzések mennek, ugyan kerülgetni kell a törmeléket, ki kell bírni a zajt meg időnként szikraeső is hull, na de nálam mindenki Hardstyle, Pisti főleg, hö!! :)

És ha már képek, hála Viktornak, RKC I. Team Katschthaler (sajnos nem mindenki) - a Grad Workout utáni euforikus hangulat tagadhatatlan :D

Az RKC II-ről meg Fabio fotói is felkerültek már a Facebook-ra (ha nem vagy regisztrálva, nem biztos, hogy meg tudod nézni, pedig esélyes, hogy még nem láttál Bodri-negatív kivitelben, hehe).

Fabionak egyébként gratula, akárcsak Engler Gyurinak, a Beast megszelidítéséhez!

Ez most tényleg csak pár szó lesz

2010-08-16T14:46:00.002+02:00

Merthogy halmozottan vagyok immáron fáradt, de megkönnyebbült is, meg boldog, (meg RKC II is,) meg minden :) A gyerekeim gyanakodva figyeltek tegnap, hogy mennyire 'le vagyok lassulva, el vagyok halkulva, révetegen mosolygok csak, és mintha valami felhőben lennék' :D

Az RKC II valami hihetetlen. Már annak idején az RKC I-ről is zsongó fejjel jöttem haza, és azóta mindegyikről, amelyiken asszisztáltam vagy oktattam, a CK-FMS-ről nem is beszélve, szóval fel voltam készülve rá, hogy kegyetlen info-túlterhelés lesz, de arra még így sem számítottam, hogy a Level 2 anyagon túlmenően az egész Level 1 anyag is egy csomó finomítást nyer és teljesen új megvilágításba kerül... Szinte már félelmetes volt, ahogy egyszer csak az egész RKC rendszert és mind a (most már) 12 alapgyakorlatot megláttam minden egyes gyakorlatban. Mondtam is Pavelnek, hogy kicsit olyan ez, mint egy egészen szürreális orosz Matrjoska-baba-sorozat, ahol egyszerre mindegyik babába belefér és benne is van az összes többi... Egyből vágta, hogy miről hablatyolok és elismerően röhögött (ha más nem, hát ez mindenképpen bizonyítja a zsenialitását, mert én nem hogy az ő helyében nem értettem volna, de valójában még a sajátomban se nagyon értettem :D).

Amennyire paráztam a dologtól előtte, annyira simán ment végülis minden: a térdem bírta, csak a pistol-blokk legvégén kezdett el kicsit nyűgösködni (a balos pistol nagyjából zéró szinten volt, amikor odamentem, de naná hogy nem bírtam ki, hogy ne próbálgassam az új technikákat azon is, és nem is sikertelenül, mert vasárnap délutánra azon is kísértettem már a párhuzamos környékét) a könyököm is bírta, a bal SI-m vasárnap dél fele belenyekkent ugyan valami nehéz windmillbe, de kitartott becsülettel, úgyhogy szépen és sikeresen lement a technikai vizsga is, és csak a hazafelé úton kezdett beállni, de ez meg nem dráma, holnap-holnaputánra jó lesz megint. ("Lifelong RKC partnerem" Amnon térde pl. ennél sokkal rosszabbul viselte a megpróbáltatásokat, de azért meglett neki is minden).

Na majd folytköv, képekkel, ha már fent lesznek, addig is Pétertől lopok egyet kölcsön: Team Lakatos on Facebook :)

És mert ez külön posztot érdemel:

2010-08-10T17:18:00.002+02:00

Újabb Beast-Szelidítő is született a 2010-es budapesti RKC-n! Kovács Lacee RKC, alapjáratú mutáns és a Zén Asszisztensem, hö! :)) Nem kicsit éreztem magam hülyén, hogy a végén pont én adtam át neki a hosszabbításról szóló oklevelet :D

Kenneth nem volt lágyszívű, a nyomást és a húzódzkodást megismételtette vele (a pistol simábban ment neki a 48-assal, mint nekem üresen, őrület), de a lényeg a lényeg, és az a rúd fölüli vigyor verhetetlen volt!

Szóval gratula neki még egyszer!

Csak egy pár szó

2010-08-10T15:48:00.004+02:00

Mert nagyon fáradt vagyok. Nagyon. Lepergett rólam további 2 kiló az RKC I alatt (és ez már a nyiszlett-kategória sajnos, ami a lekvárságot is magában foglalja), a szemem gyulladt (valami tuti van Adyliget levegőjében, mert tavaly is ez volt), és összességében riasztóan zombi-jellegű a megjelenésem. (És hétvégén még jön az RKC II... Khhh. Mindegy, ebben a köztes 3 napban már csak pihenek. Tán még ez segít a legtöbbet.)

Mindezek ellenére nagyon boldog vagyok, mert (szerintem) zökkenőmentesen zajlott le a 3 nap, jó volt a szervezés, szuper asszisztenseim voltak, főleg Misi és Lacee személyében, akikre a munka oroszlánrésze hárult, lévén hogy szegény Tracy Rif leginkább csak jelbeszéddel tudott kommunikálni a csak magyarul beszélő csoporttal, és mert olyan Team-et kaptam, akikkel kezdettől fogva remekül tudtunk együtt dolgozni, annak ellenére, hogy egy kis adminisztrációs gubanc következtében 14 főre duzzadt a létszám. Komolyan, figyelmesen, elszántan dolgozták végig a három napot, így jóvoltukból újra megtapasztalhattam az RKC "transzformáció" csodáját. Nagyon, nagyon akartam, hogy mindenkinek sikerülhessen, és úgy érzem, meg is tettem mindent, amit ott és akkor lehetett. De csak 7 jelöltnek adhattam a végén a kezébe a bizonyítványt. A többieknek vagy a snatch teszt nem sikerült, vagy a könyöküket nem tudták fej fölött kinyújtani. (Leendő jelöltek, tessék ezt a követelményt (is) komolyan venni... Nincs annál elkeserítőbb, mint amikor olyan probléma merül fel, amin a felkészülés során viszonylag egyszerűen lehetett volna segíteni, de ott és akkor már nem...)

De ettől függetlenül hatalmas gratula minden résztvevőnek, mert mindenki fantasztikusan teljesített és hatalmasat fejlődött.

És persze én magam is rengeteget tanultam a kurzuson. Rifet pl. ismertem már régebben, de még sosem láttam tanítani. Tanulságos volt az is, hogy Tommyval ketten tanítottuk a clean-t, ami amúgy nem szokás és felkészülni is elég nehéz rá, meg sokat kell improvizálni menet közben. De azért egész jól megoldottuk, asszem. Megfizethetetlen "mellékes", hogy a szerda estét és a csütörtök nagy részét Andreával tölthettem, péntek este meg Pavel meghívására a vezetők egy részével vacsorázhattam együtt. ÉS külön élmény volt nekem, aki az év nagy részében a keleti "végvárban", viszonylag elszigetelten nyomul, újra találkozni a magyar RKC "komredekkel", Robival és bajor csapatával, Mike-kal, akinél Dániában vendégeskedtünk a Z alatt, meg Amnonnal, "lifelong RKC partneremmel"... Ááá, nem bírok mindenkit felsorolni :D

Főleg mert még kollegiálisan gratulálnom kell mindhárom általam felkészített, frissen felkent RKC-nek, Albertnek, Pistinek és Robinak! Megérdemelték, az már szent, mert nem kis munkát fektettek bele. (Most már el merem árulni, bizakodós-reménykedős szállóige volt nálunk az edzéseken, hogy tőlem úgyis mindenki garantáltan átmegy - mert aki nem oda való, az eleve belehal már a felkészülésbe, hehe.)

Képeket már megint nem csináltam, ha ti igen, akkor kéremkéremkéreeem :) Meg lesznek majd hivatalosak is, hamarosan (ugye, Viktor?!? :D Legalább a csoportképet meg a keresztrefeszítőst hadd lássam már... :D ).

Lesz Gray-nek új könyve, jejeje

2010-07-19T16:46:00.003+02:00

És a davedraper-en már van fenn pár kivonat belőle:

1. rész, 2. rész, 3. rész. Ez meg a tartalomjegyzék. In English, mily meglepő, deal with it :)

Szerintem nagyon szemléletesen magyarázza el az egyes ízületek vélt vagy valós problémáinak összefüggéseit az alatta-felette, előtte-mögötte, stb. lévő ízületek mobilitás- és stabilitásbeli hiányosságaival. Hogy az instabil térd nem egyszerűen egy instabil térd, amit stabilizálni kell "oszt' jóvan". Hanem lehet a hátterében bekötött lábfej, boka, csípő, vagy akár reflexív törzsstabilitás-gond, sőt nem is feltétlenül alulról gyűrűzik fel a baj, jöhet a nyak, a háti gerinc vagy a rossz helyen bekötött, stabilnak látszó lapocka felől is. Meg gyakorlatilag akárhonnan. Ezért kell mindig az egész képet nézni. Vagy az FMS esetén az egész tesztet. Különben fa, erdő, donquijote, rossz fán kopogtatás, bosszús harkály, kárörvendő fíreg, vagy mi.

Hát ez még Jucira se hozott volna szégyent... :)

2010-07-11T09:10:00.001+02:00

A tegnapi nap igen klassznak ígérkezett. Verőfényes idő, semmi meló, délután meg "kettlebelles" esküvőre voltam hivatalos. (Mármint nem a szertartás volt kettlebelles, hanem az ifjú pár. Akik tűsarkúban deadliftelnek, azok ugye nem mi vagyunk... :D)

Erre reggel mit ad isten: állok fel gyanútlanul a klotyóról, erre eldördül mögöttem egy lövés. Azt azonnal megállapítottam, hogy hálistennek nem arról van szó, hogy korai lett volna az említett megmozdulás, a következő pillanatban viszont belecsapott a villám mindkét SI ízületembe (ennek van valami közérthető magyar neve?!?), és onnantól leginkább a virtuális járókeretben történő vánszorgás volt az, amit mozgásszinten előadni képes voltam. Már ha a sűrű anyázást nem számítjuk a TM-ízület (állkapocs) mobilitás-edzésének.

Aztán megjárult egy kicsit, dél felé még Bretteztem is, beépített minőségbiztosítással, ugye, meg aztán rájöttem, hogy ha becsípem azt a bizonyos képzeletbeli százast, akkor nincs gond, csak hát marhára fárasztó egész nap összeszorított seggel közlekedni, bár látványelemnek nem volt rossz, főleg az esküvőn, ahová végülis csak elmentem (az egyházira - a polgárit meg az onnan a templomhoz átsétálást nem vállaltam be), és főleg ahogy felöltöztem, lévén hogy kizárólag a töklapos "spártai" szandál jöhetett szóba, ahhoz meg kellett egy bő szárú nadrág, ami azt eltakarja, stb., na gondolhatjátok, mint valami szerződtetett bohóc... :D Na de mindegy, úgysem én voltam a főszereplő, elég, hogy ők ketten szépek voltak, boldogok voltak, jó volt nézni őket, és ez volt a lényeg :)

Aztán hazaevickéltem, néztem a meccset és nyomorékságon duzzogva, veszett-fejsze-nyele-alapon betoltam irdatlan mennyiséget a férjem által az épp nálunk "táborozó" rakás gyerek számára ipari mennyiségben előállított pizzából. Melynek következtében nem a keresztcsonti krízis miatt nem volt zavartalan a hajnal ötkor aztán végérvényesen megszakadó éjszakai nyugovásom.

Azóta morcos kávézás (literszám), károk felmérése (néminemű javulás tapasztalható), kísérlet tegapi fejvesztett pizza-eszkapád szénhidrát-töltésre történő átminősítésére (közepesnél kisebb sikerrel), és annak felhasználására például nyomásos edzés során, amihez mindjárt hozzá is kezdek, amint lelkileg (kávé+cigi+önostorozás befejezése) felkészültem rá.

Majd jövök a folyományokkal, ha lesznek :)

RKC Italia - mintha tegnap lett volna :)

2010-07-04T19:15:00.003+02:00

Ami késik, arra várni kell :)

2010-06-21T12:02:00.000+02:00

View all

Get your own

DD bell, snatch teszt, antinyaff

2010-06-17T11:15:00.002+02:00

Nakérem, aki hülye, haljon meg, vagy legalábbis stresszelje csak magát nyugodtan hónapokig fölöslegesen, akárcsak én :D

Szóval az úgy volt, hogy kínlódtam itt zokniszárral, cérnakesztyűvel meg mindennel, és a DD bell csak menni akart és menni akart és menni akart... Én meg anyáztam sűrűn, sőt, kezdtem aggódni is, hogy nehogy már a végén még az a nyavalyás snatch teszt is kifogjon rajtam ilyen hülyeség miatt. De persze nem próbáltam meg, mert hát minek, ha még a VO2Max-nál is ugyebár fogás-gond van.

Erre tegnap, miután hosszasan prédikáltam Robinak (RKC jelölt) a magas lóról, hogy hát csak neki kéne most már futnia, hogy legalább lássuk, hol tartunk, úgy gondoltam, ez az ing rám is illik erőst... Úgyhogy a következő csoport érkezése előtt előszedtem az érdesebbik fülű DD 16-ost (hamár lúd) és nekiálltam puszta kézzel, ahogy kell.

És kérem, simán lenyomtam a 100-at egybe, semmi gyűrés, semmi becsípés, semmi csúszás, semmi probléma. Picit éreztem az alkaromat, de nem közben, csak majd valamikor utána.

Az évek során úgy megszoktam a a zokniszárat, hogy már el is felejtettem, hogy a régi tapadós festésű bellekhez eredetileg azért kellett nekem a textil, hogy csússzon... Az új meg ugye alapból csúszik, ergo a textillel duplán csúszik, az ember azt gondolná, ehhez a felismeréshez nem kell sok ész, aztán meg tessék, kiderül jól, hogy sok valóban nem, de annál mindenképpen több, mint amennyit én alapjáraton használni szoktam :D

Edzőtábor

2010-06-16T12:12:00.007+02:00

Hát, nem voltunk szomorúak... :)

Az indulás és az odaút ugyan nem volt zökkenőmentes, elég jelentős csúszást sikerült összeszednünk, de azért este 8-tól még edzettünk egy órát, no meg megtanítottuk az egy szem tökkezdőnket, Sanyit swingelni gyorsba', hogy ha már így bevállalta, hogy egyből belecsap egy három napos lecsóba, nehogy már "szűzen" kelljen lefeküdnie aludni... :)

Szombaton reggel indításként az RKC-jelölteket terrorizáltuk a snatch-teszttel, majd Z-ztünk úgy egy órát, aztán a Program Minimumot szedtük atomjaira, sok FMS-es és Z korrekcióval, melynek során szerintem nagyban hozzájárultunk a Brettzel Zoli által már korábban (itt)honosított magyar nevének ("a biciklibaleset") határon inneni és túli elterjesztéséhez. Ez a blokk némi vizespalackkal-töröközős vs. swingelős páros játékkal zárult, ahol a lepotyogó palackokért járó bünti-börpikből olyan mennyiséget sikerült a társaságnak begyűjteni, hogy a végére az ebéd is kiérdemeltté nyilváníttatott, és az áldozat-szakszervezet kemény harcokat folytatott a délutáni szieszta intézményének bevezetéséért.

Természetesen sikertelenül :) Ebéd után, csak hogy annak a sok Z-munkának a hatása kellőképpen beépülhessen a járásmintába (no meg mert a benti 10 fok jobb ötletnek tűnt, mint a kinti 37, hehe), gyalogtúra következett a Zichy-cseppkőbarlanghoz, ami aztán kész kalandtúrának bizonyult. Mindössze 2,5km-re volt a szállástól, ami alapjában véve nem lett volna ügy, de kiderült, hogy az "út" a Révi-szorosban vezet, egyik oldalt a sziklafal, másik oldalt a Körös, szóval konkrétan a vasúti sínen, a talpfákon és a közé szórt köveken botorkálva kell megtenni, miközben feszt sasol az ember, hogy jön-e a vonat, mert akkor rebbenés van kétfelé, le a töltésről, de hirtelen :) (Egyszer jött is, nanáhogy, már a visszaúton, de szerencsére a Körösbe nem kellett beleugrani, csak a csalánba, nem baj, csapatépítettünk, ihaj :D) A barlangban meg egyszercsak azt mondta a vezető, hogy na, innen ő nem jön tovább, elmagyarázta, merre kell menni és majd hol tudunk kimenni. Persze mi az első adódó alkalommal felfedeztünk egy átjárót, amin keresztül a barlang nem kifejezetten a látogatóknak szánt részébe jutottunk. Ezt abból gondoltam, hogy eleve csak négykézláb lehetett rajta átmászni, odaát a pallók, lépcsők több helyen foghíjasak voltak, egy szakaszon bokáig ért a 7 fokos patakvíz, és nem egyszer csak laposkúszásban vagy limbósan oldalazva lehetett közlekedni. De mi persze rettenthetetlenül törtünk előre, amíg lehetett, majd megállapítottuk, hogy elértünk egészen a barlang végéig, majd diadalmasan visszafordultunk és nyakig sárosan, cuppogó cipőben bevallottuk a kint tébláboló vezetőnek (aki nem ujjongott, hogy a, mint kiderült, épp folyó paleolit ásatások területén kóboroltunk), hogy még legalább két másik csoportot is sikerült a tévútra vezetnünk...

Délután folytattuk a Zí-zegést (összességében sikerült végigmenni az R-Phase majd' 90%-án), majd aki még nem tudta, az megtanulhatta és kb. másfél órán át gyakorolhatta, hogyan kell valakit szakszerűen és hatékonyan orrba vágni ill. tökön rúgni. A blokkot, ha netán nem lett volna már önmagában is elég fárasztó, egy igen heveny agressziójáték zárta, úgyhogy utána már csak egy kis lájtos kettlebell-pörgetéssel zártuk a napot.

Vasárnap meg lezúztuk a maradék fölös energiákat: A késésekért járó 100+ négyüteműt egy Mini-Sissy-tesztbe integráltuk (15-->1), ahol az ötödikes Máté vigyorogva porba alázta az összes felnőttet, aztán foglalkoztunk a felsőtest (függőleges és vízszintes nyomások-húzások) csontritmusával, majd kellőképpen begyakoroltunk mindent. "Kártyáztunk" (az egyes színek egyes gyakorlatoknak feleltek meg, a számok/figurák meg az ismétlésszámot jelölték), meg volt sok páros meg csapatverseny, az utolsó megpróbáltatásban pedig, roppant highlanderesen, "csak egy maradhatott" (Last Man Standing) - de végül mégis ketten, Albert és Laci maradtak állva, ugyanis kénytelen voltam lefújni a versenyt, különben, ismerve őket, még vasárnap is ott aludtunk volna... :) Így meg kényelmesen megebédeltünk, összeszedelőzködtünk és aki akart, hazaúton még lazulhatott egy kellemeset a Félix-fürdő gyógyvizében.

Képek meg videók amint megkapom őket :)

Sikít a macskaaa...

2010-06-13T18:08:00.000+02:00

Volt egyszer egy edzőtábor... Aki ott volt, az érti :D

Izgalmas ez

2010-06-06T13:29:00.002+02:00

Az egész hétvége a kettlebell alapgyakorlatok, a CK-FMS tesztek/korrekciók és a Z-Health gyakorlatok összerázásának jegyében telik. DVD-maraton: CK Home Study (15 DVD - most járok a 9.-nél), közben lassan mindent elborítanak a mindenféle listák: Mik az egyes KB gyakorlatok feltételei? Mobilitás terén? Stabilitás terén? Mely ízületek vesznek részt a mozgásban és mi a szerepük? Milyen pozíciókat érint? Hogyan lehet ezeket Z téren megerősíteni és/vagy tükrözni? Milyen FMS teszt vizsgálja ezeket? Milyen izolációs korrekciókat ajánl? Milyen Z gyakorlatokkal lehet ezeket elősegíteni? Milyen RKC rávezető gyakorlatok vannak ezekre? Milyen integrációs stratégiák kellenek hozzá? Mik a mintaképzés fokozatai? Mik a bevésési ("lock-in") lehetőségek?

Jajjanyám. Az ember sejti, sőt, biztos benne, hogy ezek mind össze tudnak függeni egymással, de bazi nehéz megtalálni azt a "feszítési pontot", ahonnan nézve végül mégiscsak fel lehet fejteni és egy egységes eljárási rendszerré összesíteni az egészet. Már a sokadik térképet, sémát, folyamatábrát rajzolom, és bár még mindig vannak mindenféle kilógó részek meg elvarratlan szálak, egyre inkább úgy érzem, hogy előbb-utóbb úgyis megadja magát (vagy sem, hehe, lássuk meg).

Erről az évekkel ezelőtt Danival folytatott elmés eszmecserénk jutott eszembe, amelynek a végén konszenzusra jutottunk afelől, hogy a snatch (meg a 24-es bell is) egy k**va, az ember csak udvarol és udvarol neki, gyakran látszólag sikerrel, de mikor már épp elbízná magát, mindig van valami, amitől jól pofára esik, de azért mégsem annyira, hogy a további udvarlástól elmenjen a kedve... Hát, most ahogy így nézem, én azóta is feszt udvarlok, hasonlóan változó intenzitással és sikerrel, csak a hatóköre (? "scope") változik.

A múltkor valaki valami ilyet szólt nekem: "Hidd el, nekem az egész RKC rendszer meg filozófia meg hozzáállás meg megközelítés teljesen világos." Én meg semmi érdemlegeset nem tudtam válaszolni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ki ne üljön a képemre a pánik...

Nyiff-nyaff

2010-06-01T16:14:00.000+02:00

Nyűgösség van minden vonalon. Ettől a tetves állandósult esőtől még az életkedvem is elmegy. Fáradt vagyok, húzom magam, edzeni sincs kedvem. Mondjuk, bár nem szép ezt bevallani még magamnak se, amúgy is kegyetlenül unom már az egész RKC II-re való készülést... Végülis, ha belegondolok, már vagy másfél éve ezt csinálom (minthogy a tavaly júniusi mezőnyből sikerült frankón kiejteni magam). Asszem perpill egy pozitívumát látom a konkrét eseménynek: hogy azzal akkor végre le lesz tudva.

Na meg úgy gondoltam, berendelek pár RKC-s bellt, ha már van, merthogy úgyis olyanokkal kell majd nyomulni. És nem bírom megszokni. Pedig alapból jobban szeretem, ahogy viselkedik, könnyebben fordul meg ilyes, de ha mennyiségről van szó, akkor kifog rajtam. Még ha csak annyi lenne, hogy érdes és nyúzza a bőrt... De csúszik is, mint a nyavalya, és olyan vékony a füle (a régi vörös classic-hoz képest), hogy majd' letépi az ujjam. (El sem merem képzelni, milyen lehet akkor az a bizonyos új, "női" 16-os, ami körül akkora hozsannázás van mostanában.) Nekifutottam a VO2Max-nak vele párszor, hát siralmas módon 15 perc után úgy beállt az alkarom, hogy abba kellett hagyni, mert félő volt, hogy elszáll a fenébe. El sem tudom képzelni, mikor lesz belőle 40 perc, és akkor ugye még csak ott lennék, ahol tavaly tavasszal már voltam. A classic-ra visszatérést meg nem merem kipróbálni, mert akkor tuti megint leragadok annál, mert ugye ki a fene frusztrálja magát szándékosan, hehe.

Nnnnamindegy. Mikor lesz már Karácsony?? :D

Úgy jártam én is, mint Cortez

2010-05-24T20:06:00.002+02:00

Mesélte a múltkor, hogy bizony érdemes újra meg újra elővenni az RKC kézikönyvet... Ahogy olvasgatta a legutóbbit, egyre-másra csodálkozott rá mindenféle "újdonságokra". Kizárt dolog, hogy ez a korábbiban is benne lett volna, gondolta, de sokadjára már csak gyanús lett a dolog, és előszedte azt is, fellapozta, és ím nahát, ott van abban is, ugyanott, szó szerint.

Persze változott is sok minden azóta. Leginkább a módszerek. Ha összehasonlítom azt, ahogy nekünk tanították a swinget 2 éve, meg ahogy most az olasz RKC-n tanítottuk, szinte már talán csak a végeredmény azonos - sőt, igazából az sem teljesen.

Na de vannak dolgok, amik nem változnak, és miután én is ugyanígy jártam az udine-i kézikönyvvel, nemcsak a múltkorit szedtem elő, hanem az azelőttit, meg az azelőttit, végül mind a hatot, még a (számomra) legelsőt is... És még abban is találtam olyasmit, ami felett elsiklottam, vagy amiről időközben megfeledkeztem.

Szóval jó-jó, hogy az ember igyekszik mindig az újjal lépést tartani, a legfrissebb infót beszerezni, de néha nem árt azt is felfrissíteni, ami már megvan...

Bogáncs-pozitív

2010-05-15T12:16:00.003+02:00

Közben a DragonDoor-ra is felkerültek a képek!

Amikor megkérdeztem Pavelt, van-e valami tippje, mit tudnék legközelebb jobban csinálni, azt mondta, semmit, minden teljesen jó volt, de ha nagyon bele kellene kötni valamibe, akkor néha talán lehetett volna kicsit hangosabban, de ez végülis nem ügy, mert általában úgyis mikrofonnal dolgozunk, majd hosszas gondolkodás után még annyit tett hozzá, hogy esetleg könnyebb lenne velem kommunikálni, ha a hajamat egy kicsit kijjebb szedném az arcomból.

Be kell látnom, van benne valami... :D

No. 1 RKC Italia

2010-05-15T09:38:00.004+02:00

A kívülről kissé talán kaotikusnak tűnő szervezés és a magam minimum 200%-os hatékonysággal véghez vitt előzetes ön-stresszelése ellenére meglepően simán ment minden. Kimondottan erős, jól felkészült olasz csapat várt bennünket, letörölhetetlen mosolyokkal és szakadatlan pörgéssel. Elképesztő :)

Hát, ezt se hittem volna, hogy egyszer Pavel mellett fogok ülni... :)

Egy elsiető híján teljes a Team. Nagy köszönet az asszisztenciának, nem tudom, hogy boldogultam volna nélkülük. Úgy mellesleg végigtolmácsolták ugyanis az egészet, és én már csak tudom, mekkora meló az...

Azért mi sem voltunk szomorúak :)

Szerintem Lara nincs se 160 cm, se 60 kiló... Ehhem.

Erre mit lehet mondani? :)

Az a bizonyos edzőtábor

2010-05-02T19:06:00.002+02:00

3 nap ZKB, azaz Z-Health + kettlebell (inkluzíve CK-FMS). Június 11-12-13-án lesz, Nagyváradtól nem messze, a hegyekben, Sebivel közösen. A helyek kb. fele már előzetesen elkelt (mert a saját tanítványaimmal ennyit csak kivételezek), de a maradékra még lehet pályázni :)

Az eddigi Z-s megmozdulásoktól eltérően ez egy kombinált buli lesz: a középpontban a kettlebell alapgyakorlatok technikai csiszolgatása áll majd, és ezeket támogatja a Z és a CK-FMS.

Valahogy így:

Végy egy halom kettlebellt, a hozzátartozó elvetemülteket, valamint a 6 RKC alapgyakorlatot és variációit.

Gyárts az "egy-ízületes" R-Phase gyakorlatokból néhány max. 10-15 perces "neurális bemelegítést" az edzésblokkok elejére.

Mivel az I-Phase tulajdonképpen egy keretprogram, ami személyre/helyzetre/célra szabható, dizájnolj olyan összetett "tükörkép"-gyakorlatokat, amik kifejezetten a kettlebell-gyakorlatok típushibáit javítják vagy azokban fokozzák a hatékonyságot.

Alkalmazd ezeket, a CK-FMS eszközeivel kombináltan, a mobilitás és a stabilitás fejlesztésére.

Adj hozzá némi csontritmus- és tekintet-optimalizálást.

Érleld mindezt vegyítve, zárt helyen, 3 napig. Kevergesd sűrűn és alaposan, időnként hevenyen :)

Odáig még nem jutottam, hogy mi lesz belőle, ha kész lesz :D

Feltételek itt.

Tavasz, meleg, napsütés, és mégis

2010-04-25T19:49:00.002+02:00

Mindenki ilyen nyomi mostanság, vagy csak én? Folyton csak aludnék-aludnék-aludnék. Pénteken meg úgy fáztam bent már reggeltől, hogy már azt hittem, beteg leszek. A Zistennek se akart délután 2 lenni, hogy hazaugorhassak a téli kötött pulcsimért. A továbbiakban aztán rettentőmód képviseltem a kettlebell esetlegesen szibériai eredetét (de nézhettek persze csak simán hülyének is :D)
A munkával amúgy nincs gond, olyankor azért összekapom magam, de egyébként... Az erőgyakorlatok még mennek is úgy-ahogy, de a ballisztikára pl. gondolni sem szeretek. Pedig olyan frankón mindig betervezem az összes "lyukas órámat", de pl. ha VO2Max van soron, képes vagyok reggel 9-től du. 5-ig halogatni. (Azaz amíg már nem lehet tovább, este, meló után ugyanis ezerszázalékosan hóttziher, hogy én már nem csinálok semmi érdemlegeset - haza, kaja, ágy, kis okosodás és aztán szunya, ennyi :D)
Azon gondolkozom, hogy reggel korán kéne ezeken túlesni, talán napközben is jobban hasonlítanék az élőkhöz. Gondolatnak tulajdonképpen egész jó. Csak megcsinálni ne kéne. Valami olyan ideológiát kéne gyártanom hozzá, amiben hinni is tudok :)

Nemráértem írni hétvégén

2010-04-19T19:50:00.004+02:00

Mert a legutóbbi Power by Pavel newsletterben hivatkozott cikkeket bújtam az RKC, a Z, és a CK-FMS összefüggéseiről.

Meg a júniusi edzőtábor programját bütyköltem.

Meg közreműködtem a nagylányom apjával közös kiállításának berendezésében, mint rögzítéstechnikai segédmunkás.

Meg Zíztünk+RKCztünk+üzletfejlesztettünk Zolival.

Meg ilyes :)

Pörgettünk hevenyen

2010-04-10T22:42:00.003+02:00

Miután egész héten száz ágra sütött a nap, csütörtökön elkezdett huhogni az üvegben a béka, hogy hétvégén esni fog... És reggel valóban a tetőn kopogó eső volt az első, amit észleltem. Már készültem is beletörődni, hogy ebből hajigálás már nemigen lesz, legfeljebb zabálunk egy nagyot és kész, de végül mégiscsak kegyes volt hozzánk az időjárás, nemcsak hogy elállt, de a nagyja viszonylag fel is száradt, és nem volt különösebben hideg sem.

Ennélfogva csak nem keltünk fel hiába ma sem, pörgettünk jó másfél órát, megtanultunk vagy 10-15 swingre épülő alaptechnikát és variációt, és ezekből már egész változatos kombinációk is születtek. A kezdeti aggályok hamar elszálltak, és hamarosan mindenkinek sikerült legalább kétszer annyi trükköt összehozni, mint amennyit eredetileg kinézett volna magából... :) Az elvetemültebbje a végén még a duplasúlyos pörgetésektől sem riadt vissza :)

És persze ettünk is. Én legalábbis. A többiek inkább csak csipegettek... :D

Most meg a szemem vérzett be

2010-04-05T16:29:00.002+02:00

Úgy látszik, öreg hiba volt megígérni a heti egy posztot, mert a Zélet már meg gondoskodik róla, hogy mindig legyen miről beszámolni, hehe.

Szóval szombaton, a zsinórban második pihenőnapomon, amikor elvileg még megerőltetésre se lehet fogni a dolgot, a srácaim egyszer csak felfedeztek a jobb szememen, az írisz szélén egy jókora tömör piros foltot. Nem okoz semmi panaszt, én magamtól ki tudja, mikor vettem volna észre, és persze lehet az bármitől, belement valami vagy csak kontaktlencse-irritáció, de teljesen azért nem vagyok nyugodt felőle. De legalább nagyobb azóta nem lett (igaz, kisebb se). Most túlzásba nem viszem az ugrálást, főleg GTG-zgetek, húzódzkodást, pistolt, nyomást, ilyesmit, aztán majd csak felszívódik egyszer.

Lehetőleg mielőbb, mert szombat délutánra megint kettlebelles buli van tervben, mégpedig szabadtéri kettlebell-pörgetős szeminárium a haladóimmal, természetesen nagy zabálással egybekötve. A kinti főzős résztől végülis eltántorodtunk, mert annyira csak nem megbízható még az időjárás, de nem baj, majd kerül még sor tüzeskedésre a júniusi edzőtáborban. Erről majd írok még, ha már lesz fixre mit.

No, mára elég is ennyi a monitorfényből... Írtam ma német Z-s cikket, meg visszakaptam egy másikat átnézésre lektorálásból, és nem győz vibrálni a szemem. El sem tudom már képzelni, hogy a túróba bírtam én régebben a fordításos melókat?!? Hja, SAID Principle, vagy mi, ugye.

Könyök-rejtély

2010-03-28T15:51:00.002+02:00

Alattomos egy dolog ez a fekvőtámasz :D Pedig milyen büszke voltam magamra, hogy lám, lám, betartom a progressziót, "megpayelem a duty-jaimat" a könnyű verzióknál is, ahogy az a CC-ben meg vagyon írva, erre meg szerdán, egy térdelős fekvőtámasz-sorozat közepén, leereszkedés közben egyszercsak mintha valaki oldalról beleb... izé, beleszúrt volna a bal könyökömbe egy kötőtűt, ollót vagy egyéb robusztus hegyes tárgyat, nyilallott egy istenest, aztán ugyanazt reprodukálta minden egyéb, bármily csekély terhelés alatti behajlításnál... Pl. lehúzás rack-be nyomás után, VPP ill. jerk lehozás úgyszintén. Remek.

De legalább a török, a windmill, a fej fölé nyomás, a bent press meg ilyesmi megy, csak a tetejéről ejtésben kell lehoznom, mint a snatch-nél. Ja, és persze a guggolást, pistolt, deadliftet nem befolyásolja, és megy a swing, a clean meg a snatch is. Bánatomban juggling-gal szórakoztattam magam, meg jobb híján megtanultam röptében kezet váltani snatch közben (fentről egyik kézzel elhajít, másikkal félúton kihorgász a levegőből, feleannyira se vészes, mint ahogy esetleg hangzik). Aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy a húzódzkodás sem bántja. Előbb csak a gyűrűn mertem kísérletezni (ott legalább tud forogni a csukló, ha kell), aztán vérszemet kaptam és a rúdra is felmentem, semmi gond.

Hétköznapilag meg egyetlen mozdulatra jelez be: dzseki magamra kanyarítása. Semmi másra.

Gombot varrni, na azt nem tudok rá, de azért fokozatos javulás érzékelhető, némi lágylézeres rápörköléssel megtámogatva, aztán majd csak rendbe jön egyszer. Nagyon nem pánikolok, pláne így, hogy egy csomó minden van, amit simán tudok tőle csinálni.

Múlt hétvégére meg van igazolásom, hogy nem írtam: megesett a müncheni Z Intro workshop. Úgy tűnik, a viszonylag elkerülhetetlen info-túlterhelés ellenére azért bejött a dolog a társaságnak, mert már szervezés alatt van a Teil Zwei, május közepére :) Előreláthatólag a Z kettlebell-edzésben való gyakorlati alkalmazása lesz a téma, neural warmup, kicsi bio-feedback, a 6 alapgyakorlat típushibáinak javítási lehetőségei ill. a hatékonyság fokozása, az "ellentétes ízületek - ellentétes mozgások" összefüggéseinek felhasználásával ill. a csontritmus és tekintet alapgyakorlatokra lebontott optimalizálásával. Vagy valami ilyesmi, még elég friss maga az ötlet is, szóval egyelőre még under construction az egész.

Ami velem mostanában van

2010-03-13T21:31:00.003+01:00

Hát az az, hogy sűrű a Zélet :) Napi 6-10 edzést tartok, a hét minimum 5 napján. A hétvégeken meg, ha nem utazom, akkor családolok, mert lassan már megismerési problémák lesznek :) Januárban a dán Z-Health I-Phase volt porondon, aztán februárban a pesti Z workshop, ma szintén Z intro-t tartottam egy csapat Nagyváradról érkezett kettlebell-fanatikusnak (angolul, román tolmáccsal - na ilyen se volt még, hogy engem fordítsanak és ne én fordítsak, hehe), jövő hét végén Münchenben teszem majd ugyanezt németül. Áprilisban készültem a T-Phase-re (Phoenix, Arizona), mert úgy volt, hogy úgyis ki kell mennem előtte héten St. Paul-ba az áprilisi RKC-re vizsga-tanítani, de az most borult, mert egyszercsak jött az email, hogy St. Paul storno, a kinevezés már korábban megtörténik és már az olasz RKC-n debütálok Team Leader-ként május elején. Május második felében meg 3 napos edzőtáborra készülünk Nagyváradtól nem messze, a hegyekben. Aztán talán(?) a június eleji S-Phase-re ki tudok menni majd. Tovább meg még nem látok - vagy nem merek nézni :)

Az edzés is halad a maga útján, mondhatni lassacskán jövök fel, mint a talajvíz :) Kísérletezgetek újabban a Convict Conditioning programjával is - tényleg be kell tartani a progressziót, majdnem hogy nyomorékká izomlázasítottam magam az első nekifutáskor - az íróasztalra támaszkodós high-rep fekvőtámasszal, banyek!!! :D Fene se gondolta volna. Pedig gondolhatta volna, vagy mi. Könnyű-nem-könnyű, a Pavel-stílusú max 5 ismétléses tradíció után egyszer csak 40-50-es szériák megtették a maguk sokk-hatását, szó ami szó. Namindegy, aki hülye, haljon meg, ennyi :D

Meg csináltunk itt közben megint Brutál-Minimált meg Sissy-tesztet - hát lehet, hogy a srácok megküzdenek magukkal az edzéseken az eredményekért, de az viszont biztos, hogy ablakba is lehet tenni azokat: a Sissy-n (24-essel) mindenki ideje 35 és 40 perc között volt. (Ajj, juteszembe, még a honlapot is apdételnem kéne sürgősen...) Jajj, és végre van egy "csajom", aki túlszárnyalt: nagyobb súlyt tud nyomni, mint én, ez milyen király már? :) (És nem, nem NDK úszónő, sőt...!)

Szóval strapás, de jó minden :)

És köszönöm szépen a gratulációkat mindenkinek még egyszer!

Viszont van valami, amit ezzel a Team Leader kinevezéssel kapcsolatban tisztázni szeretnék.

Ez nem kitüntetés, hanem egy állás. Egy oktatói állás az RKC (és HKC) oktatási-vizsgáztatási rendszerében.

Egy állás, és nem egyfajta elismerés, kitüntetés, titulus vagy valamilyen színű öv, amit automatikusan megkapsz, ha bizonyos kritériumokat teljesítesz, itt is ugyanúgy véges számú állásra keresnek alkalmas személyeket, mint egy iskolában.

A kiválasztásnak, mint minden HR kiválasztási folyamatban, vannak szakmai, üzleti és emberi vonatkozásai. Péter ezeket nagyjából összefoglalta a blogján.

Az RKC oktatás (is) egy üzleti vállalkozás, ahhoz, hogy az RKC rendezvények üzletileg sikeresek legyenek, előfeltétel, hogy jól tudja az oktató a technikákat bemutatni, jól tudja azokat oktatni, ill. jól tudja angolul oktatni (már a legutóbbi pesti RKC-n is nemzetközi volt a társaság, arról nem is beszélve, hogy nemcsak a saját csoportoddal kell tudnod kommunikálni, hanem Pavellel és a többi oktatóval is), legyen vezetési (motivációs, csapatépítő, stb.) jártassága, és fontos az is, hogy a többi vezető, oktató szívesen dolgozzon együtt vele. (Meg van még vagy 20 szempont, amiket John annak idején felsorolt nekem, csak nem bírtam megjegyezni.)

És ugyanúgy, ahogyan egy iskolába sem veszik fel mind az 50 vagy 100, az alapvető feltételeknek megfelelő matektanárt a két szabad matektanári állásra, Pavel is választ a szóba jövő instruktorok közül, annyit, amennyire az oktatásban szüksége van.

Amikor John először említette ezt a TL-témát, még csak titokban, a tavaly augusztusi RKC-n, azt is mondta, hogy maga Pavel ötlete volt. Szerintem nem baj, ha én ennek örülök :)

Z-Health workshopok, újra, Budapesten

2010-01-07T09:25:00.007+01:00

Ha lemaradtál a novemberi eseményről, január 16-án 10-től megismételjük: a Z-Health R Phase alapjai - régi sérülések rehabilitációja, a mozgástartomány helyreállítása, idegrendszeri újraprogramozás.

13 órakor pedig folytatása következik: Z-Health a teljesítmény-növelésben - csontritmus és a szemmozgások szerepe.

Február 27-én pedig a Z-Health I Phase alapjaival lehet megismerkedni, 10-től RKC instruktoroknak, 13 órától pedig bárkinek.

Részletek, regisztráció, befizetés itt.

1000 swing fele sem kevés

2009-12-25T10:25:00.002+01:00

Pláne ha valaki még csak 5 hete fogott először bellt a kezébe :) És mégis akadt két elvetemült is, aki az egész ezret bevállalta egyedül! Még ha 16-ossal, akkor is, szép teljesítmény! De a párosban nyomulók sem unatkoztak, főleg mert előkerültek a nagyobb golyók is... ;)

View all

Get your own

Gratula nekik, folyt. köv. januárban, Kellemest, Boldogat mindenkinek!

1000 swing nem kevés

2009-12-19T16:00:00.002+01:00

Ellenben elég sok. Ennek ellenére nem volt panasz a hangulatra :)

View all

Get your own

Az időeredményekre sem lehet panasz: hárman 50, további 5-en pedig 60 percen belül végeztek, és senki sem lépte túl a 90 percet. (Szívesen nevesíteném a társaságot, mert nagyon büszke vagyok ám mindenkire, de én hülye elfelejtettem megkérdezni őket, eh.)

Két-három jelentkező sajnos mégsem tudott eljönni, de kedden 17:30-tól végülis van még idén egy lehetőség... :)

Hát, ezt se hittem volna...

2009-12-17T13:16:00.003+01:00

Mármint hogy Zsolti hétfői, csak úgy odavetett, félig-meddig viccelődős "az év utolsó edzésén rendeljünk inkább kaját" - megjegyzése néhány nap alatt kész rendezvénnyé növi ki magát...

És hogy gyakorlatilag majdnem az összes, az ÖSSZES tanítványom bevállalta, hogy Karácsony, Újév és az épp aktuális nemzetközi "golyós" járvány jegyében csinál 1000 swinget.

Eljönnek olyan régebbi tanítványaim is, akik mostanában nem is járnak már csoportos edzésre. Még Sebi is átjön Romániából, aki augusztusban közben maga is RKC lett.

A haladók holnap este 6-tól egyéniben nyomják, a kezdők kedden fél 6-tól, csapatversenyben. Természetesen mindkét eseményt nagy közös vacsora-party zárja.

Szerettem volna mindenkit egy időpontra összehozni, de közel s távol nem találni akkora hodályt, ahová 40+ ember egyszerre beférne. Majd tavasszal kitalálunk megint valami hasonlót, de azt kintre szervezzük - és időben, mert ez most nagyon kapkodósra sikerült, na de hát a spontán ötletek már csak ilyenek, hehe.

Beszámoló hamarosan :)

ZiZZ

2009-11-29T11:39:00.001+01:00

Hát, nem unatkoztunk tegnap :) Én legalábbis tuti nem, szerintem Péter sem, és remélem, hogy a résztvevők sem :)

A Z-Health hatalmas (és a köztudatba még csak alig-alig beszivárgott, de annak legalább viszonylag minden szempontból ellentmondó, hehe) tudományos-filozófiai elméleti háttérrel rendelkezik, nagyon nem volt egyszerű ezt 2,5 órába úgy besűríteni, hogy belátható, összefüggő, ugyanakkor még emészthető egész kerekedjen ki belőle, és emellett még elegendő idő maradjon demókra, legalább néhány gyakorlat precíz megtanítására, tesztelésekre, kérdésekre, miegyébre. Némi neurológiai alapozás viszont elengedhetetlen, különben úgy tűnhetne, hogy az R-Phase nevében az R Rodolfót rövidíti, és ezek a roppant egyszerűnek, megkockáztatom, gagyinak tűnő gyakorlatok valamiféle manipulatív trükkök. Aztán persze lehet, hogy így is úgy tűnik, és jobb, ha rendelek cilindert meg krumpliorrot :)

Egyéni felmérésekre, személyre szabott komplex javításokra persze nem volt most lehetőség, de így is voltak (több esetben látványos) változások mindenkinél - hol pozitív, hol negatív irányba, aszerint, hogy "neki való" vagy "nem neki való" gyakorlatot tanultunk éppen (mert hát ezekkel az ugyebár roppant egyszerűnek, sőt gagyinak tűnő kis gyakorlatokkal ugyanúgy el is lehet ám "rontani" valakit), és hogy mennyire sikerült a "precíziós" kivitelezés (a "nagyjábóli" nem nagyjából jó, hanem semennyire se).

És a végén maradt még pár perc arra is, hogy bemutassuk a különböző fejtartások, a tekintet irányának és hasonló "apróságoknak" a kifejthető erőre gyakorolt olykor drasztikus hatását. Lehetett volna még folytatni ezt a megkezdett szálat pl. a csontritmussal, a hatékonyság négy elemével meg ilyesmi, de már így is csoda volt, hogy az időkeretbe ennyi is belefért. No de talán majd folyt. köv. - addig is kíváncsian várom a visszajelzéseket :)

Z-Health workshop

2009-11-14T12:35:00.005+01:00

További info, jelentkezés itt és/vagy itt.

A good newZ

2009-11-12T23:14:00.003+01:00

Az eddigiekből (remélem legalábbis) egy dolog kiderül: a testben zajló folyamatoknak csak egy kis része az, ami a tudat számára hozzáférhető vagy kontrollálható, mert az információ nem közvetlenül a kognitív kortexbe érkezik, hanem előbb még át kell haladnia jónéhány ellenőrzési ponton, ahol a beérkező jeltömeg szűrése, mintákba rendezése folyik és bizonyos előzetes értelmezésekre és döntésekre is sor kerül. Még ha egészen biztosan tudnád is, hogy ott valami rosszul működik, pl. teljesen nyilvánvaló a hiba, mint a "fantom-végtagban" jelentkező fájdalmak esetében, a tudatnak nincs lehetősége ezekbe egyszerűen belenyúlni és rendbe hozni a dolgokat. (Eh, ez még mindig rossz hír, pedig nem ezt ígértem...)

De, ha az előzőekben figyeltél, találhattál más közös vonást is az említett jelenségekben. Mi az az input információ, amire ezen tudat-alatti rendszerek működésüket alapozzák? Főleg a proprioceptív térkép. Ami a testben mindenütt jelen lévő receptorok által küldött jelekből készül. Az ilyen-olyan "csínyek" tehát, amit ezen rendszerek elkövetni látszanak, nem valamiféle szabotázs-akciók - a dolgukat végzik, és hozott anyagból dolgoznak. Nem az ő hibájuk, ha a térkép zavaros vagy hiányos, az lehet korábbi sérülések, kompenzációk, rossz szokások, a fájdalom ellenére történő erőltetés vagy ellenkezőleg, a fizikai aktivitás hiánya, a cipőben járás vagy más, a modern, "civilizált" életmód nem kívánt következménye.
Szóval a jó hír az, hogy még ha nincs is tudatos hozzáférésed ezekhez a folyamatokhoz, van viszont azokhoz az adatokhoz, amelyekkel dolgoznak. Ha sikerül elérned, hogy több mechanoreceptor és kevesebb nociceptor legyen aktív, azzal javíthatod a proprioceptív térkép minőségét, ha a mechanoreceptorok és nociceptorok arányát az előbbiek javára mozdítod, kevésbé leszel eleve 'fájdalomra programozva', valamint csökkentheted a test általános veszélyeztetettségérzetét, így minimalizálhatod vagy elkerülheted a startle és az arthrokinetikus reflexek okozta negatív hatásokat. Egyszóval elindulhatsz a mozgásszabadság és az erő felé.

A mechanoreceptorok által kibocsátott jelek sebessége 482 km/h, míg a nociceptoroké 4 km/h, tehát, még ha a fitness iparban igaz is a mondás, hogy "egy fánkot nem lehet lefutni", egy nociceptort viszont nagyon is le lehet. És ugyenezen elképesztő sebességgel lehet átírni a proprioceptív térképet is (hiszen az minden pillanatban az egész testből érkező összes jelet tartalmazza). Ez pedig azt jelenti, és ez benne a szép, még ha hihetetlennek is hangzik, hogy "bármi okozhat bármit", tehát még ha csak egy kicsi részét változtatod is meg, az eredmények a legkülönbözőbb szinteken és területeken - ide értve akár olyan rendszerek működését is, amelyeknek látszólag semmi köze az egészhez - jelentkeznek, mégpedig _azonnal_. Súlyos esetekben, amikor a test már fizikai, strukturális téren is alkalmazkodott az idegrendszer addigi működéséhez, lehet időre szükség, amíg a test az új "játékszabályok" alapján újraalkotja magát, eltakarítja ami felesleges, újjáépíti, ami szükséges (pl. lazít azon, ami az állandó feszítettség következtében már megrövidült vagy megerősíti, ami eddig blokkolt volt és elgyengült), de az első lépés már megtörtént és az út ki van jelölve.

Eddig szép kis elmélet - vagy remélem, hogy legalább valami olyasmi jár a fejedben, hogy "jó, szóval újra kell rajzolni a térképet, azt mondod, hát izé, elég furcsán hangzik, meg minden, ugyanakkor vakmerően sokat ígérsz, tudja a fene, hogy egy próbát végülis megérne a dolog" -, de hogy állunk a gyakorlattal? Szóval az a cél, hogy minél több mechanoreceptort és minél kevesebb nociceptort stimuláljunk, na de pontosan hogyan is visszük mindezt véghez?

Egyszerű.
Mozgással.
* ahány ízületben csak lehetséges,
* amekkora mozgástartományban csak lehetséges,
* anélkül, hogy az fájdalmat vagy kellemetlenséget okozna.

A Z-Health R-Phase dinamikus ízületi mobilitás gyakorlatsorát úgy tervezték és állították össze, hogy szisztematikusan az összes ízületedet egyenként sorra tudd venni és biztos lehess abban, hogy minden síkban és irányban átmozgattad, mégpedig tudatosan és kontrollált, koordinált módon. De ez még csak egy eszköz egy még ambíciózusabb cél felé: a térkép megváltoztatása lehetőséget nyújt az idegrendszernek arra, hogy megszabaduljon a régi sérülések, rossz szokások okozta beidegződésektől, visszanyerje a kontrollt a már rég autonómmá vált minták felett, újra visszaszerezzen rég elvesztett (vagy sohasem volt) képességeket és az ismétlések során megszilárdítsa azokat, hogy a test működése hatékonyabb legyen, egy egészségesebb és produktívabb irányban.

Ezek a gyakorlatok az egyetlen út? Nem. Bármi működhet, ha a fenti kritériumok teljesülnek, azaz biztos lehetsz abban, hogy a mozgás fájdalommentes, egyetlen ízület sem marad ki és nem spórolsz meg mozgástartományt, valamint bármikor reprodukálható. Az R-Phase gyakorlatok előnye, hogy kifejezetten erre a célra fejlesztették ki őket, tudományos kutatásokra alapozva, tesztelve és újratesztelve, módosítva, rendundanciáktól mentesítve stb. hogy a program időtakarékos, könnyen megtanulható és ugyanakkor maximálisan hatásos legyen - és végül mindez egy sor talán idétlennek tűnő kis feladatban öltsön testet, ami naponta néhány percet, de maximum félórát vesz igénybe. A Z-Health Coach segíthet abban, hogy optimálisan kihasználd a benne rejlő lehetőségeket: egy egyedülálló felmérési eljárás segítségével ki tudja választani a számodra legtöbb hozadékot ígérő gyakorlatokat és segíthet helyesen, precízen elsajátítani azokat, hiszen ez a hatékonyságuk kulcsa (és egyben a garancia), akár a fájdalom csökkentése/megszüntetése, akár a mozgás szabadsága, akár a teljesítmény fokozása a cél.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj

2009-11-10T09:52:00.003+01:00

Kezdjük ott, hogy mi is a propriocepció? A proprioceptív rendszer tesz képessé arra, hogy folyamatosan érzékeljük a test helyzetét, mozgását és az azt érő mindenféle hatásokat (hő, nyomás, fájdalom, stb.) térben és időben. Ez úgy zajlik, hogy az egész testben mindenütt megtalálható különböző receptorokból induló jeleket az idegek a gerincvelőn keresztül az agytörzsbe közvetítik, ahol is a proprioceptív központ egy háromdimenziós térképet készít belőlük, akár egy GPS rendszer. Majd csak ezután kerül át az információ az agykéregbe, és majd csak itt válik a tudat számára is hozzáférhetővé, értelmezhetővé és ezáltal tudatosan lereagálhatóvá.

Mi ennek a jelentősége? Ha a GPS-analógiánál maradunk, logikus, hogy a térkép alapján megtervezett útvonal csak akkor vezet el biztonságosan a célunkhoz, ha a térkép megbízható. Ha az adóegységek egy része nem sugároz jeleket, a térkép pontatlan, fehér foltokkal teli. Mit teszel, ha egy ilyen területre érsz? Elbizonytalanodsz, lelassítasz, vagy ha nagyon gyanúsnak találod a környéket, be sem merészkedsz.
De gondolhatsz arra is, hogy egy erdőn kell átvágnod. Ha az ösvényeket gyakran használják, akkor jól láthatóan kitaposottak, bátran, lendületesen tudsz haladni. Ám ha elhagyatott a környék és az ösvényeket már belepte a gaz, akkor óvatosan, tapogatózva haladsz, hisz nem akarsz megbotlani, elesni vagy bármi más bajba keveredni. Sőt, ha nagyon sűrű az aljnövényzet, akkor fel sem ismered az ösvényt, eszedbe sem jut, hogy arra is mehetnél.
A proprioceptív receptorok, és azok közül is a számunkra leginkább fontos mechanoreceptorok (testérzékelés) és nociceptorok (fájdalom ill. bárminemű rossz érzés, azaz 'vészjelek') a testben mindenütt megtalálhatóak, pl. az izom- és ínorsókban is, de legnagyobb számban és sűrűségben az ízületek környékén, az ízületi tokban és az azokat fedő bőrben vannak jelen. Ha minden ízületet rendszeresen a teljes mozgástartományban használunk, azaz a lehető legtöbb mechanoreceptort működésben tartunk, a proprioceptív térképünk tiszta és megbízható, így a reakcióink is magabiztosak. Ha azonban ezek egy része bármilyen okból kikerül az "adatszolgáltatás" rendszeréből, a térkép homályos, zavaros lesz.

És amit nem használunk, az elvész, ha tehát valamely mozgástartományt tartósan elkerülünk, ott a mechanoreceptorok száma lecsökken, az arány a nociceptorok javára nő, azaz azon a területen egyre hajlamosabbá válunk fájdalmat, kellemetlenséget és egyéb 'ijesztő dolgokat' érzékelni. És így méginkább elkerüljük azt a mozgástartományt, így mégjobban belepi a gaz, míg már a létezéséről is megfeledkezünk (ezt nevezik szenzomotoros amnéziának), ami azonban azzal is jár, hogy kenőanyag híján az ízület nem jut táplálékhoz és idővel el is hal.

Bonyolítja a helyzetet az is, hogy, mivel az ember a túlélésre van programozva, nem elsősorban a teljesítményre, a mindenféle receptorokból beérkező összes jel kivétel nélkül átfut az agy limbikus rendszerének amygdala nevű részén, ami szintén nem hozzáférhető a tudat számára, viszont ez dönt afelől, hogy a jelek fenyegetést jelentenek-e a szervezetre, vagy sem. Bármi, amit potenciális veszélynek ítél, előhívja az úgynevezett "startle reflexet", azaz vészreakciót (pl. bármilyen hirtelen és váratlan ingerre, stresszhatásra aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, az automatikusan beinduló hormonhatásoknak köszönhetően a test összerándul, pislogni kezdünk, megváltozik a légzés, a pulzus, a vérnyomás, stb.). És ha a proprioceptív térképünk pontatlan, homályos, összemosódó, akkor annak alapján nem képes a tudat számára pontos információt szolgáltatni a probléma mibenlétéről, súlyosságáról, stb., gyakran rosszul azonosítja, félreértelmezi, így lehetséges az, hogy nem ott "érezzük" a fájdalmat, ahol a probléma valójában van (készült például nagyszabású tanulmány a krónikus alsóháti fájdalom lehetséges okairól, és az _egyetlen_ közös tényező, amit azonosítani tudtak, a munkahelyi elégedetlenség volt... Hm... Hányan töltik vajon csaknem az egész életüket állandó szimpatikus idegrendszeri túlsúlyban, 'vészhelyzetben'...?).
Vagy csupán "kongatja a vészharangot", hogy "valami nem okay!!", és mivel a propriocepció globálisan minden pillanatban az egész testet érzékeli, a válaszreakció is globális, az egész testre kiterjedő lesz. Ilyen például az arthrokinetikus reflex, ami általánosságban azt jelenti, hogy attól függően, hogy mi történik egy ízületben, az idegrendszer képes az izomerőt "leszabályozni", ha úgy értékeli, hogy a további erőkifejtés veszélyes lehet a szervezetre nézve, illetve felszabadítani, ha a veszélyeztetettség érzete megszűnik. (Ez magyarázza, hogy áramütés okozta halálesetek vizsgálatakor rengeteg törött csontot is találnak a holttestben - az áramütés maximális izomösszehúzódást okoz. És hogy kevésbé morbid példával is éljek, ha tehát, kettlebellező barátom, a Zistennek sem tudod kinyomni az eggyel nagyobb súlyt, annak akár a nem megfelelő fejtartás vagy a bekötött lábfejed is lehet az akadálya, vagy akár "csak" az, hogy úgymond tartasz tőle, ami már elég ahhoz, hogy beüssön a startle és elindítsa az arthrokinetikus reflexet... ;))

És ez még mindig nem minden. Mindezt meg is lehet ám szokni. A SAID (Specific Adaptation To Imposed Demands) elv kimondja, hogy a test állandóan és pontosan ahhoz alkalmazkodik, amit gyakorol. És, mivel a túlélés egyik fő feltétele a hatékonyság, mindent elkövet, hogy egyre hatékonyabbá váljon abban, amit gyakoroltatsz vele. Állandóan. És pontosan. Nincs olyan, hogy ezt meg akarom szokni, azt meg nem. Vagy nem pont úgy. Vagy hogy á, tudom, hogy ez így nem az igazi, de ez az egy (2, 3, 5, 10...) eset nem számít. De. Számít.
Azaz ha például heti 3 órában mondjuk kettlebellezel és nagyon figyelsz a helyes kivitelezésre, de a maradék 165 nagy részében a számítógép fölött, az íróasztalnál, a vezetőülésben, a tv előtt a kanapén, az asztalnál a tányér fölött görnyedsz, miben leszel egyre jobb és hatékonyabb? A görnyedt ücsörgésben. Sajna ez van.
Súlyosbítja a dolgot az is, hogy az ember motorikus tanulása három fázisban zajlik. A kognitív fázisban (párszáz ismétlés) még nagyon oda kell figyelned mindenre, az asszociatív fázisban (1000-10.000 ismétlés) "beleszövöd" az új mozgásformát a meglevő mintáid rendszerébe, mígnem ezután eljő az autonóm fázis, amikor is a mozgásminta úgy berögzül, hogy kivonja magát a tudatos kontroll alól. (És ez sem döntés kérdése, minden, amit csinálsz, végigmegy ezen a folyamaton, ha tetszik, ha nem.) Azaz addigra a görnyedezés lesz számodra a normális, és a normális ülés kényelmetlenné, fárasztóvá vagy az időközben esetleg beinduló szenzomotoros amnézia következtében akár lehetetlenné is válik. Ha, a példánál maradva, a 3 vs. 100+ órát nézzük, szerinted melyik mozgás válik hamarabb autonómmá...?

No, ennyi rossz hír után mi most már a jó hír?

Gyere vissza csütörtökön és megtudod :) De addig is nézz szét Péter blogján, egy csomó érdekességet tett fel az egyes alapelvekkel ill. azok gyakorlati vetületeivel kapcsolatban - a post-áradatból ítélve nem szomorú, hogy végülis beleugrasztottam ebbe a mostani dániai projektbe :)

És egy kérés: jelezzetek vissza, pls., hogy mennyire érthető ez az iromány, van-e benne olyan, ami nem logikus vagy nem belátható?

Paraszimpatikus idegrendszeri hatás alatt állok

2009-11-09T11:56:00.003+01:00

Ami röviden "rest and digest": pihenek és emésztek. Ez a Z valami eszméletlen. Fogok róla írni, vagyis leginkább arról, hogyan látom/értem én azt a kis szeletét, amit az R-Phase-en tanultam, de úgy szeretném megírni, hogy tömör is legyen meg teljesen közérthető is, úgyhogy lehet, hogy kell még pár nap hozzá. De a gyakorlást már elkezdtem, a kuruzslás és a magyarázás terén is :)

Amint hazaértem, természetesen egyből nekiálltam a családomnak. Mindenki felettébb beizgult meg belelkesült (kivéve a férjem, az örök klasszikus sztoikus alkat csak mosolygott, kicsit hitetlenül, kicsit értetlenül, kicsit zavartan, de elismerően, amikor az erőteljes jobblábas "kanalazás", ami gyerekkora óta jellemezte a járását, egyszercsak minimálisra csökkent). A fiam élvezte, hogy "erőssé tudom tenni", a kisebbik lányom járásából eltűnt a "dübögés", amitől egy ideje a sarka is fájt már, a nagylányomat meg összességében annyira lenyűgözte az egész, hogy kijelentette, tanítsam meg neki "az összes gyakorlatot meg ezt az egészet", de rögtön (13 éves) :)

A reggeli csoportban is csináltam egy kis demót bemelegítés közben, aminek következtében Laci jobb oldali vállmobilitása az eddig erősen náci-jellegű lockout szintről azonnal függőlegesig ugrott. Később, edzés közben odajött és megkérdezte:"Nem varázsolnád meg a másik vállamat is? Most tök jó, hogy a jobb simán felmegy, meg nem feszül, meg semmi..." A dolog szépsége az, barátom, hogy ahhoz, hogy tartós legyen a hatás, neked magadnak kell megcsinálni a "varázstrükköt", és én meg tudlak tanítani rá... :)

UPDATE:
Délután Zsoltinak is volt alkalma keresni az állát. A váll-mobilitásában neki is hiányzott úgy 20-30 fok a függőlegeshez. "Sétálgass nekem egy kicsit..." - Némi lábfej-mobilizáció, segítséggel. - "Sétálj még egy kicsit... Ahumm, alakul..." - "Értetlen arc: "De ennek mi köze a vállamhoz, anatómiailag?" - (Tovább babrálok a lábán.) "Anatómiailag nem sok... Idegrendszerileg annál több." - "???" (Látom rajta, hogy csak udvariasságból nem röhög ki, biztos bekattantam, rám kell hagyni, ilyesmi járhat a fejében.) - "Na sétálj még egy utolsót... Okay, na nézzük azt a váll-mobilitást." Vigyorog, elkezdi emelni a karját. Istenem, videóra kellett volna venni, ahogy megváltozott az arckifejezése, amikor a karja minden erőlködés nélkül simán túlhaladt a "szokásos" holtponton és könnyedén megállapodott a függőlegesben. "Öhhh..." (Nézi, majd a másik karját is kipróbálja, TING, függőlegesig megy az is) ... "Izé, ez meg hogy?!?" - Elnevettük, hogy ez benne a varázslat, de nem, ez kőkemény alkalmazott idegtudomány... :)

Na erre varrjatok gombot

2009-11-06T21:44:00.002+01:00

Ma volt kikuruzslásom nagy napja (izé 10 perce, kb., hehe). Miután lement az írásbeli, a gyakorlat-tanítási és a komplex, teljes intervenciós folyamat gyakorlati vizsgája is, Dr. Cobb kezelésbe vett... A viszonylag leglehetetlenebb elképzelhető pozíciót (ill. kettőt) vetette fel velem, és mindössze is néhány medencedöntést kellett ebben csinálnom. És!!! Kelj fel és járj, vagy mi, láss csodát, ott álltam egy lábon, mint egy cövek, sőt, megcsináltam életem első valóban stabil pisztolyát. (A biztonság kedvéért fogta ugyan a kezem, de nem kellett tartani.) Kész! Elképesztő. És valahol misztikus is, hiába 5 napon át beszéltünk az egész neurológiai hátteréről, és hiába teljesen logikus és érthető az egész úgy általában és elméletileg, valahol mégis megfoghatatlan számomra még mindig, hogy egy adott esetben és gyakorlatilag hogy a fenébe múlhat el pl. egy krónikus vállfájdalom csupán mondjuk attól, hogy finoman két-háromszor kifelé billented a bokád... ?!?
Ja, és még mindezek tetejébe azt is mondta, hogy valószínűleg nem a térd-dologtól van az egyensúly-probléma, hanem fordítva, és az egész egy ideg-impingementre vezethető vissza, amit egy többéves hasi műtét helyén maradt hegszövet okozott. Egy pillantás annak mélységébe, mennyi mindenről még csak azt se tudom, hogy nem tudom.

Szentül elhatároztam mindazonáltal, hogy mindezek ellenére valahogy mégiscsak megpróbálok valamiféle legalább valamelyest értelmes összefoglalót hegeszteni a Z-ről, ha hazamegyek. Ezt azért írom ide, hogy csesztessetek, ha el akarnám mismásolni :)

Hű

2009-11-05T19:47:00.005+01:00

Lement a negyedik nap is, sok gyakorlattal, a felmeres most mar teljes reszletesseggel, ill. a megfelelo intervencio kivalasztasa, megtanitasa es az eredmeny visszamerese is. Ha meg nem emlitettem volna, _azonnali_ javulas a cel ill. a szokvany: fajdalom elmulasa/csokkenese, nagyobb (es fajdalommentes) mozgastartomany elerese vagy eroszint-novekedes, bizony! Mi keremszepen az idegrendszer sebessegevel dolgozunk, ami 482 km/h! :) Holnap mar vizsgazunk is: irasbeli delelott mindenkinek, utana tanitasi, egyenkent, az egesz csoport elott. Ugyhogy ma se eresztem hosszu lere a beszamolot, van mit tanulni boven. De megnyugtato, hogy a paros es kiscsoportos gyakorlatokon egy csomo sikerelmenyem volt ma is. //Ezt nem ugy kell erteni, hogy en vagyok a hudemilyenfaszagyerek, hanem hogy ez egy dobbenetesen mukodokepes rendszer, meg olyanokon is, akik mar gyakoroltak egy ideje a drilleket. Es a jelek szerint annyira csak nem vagyok hulye hozza. (A fenyegetettseg-erzet alacsonyan tartasa kulcsjelentosegu, ez az egyik alaptetel, gyakorlom is erost, hihi.)//

Tovabba tegnap maga Dr. Cobb megcsekkolta a defektes labam. Eleg ijeszto volt szembesulni a tennyel, hogy a sulypontom vagy egy arasszal odebb van, mint kene, csoda-e, hogy egyensulyproblemaim vannak, ha arra az egy labra allok?! Azt igerte, holnap meg is kuruzsol. Szemelyesen! Wááá! Hat mit mondjak, dogkivancsi vagyok. Ha nekem zoldfulunek sikerult az, ami ma, akkor o tuti androidot csinal belolem, vagy mit, jujj :)

Es meg "Dane-Of-Pain" Kenneth-tol is kaptam ma egy majd' feloras privat edzest, ugyhogy szemelyesen a "forrastol" tanultam meg vegre rendesen a Viking Push Press-t, meg kipofozta a clean&jerk- es a bent press-technikamat is. Osszessegeben elegedett volt azzal, amit latott, csak par aprosagot talalt, na de hat ugye gyakran van az ugy, hogy "kicsi a kulonbseg, csak nagyon lathatooo"... :) Nademostmar szem nem marad szarazon, ihaj :D

A Zelet szeeep!

FMS, Z meg ilyes

2009-11-03T20:11:00.004+01:00

Oktober vegen ismet FMS/hetvege volt Brettel, ami szokas szerint elsopro elmeny volt :) Az meg plane elsoport, hogy mert nekem ket aszimmetrikus 1-est (jobb atlepes, bal kitores) meg az egesz tetejebe meg a fekvotamasz is 1 lett. Az elso ketto meg nem is hokkentett meg annyira, a harmadik annal inkabb (mindig is stabil 3 volt). Brett teljesen logikus magyarazatot adott ra (a serules es fajdalom felboritja vagy akar blokkolja a stabilitas-mintakat, vedekezo mechanizmuskent ugymond onmagam ellen), na de akkor is... Ehh. Jo, tudom, mi a teendo, majd kikuruzslom, nem gond, csak azert akkor sem hittem volna, hogy meg fel ev utan is ilyen a hatas.

Most viszont mar azt is tudom, miert van igy, sot, mar azt sem ertem, min voltam meglepodve, hehe... Ez a Z-Health elkepeszto, bar meg csak a masodik nap vegen jarunk, es meg alig lattunk bele egy kicsit, de a CK-FMS-hez hasonloan szinte azonnali paradigma-valtassal jar, a biomechanikai megkozelitest felvaltja a neurologiai, es ettol az egesz olyan felelmetesen nagyszabasu es ugyanakkor annyira logikus es tulajdonkeppen halal egyszeru, hogy az ember beleszedul.

Folyt. kov... Es feljetek, a seprunyeles voodoo melle ma mar a kezrateteles rontas ill. (ha akarom, hihi) rontas-levetel is bekerult a repertoarba... :D

FMS utánkövető szeminárium

2009-10-05T12:38:00.002+02:00

Nakérem, úgy fest a jelen helyzet, hogy a HKC-n végül sikeresen befűztem Brettet (nagyon azért nem kellett unszolni szerencsére), hogy ha már eddig halasztódott a projekt, akkor most már csináljuk meg együtt, amikor itt lesz. Pénteken, 23-án érkezik valamikor, szombat-vasárnap van ugye az FMS, és még a következő hét elején is marad pár napot.
A szervezési rész Péternél van, remélem, mielőbb meglesz a pontos dátum/helyszín (én szeretném, ha péntek délután lenne, de lássuk meg, össze lehet-e hozni) és akkor folyt. köv.

Kettlebell Woodstock

2009-10-02T22:39:00.002+02:00

Valami olyasmi volt minden idők első HKC-je, Pavellel, Johnnal, az összes Masterrel és egy híján (Sara sajnos nem tudott ott lenni) az összes Seniorral. Nagyon jó volt újra látni őket, meg persze a többi kedves ismerőst, pl. Andreat (Chang), Ricardot, Fawn-t, Tracyt, ill. személyesen is találkozni olyanokkal, mint Adam Glass, Dustin Rippetoe vagy Brad Nelson.
Apropó Brad... Hát... Az egy olyan aranyos, jófej fickó... Nem is hinné az ember, hogy olyan válogatott gonoszságok nőnek a szemétdombján, mint pl. a Sissy Test... :) (Ha valaki még nem ismeri: 25 swing, 1 burpee, 24 swing, 2 burpee, 23 swing, 3 burpee, és így tovább, egészen 1 swing és 25 burpee-ig - időre.) Megcsináltam múlt kedden (Dani, hallooood?!? :D), beletelt vagy 40 percbe és sokkal horrorosabb volt, mint 50min alatt 1000 swing a 24-essel vagy 80 kör VO2Max 8-asával a 16-ossal, vagy bármi más agyrém, amit eddig volt szerencsém elkövetni. (Mondjuk sejtettem én ezt, különben miért halogattam volna ezt a dolgot több mint egy évig? Hehe.)
Még David Whitleyt is sikerült elcsípnem, hogy helyrepofozzuk valamelyest a windmillt meg a bent presst, és így már azért jóval pozitívabban nézek a L2 elé.

De vissza magához az HKC-hez.

Dióhéjban: A három legalapvetőbb gyakorlat volt porondon, a goblet guggolás, a (régi, lábcserés) török meg az alap swing. Volt technikai és tanítási vizsga is. Hiányoltam viszont a workoutokat. Bár a kézikönyv programtervezéses fejezete nagyon ott van, edzésügyekben, szerintem, jobban hiszem, ha érzem, mint ha látom, vagy mi :) Ja, és volt beugró is, húzódzkodás ill. megtartás felső pozícióban (én továbbra is jobban örülnék, ha valami kettlebelles dolog lenne, csak hogy biztos legyen, hogy a népek legalább valamennyit gyakorolnak, mielőtt eljönnek).
Andrea Du Cane-nek asszisztáltam, ami (megint) nagy élmény volt, tanulságos is, meg hát nem is voltunk szomorúak, na :) Nagyon klassz, lelkes és elkötelezett team-ünk volt, öröm volt dolgozni velük. Ami az eredményeket illeti, nem tudom biztosan, de azt hiszem, körülbelül olyan volt a bukási arány, mint egy átlagos RKC-n. Az HKC fizikai igénybevétel szempontjából meg sem közelít még egy fél napot se egy RKC hétvégéből, az igaz, de itt arra fókuszáltunk, hogy a résztvevőket megtanítsuk _biztonságosan_ bellezni, és ezt nagyon szigorúan vettük, amikor átengedtünk vagy megbuktattunk valakit.

Egy valami mindenesetre biztos: ez nagyot fog szólni! Elképesztő volt látni, mennyire minden szempontból különböző emberek gyűltek össze: volt 10 éves srác (Jó, ő Jeff O'Connor fia volt, de akkoris), meg voltak jóval 60 felett is, mindenféle erőnléti szinttel és edzéstapasztalattal. A hardstyle módszer és az RKC alapelvek így sokkal szélesebb körben elterjedhetnek majd. Sok résztvevő mondta, hogy eddig álmodni sem mert volna az RKC-ról, de az HKC-ben lehetőséget látott arra, hogy kicsiben kezdje - és a végén a legtöbben már alig várták, hogy többet tanulhassanak és egy éven belül nekivágjanak az RKC-nek. Ők jobban fel lesznek készülve, és nemcsak ebben a három gyakorlatban, hanem mert legkésőbb most rá kellett jönniük, hogy a helyes technikát megtanulni (és megtanítani!) egyáltalán nem is olyan könnyű, mint ahogy eddig esetleg hitték, és valószínűleg keresnek majd egy RKC-t, aki segít nekik a felkészülésben.
A másik meg, hogy ugye most divat lett a kettlebell és van egy csomó személyi edző, aki úgy érzi, ezt a hullámot neki is meg kell lovagolnia, és kettlebellt tanít, anélkül hogy képesítése és akárcsak halványlila dunsztja lenne arról, hogy mi a francot csinál, youtube-ról lelesve meg ilyes, és mennyire veszélyes is tud az lenni a vendégeire nézve. Ők persze sosem fogják magukat annyira odatenni, hogy megcsinálják az RKC-t, de már azzal is el lehetne kerülni egy csomó bajt, ha legalább a legalapvetőbb minimumot megkapnák egy HKC-n.

Ami meg az edzést illeti a héten:
Nem sok minden. Fáradt vagyok még mindig.
Kedden örültem, hogy élek (hétfőn este értem haza). Némi Z csak.
Szerdán volt egy csomó súly nélküli meg kis súlyos (alsó meg felső) windmill, "pórázos" bent press, aztán meg
5/5 military press @12kg
5/5 side press @12kg
5/5 bent press @12kg
5 kör.
Még lett is egy kis izomlázam ott, ahol kell (lats), király.
Csütörtökön gyakorolgattam a hang (függésből indított) clean-t meg a dead (földtől indított) clean-t 16-ossal meg 24-essel, aztán meg a FTL nyomás variációit próbálgattam 2 12-essel (a dupla fej fölötti verzió tényleg durva!). Vidám dolog.
Ma meg egész nap az alváson járt az eszem, ezért csak némi súly nélküli részleges törököt csináltam (üléstől féltérdig, HKC-módra - ez így önálló gyakorlatnak is tök jó a háti gerincre és csípőre nézve) meg deadlift volt még 2 32-essel azt' annyi.

Nagysúlyos swingek

2009-09-21T12:52:00.001+02:00

Csak muszáj volt végre kipróbálni, kellett az egómnak :D

Tegnap:
minden 45sec-ben:
10 (5/5 egykezes) swing @24kg
10 (2 kétkezes/2 L/2 kétkezes/2 R/2 kétkezes) swing @32kg
10 (kétkezes) swing @40kg
10 kör, 300 swing, 22,5min

Jó volt. Meg nehéz is. Főleg az egykezesek a 32-essel - az utolsó körben már nagyon kellett volna keresni az "eccentric"-ben az "overspeed"-et, hehe. De a 40-es se kutya, 10 swing nem tűnik nagy dolognak, de ég és föld a különbség, ha időre mennek a dolgok.
A 24-es viszont ebben a viszonylatban egész könnyűnek tűnt, ami jó dolog, ha megint el akarom kezdeni snatchelni (meg esetleg befigyelhet a jerk is) hamarosan.

Morgás és edzés

2009-09-19T14:53:00.002+02:00

Essünk túl a morgáson előbb.

Jártál már így? Vitatkozol valakivel, és az ultimatív érve az, hogy "tudom, hogy igazam van, már 20 éve ezt csinálom!"
Annyian hiszik magukat szakértőnek csupán csak arra fel, hogy már elég sokáig csináltak valamit. Még ha csak ész nélkül ismételgették azt, amit valamikor valahol felszedtek, akkor is. Hát, fene tudja... Pláne ha megnézem, mit értek el vele ÉS milyen áron. A mennyiség nem azonos a minőséggel, és nem is mindig foglalja magába azt.
Tapasztalat vs. tudás.
Tartsuk KÜLÖN a kettőt, ha kérhetném, még ha mindkettő t-vel kezdődik is.
Az ismétlés önmagában nem a tudás anyja, hanem a megszokásé.
A puszta tény, hogy valamit 20 évig csináltál (valahogy), még nem jelenti törvényszerűen, hogy jobb is lettél abban, AMIT csináltál - valószínűleg hatékonyabb lettél abban, AHOGY csináltad, ez minden.
Ha aszimmetriát kompenzáltál, akkor most már hatékonyabban kompenzálsz aszimmetriát.
Ha guggoltad a swinget, akkor most már hatékonyabban guggolod a swinget.
Ha vacak edzésterveket állítottál össze, akkor most már hatékonyabban állítasz össze vacak edzésterveket.
Lehetne folytatni és az egészet kiterjeszteni az élet bármely területére - tegye fel a kezét az, aki még soha nem találkozott sokéves tapasztalattal rendelkező, mindazonáltal pocsék tanárral/főnökkel/szülővel/mesteremberrel/orvossal/[tetszőleges szociális szerep helye]...

Ami meg a heti edzést illeti:

Hétfő:
5/5 TGU @16kg
a magas híd + a dugóhúzó csiszolgatása
kétkezes swing + goblet guggolás létra @16kg
10 sw - 10 sq - 9 sw - 9 sq - ... 1-ig (folyamatosan)
//azon túl, hogy meg akartam halni a guggolásoktól, észrevettem, hogy sodródok jobbra, gondolom, ösztönösen még mindig próbálom kímélni a bal lábam.//
guggolás csiszolgatása: 5 bicepszhajlítás az alján, majd előre emelés fej fölé és úgy fel, @8kg, 5*
néhány nyomás @16kg

Kedd:
GTG: chinup és pistol
Bal lábas pistol katasztrofális: mintha jobban be lenne kötve a bokám mint valaha :( Hooossssszú lesz az út az RKC II-ig... Na de az van, ami van, és azzal (azon) kell dolgozni, ami van.
boka-döntések, lábfej-mobilizációs gyakorlatok, 6 pozíciós boka-körzések, zárt láncú térd-körzések
@12kg:
30sec (15) snatch L - 30sec (15) clean L, 30sec (22) swing L - ugyanez R (3min)

Szerda, csütörtök és ma:
BJ #1, 2, 3
3 kör @12kg mindegyik napon
40 swing, 6/6 nyomás, 10 goblet guggolás, 5/5 TGU, 10/10 snatch.
Azaz 600 swing a swinges napon, karonként 90 nyomás a nyomós napon és 150 guggolás a guggolós napon. Elfáradtam meg izomlázam is van, de kezdetnek végülis nem olyan rossz.

Még mindig 12-es, mennyiségre

2009-09-13T21:10:00.003+02:00

Péntek:
1min on, 30sec off, @12kg:
4*(snatch - clean - press - snatch - clean - squat - kézcsere)
44 kétkezes swing
4*(snatch - clean - press - snatch - clean - squat - kézcsere)
4*11 egykezes swing
5 kör, 30min

Szombat kimaradt, az edzőtáborban tartottam egy blokkot. Mégpedig arról, hogyan lehet viszonylag kevés idő alatt sok munkát elvégezni. Nálam ez circuit (köredzés-féle) vagy kombinációs edzést takar. 3 mini-workout volt (könnyű súllyal és/vagy rövidített, úgymond demo-verzióban):
#1
5 snatch L - TGU le és vissza fel L - 5 snatch L - kézcsere - 5 snatch R - TGU le és vissza fel R - 5 snatch R - kézcsere, stb..; 7min folyamatosan (10-nél kezdődne amúgy)
#2
partnerrel, két súllyal, felváltva (I-go-you-go)
10 renegade row
10 see-saw press
10 kozák (ez sokaknak új volt, úgyhogy maradtunk egy súlynál)
3 kör
#3
5 kör lett volna a fenti snatch-press-squat comboból (swing nélkül), de már eléggé készen volt mindenki, ezért inkább egy kis CK-s korrekciót csináltunk helyette (lapocka beforgatása, mellkas nyitása, hogy a goblet-guggolásnál/kozáknál a teknősbéka-hátakat megszüntessük)
#4
"halál 3 percben" - ezt Sanyi nevezte el így egyszer, és az egész a pocsék memóriámnak köszönhető. Tulajdonképpen a KBLA Trifecta-t akartam csináltatni vele, csak összekevertem, és ez jött ki belőle:
30sec swing L - 30sec clean L - 30sec snatch L - kézcsere és ugyanez R
Túlélte, úgyhogy megtartottuk, LOL.

Ma meg már reggel éhesen ébredtem (ami szokatlan) és nem javult a helyzet napközben sem (ami méginkább az), így hát valamikor dél fele úgy döntöttem, egye fene, eszem egy kis tojást. Ami öreg hiba volt, mert a nap hátralevő részében csak vonszoltam magam a nagy elnehezültségben és még nézni se bírtam a súlyokat, nem még hogy BJ-oztam volna, ahogy terveztem.
Aztán benéztem Rif blogjára, és ezt találtam:

"Scale it, yes.Modify it, of course. Just don't not show up. Unless blood is involved.
lol.
I think."

Furcsa ez, olyan ő nekem, mint valami őrangyal, nála mindig a megfelelő dolgot találom a megfelelő pillanatban. Hála az égnek, hogy blogol megint.
Rámentem Tracy linkjére és megtaláltam az utolsó edzését, 21perc swing @12kg, és azt csináltam meg.
Csak aztán a guggolás meg török helyett ugyanúgy vissza is mentem a létrán és még csaptam 10 kétkezes swinget a végére, csak hogy 1200 swing és kerek 40perc legyen.

Tök jó volt. Jó rég jártam már négyjegyű régiókban. Az utolsó tán tavaly novemberben, az a 120 kör VO2Max volt a 12-essel, 9-esével.

Ideje összeszednem magam

2009-09-11T11:54:00.001+02:00

Jó, igaz, hogy egy csomó dolgom is volt, hogy sínre kerüljön minden a régi-új helyen az új helyzetben, és még mindig van (meg valószínűleg mindig lesz), de azt is be kell látnom, hogy sokszor használtam én ezt kifogásnak minden másra, többek között arra is, hogy halogassam a saját edzésbe való visszatérést. Jó, a sérülésem után kihagytam valamennyit, az addig okay, de aztán meg elmentem nyaralni, aztán meg voltak aggályaim is, aztán meg hol ez meg hol az, aztán lehet hogy csak velem van ez így, de minél tovább halogattam, annál nehezebbnek tűnt újrakezdeni az edzést. Pláne hogy minél több idő esett ki, annál többet veszítettem a régi erőnlétemből, amivel úgyszintén nem volt nagy élmény konfrontálódni. Amióta az adyligeti RKC-ról visszajöttem, gyakorolgattam az alapokat egy-egy kicsit, de eléggé félszívvel és készségesen hagytam, hogy egyéb dolgok eltérítsenek tőle.

De most már csak össze kell kapnom magam. 3 hónap passzivitás elég volt. Bár lehet, hogy ennyi kellett, nem tudom, mindenesetre most van késztetésem arra, hogy újra a formámba kerüljek, ami eddig nem volt.

A héten leporoltam a 12-esemet és elkezdtem a Brett-Jones-féle programot, hogy lássam, honnan indulok. Mindegyik napon megcsináltam a 3 kört, swing/snatch 20-asával, a többi (clean-nyomás, clean-guggolás, török) 5-ösével. Majd' egy órába telt mindegyik, és el is fáradtam rendesen, de igazából rosszabbra számítottam...

Tegnap meg swing volt napirenden:
Minden 45 másodpercben:
20 swing @16kg
15 swing @20kg
10 swing @24kg
10 kör, 22,5min, 450 swing

Felettébb meg voltam elégedve, hogy nem éreztem különösebben nehéznek és ment is volna még (át is futott a fejemen, hogy csinálok még 5 kört), de aztán abban maradtam magammal, hogy jobb ezt fokozatosan felépíteni, és igazam is volt, mert mára lett is izomlázam, mint a fene, hehe.

Még két hétig maradok ennél a BJ plusz egy-két swinges nap leosztásnál, aztán a HKC után majd a VO2Max is visszakerül a mixbe. Csak azt nem tudom még, hogy a 16-ossal újrázzam a 15:15-öt (májusban már megvolt a 80 kör 8-asával), vagy lépjek vissza előbb a 12-eshez és a 36:36-hoz. Na majd a teszt megmondja, ha hazajöttem.

Núúz

2009-08-25T08:44:00.002+02:00

Jövő héttől indul az új rendszer.

Áttekintés alant. A részletekért katt a színes mezőkre, vagy nézz szét a honlapon, a leglényegesebb dolgokat frissítettem már, de még van min dolgozni bőven.

Az Univerzum közepe

2009-08-21T21:28:00.002+02:00

Ez az, aminek a kettlebell swinget titulálni szoktuk.

Hányszor hallottam én már ezt? Minden RKC-n (ez volt a 4.) legalább 20-szor elmondja Pavel és minden Master, Senior és Team Leader, plusz még legalább heti 20-szor a saját számból, amikor ezt prédikálom a saját tanítványaimnak. Semmi új, gondolhatná az ember.

De...
"Egy centi széles, egy kilométer mély."

Ott ültünk szombat este az étteremben, vártuk a kaját. Geoff Neuperttel beszélgetek, és szóba hozom, milyen sokan megbuktak az RKC II-n megint, és vajon miért. Kissé vonakodni látszik: "Nem tudom, nem voltam ott." - "De mégis," - próbálkozom tovább, - "valami ötleted csak van...?" - "Valószínűleg azért, mert sokan elfelejtik az alapokat." Csak nem szállok le teljesen a témáról, mesélek neki a térd-bajomról, és hogy azóta vegyes érzelmekkel viseltetek a L2 gyakorlatok iránt, mert valahogy olyan, mintha az alapgyakorlatok megszabadítottak volna a fájdalomtól, a L2 gyakorlatok meg megint visszalökdösnének bele: a viking meg a jerk bántja a térdem elöl, a windmill meg a bent press hátul, a húzódzkodás a könyökömet, stb. (magyarul para van).
Tisztázunk jónéhány technikai részletet, ad tippeket, ami már magában tök jó. De aztán ezt mondja:

"Az egész az alapokról szól. Emlékszel? Az Univerzum közepe a swing. A húzódzkodás nem más, mint a swing. A jerk is swing. A windmill is swing..."

Ekkor megérkezett a vacsora, és nem folytattuk. De van mit emészteni rajta, és azt teszem már lassan egy hete. Újraolvastam az RTK, a NW és a régi RKC könyv egyes részeit, kerestem bennük a lökést mint swinget, a windmillt mint swinget meg a pistolt mint swinget és meg is találtam... Egy csomó mindent találtam és még sokkal több is van. Az agyamban újra és újra lepörög a jelenet, ahogy ott ül velem szemben és ezt mondja. Nem csak azért, mert kivette belőlem a frászt, hanem mert olyan volt, mintha egy pillanatra megláttam volna, milyen mély is lehet az az egy kilométer.

Helyzet update

2009-07-18T19:17:00.002+02:00

Gondoltam, bejelentem, hogy még vagy egy hónapig nem írok :)

Holnap ugyanis indulunk családostul Ausztriába, előreláthatólag augusztus 8 körül jövünk haza. Az osztrák Alpok hegyei között meg elég cselendzses a wifi, örülni fogok, ha néha legalább az emailjeimet meg tudom nézni majd.

Az emlegetett "térd-bosszúságok"időközben jólfésült túlterheléses íngyulladásban tetőztek, melynek köszönhetően, mint talán már hallottátok, az RKC II-t jövőre kellett halasztanom. Ami konkrétan gutaütés volt, na de mit lehet tenni. Még most sem teljesen 100-as, a kilockolás ellen még mindig berzenkedik egy kicsit, de legalább a normál hétköznapi működésben nem akadályoz már (nem volt vicces hetekig "csípőből" kuplungolni vezetés közben...).

De azért nem töltöttem teljesen haszontalanul az időt. Fortyog a boszorkánykonyha :) Vilivel, akiről meséltem már, egyesítettük erőinket, azaz most már ketten visszük majd a Kettlebell Debrecent, saját Bátorságsarokban. És mint tudjuk, két ember már rendszert alkot, és a rendszer mindig több, mint az elemei összessége, így hát a pesti RKC után, augusztus második felében, de legkésőbb szeptemberben izgalmas újdonságok várhatóak minden fronton. De a részletekből nem árulok el most még az égvilágon semmit se, csakazértse, legyen csak meglepetés :)

Szép nyarat mindenkinek!

Szolgálati közlemény

2009-06-25T07:17:00.004+02:00

Örömmel jelentem, hogy ami késik, az nem siet! :) Azaz a tervezett FMS szakértőknek szóló utókövető szeminárium sikeresen megszerveztetett.

Időpont:
2009. július 4. szombat, 14.00-18.00

Helyszín:
Budapest XIV., Kövér Lajos u.-i terem

Ár:
4.000Ft/fő

A terv pedig továbbra is egy olyan félnapos workshop, ahol:
- szisztematizáljuk az egyes feladatoknál nyújtott gyenge teljesítmény okainak tisztázására szolgáló járulékos teszteket
- hozzájuk rendeljük a különböző szintű korrekciós (eszközös vagy anélküli) gyakorlatokat
- és a végén egyfajta folyamatábra-szerűen követhető általános "eljárási forgatókönyvet" hozunk létre
- melynek működését a résztvevők által bemutatott problémás és/vagy tanulságos esetek kapcsán modellezzük.

Ne felejtsd otthon:
FMS kézikönyv, közösen feldolgozandó esetek dokumentációja

Visszajelzést kérek:
Legkésőbb jövő hét szerdáig (júl. 1.).

//Az előzetesen jelentkezetteknek mindezt kiküldtem e-mailben is, de ha te bármilyen oknál fogva nem kaptál olyat, az ne tartson vissza! :)//

Rövid helyzetjelentés

2009-06-09T11:46:00.000+02:00

Volt már jobb. Ilyen-olyan egészségügyi fennforgások vannak a családban egy ideje. Munka-fronton is van egy csomó agyalnivaló, meg kell hozni néhány nagyobb döntést, amit nem lehet már sokáig halogatni. Aggaszt az is, hogy jelentéktelennek tűnő, kósza térd-"bosszúságok" suttyomban gyakoribbak, makacsabbak és korlátozóbb jellegűek lettek. Nem nagyon van időm (meg idegrendszerem) írogatni. Majd ha legalább a dolgok egy része rendeződik valamerre.

FMS körkérdés

2009-05-26T17:36:00.001+02:00

Az előző poszthoz fűzött kommentek között felmerült a kérdés, hogy nem tartanék-e valamiféle informális szemináriumot az FMS-tanácsadóknak. Hát, végülis ez megfelelő számú érdeklődő, ill. szervezés (helyszín, időpont, stb.) kérdése. És mivel az első nélkül a második úgyis okafogyottá válna, Tisztázzuk előbb azt.

Tehát:
Ha aktívan foglalkozol az FMS-sel, és érdekelne egy

- max. félnapos (lehetőleg még júniusban)
- tapasztalatcsere jellegű, hozott anyagból dolgozó workshop
- ahol a résztvevők által bemutatott problémás és/vagy tanulságos eseteket dolgoznánk fel
- szisztematizálnánk az egyes feladatoknál nyújtott gyenge teljesítmény okainak tisztázására szolgáló járulékos teszteket
- hozzájuk rendelnénk a különböző szintű korrekciós (eszközös vagy anélküli) gyakorlatokat
- és a végén egyfajta folyamatábraszerűen követhető általános "eljárási forgatókönyvet" hoznánk létre,
- (vagy valami ilyesmi, hehe),

akkor lehetőleg még a héten jelezd kommentben vagy e-mailben (tárgy: "FMS workshop", pls.). Természetesen további ötleteket, alternatív javaslatokat is várok :)

Bekk

2009-05-21T15:03:00.003+02:00

Már hétfőn este hazaértem a nagy dán kalandról, de valahogy nagyon nehezen rázódok vissza a Cert felhői közül a mindennapok kerékvágásába. Mint Doc-tól megtudtam, ez az ún. 'poszt-RKC-depresszió', ami a többiek egybehangzó véleménye szerint általános jelenség a visszatérő "vendégművészek" körében. Meg hát fáradt is vagyok, azért leszívja az ember agyát a tanítás meg az azzal járó felelősség rendesen. De roppant jó szellemű, lelkes és igyekvő csapat jött össze, minden szempontból öröm volt velük dolgozni, látni az azonnali változásokat illetve a három nap alatti "transzformációt", amit minden egyes alkalommal csodaként élek meg. Jeff O'Connor Sr. RKC teamjéhez kerültem - találkoztunk már tavaly a CK-FMS-en, de most nyílt jobban alkalmam megismerni őt -, akinek köszönhetően volt alkalmam a "szokásos" teendőkön túlmenően egyénileg is dolgozni (meg CK-FMS-voodoozni) egy-egy jelölttel, csoportos gyakorlatot vezetni, részben a technikai vizsgát bonyolítani, a team tanítási vizsgáját szervezni, és a grad workoutot vezényelni. Hát izé, azért a harsány "Yes, Ma'am!"-ezést még szoknom kell, de van egy feelingje, nem mondom :) Meg persze annak is, hogy már amikor szerda este megérkeztem, azonnal összeállt a "kemény mag", Doc, Jeff, Mark Toomey és én (ezen persze még dobott egy kicsit a csütörtöki közös helyszín-előkészítés, egymás voodoozása és az új grad workout kipróbálása), időnként kiegészülve Pavellel, KJ-vel, Vilivel (akire még visszatérek) és másokkal, ami aztán erősen meghatározta a hotelbeli esték és reggelik lefolyását - felettébb tanulságosak voltak ezek a beszélgetések, és hááát, nem voltunk szomorúak, na ;) Csak azt sajnálom, de nagyon, hogy John nem tudott ott lenni...

Ez így már önmagában is felülmúlta az összes várakozásomat, de volt még egy másik vonal is, ami ugyan járt némi előzetes izgalommal, de végül szintén az elképzelhető legjobban alakult. Most "prezentáltam" ugyanis az első RKC-jelölt tanítványomat (igen, ő a Vili, akire most visszatérek, és akiről a Dragon Dooron megjelent cikkem szól). Nos, sikerült nem kis feltűnést keltenünk... A dolog pikantériáját az adta, hogy Vili április 6-án térdműtéten esett át, azaz sacc 5 hetünk maradt rehabilitációra, amiből az első kettőt ráadásul mankózással töltötte, úgyhogy az utolsó utáni pillanatokban dőlt végülis el, hogy jön vagy halaszt (főleg a guggolásos téma tűnt ugyebár nagyon cselendzsesnek). De jött, és már kapásból azzal indított (miután előző nap mindenkire sikeresen ráhoztuk a frászt ezzel a sztorival), hogy 140-et(!) csinált a snatch teszten, majd az első swing tanítási blokk közepén Pavel személyesen nyargalt át hozzám a pálya másik végéből gratulálni, miután kinyomozta tőle, ki tanította neki ezt így... Majd másnap közölte vele, hogy a guggolásnál már ne is nagyon ugráljon, úgyis mindenki tudja már, milyen kemény. A VO2Max tesztnél nem kis fejtörést okozott Sara-nak azzal, hogy 45 lett az utolsó perc eredménye a 16-ossal - amíg Kenneth oda nem szaladt elmagyarázni, hogy nem elszámolás, ő tényleg tud ilyet, ő ezt amúgy a 24-essel szokta, ugye... csak hát Doc (a Team Leadere) letiltotta róla, biztos ami biztos alapon. Jeff a harmadik nap reggelén azt mondta neki, úgy vigyázzon magára, hogy itt már csak akkor bukhat meg, ha túlzásba viszi a vagánykodást és lesérül még búcsúzóul. De azért lengő zászlókkal megnyerte a technikai versenyt is (mély guggolással együtt, yess). Doc a végén az értékeléskor annyit mondott neki: "When you come back to assist, you gonna be a rock star..." Én meg bezsebeltem egy szekérderéknyi gratulációt, meg kaptam olyan kérdést, hogy milyen érzés "celebrity"-nek lenni, hehe.

Gyanítom, ez most úgy hangzik, mintha dicsekednék. Valószínűleg azért, mert úgy is van :) Hát istenem, na bumm, büszke vagyok rá, na... Kiváló munkát végzett, ÉS képes volt vigyázni magára közben :)

Képek itt :)

Ja, és Vili is kapott Dragon-Door-cikkre felkérést, a villám-rehab hiteles történetéről - majd szólok, ha fenn van.

Egy hét szünet

2009-05-12T23:16:00.001+02:00

Holnap zizz Dániába. Tök jó lesz, jejeje :) Majd beszámolok, ha visszajöttem.
Ja, és ma reggel végül csak meglett még az a 80 kör 8-asával a 16-ossal.

Pont ilyenkor egy éve

2009-05-11T17:47:00.001+02:00

Ott ültem Doc Cheng szobájában, Kenneth is épp ott volt, és beszélgettünk még egy kicsit, mielőtt elköszöntem és hazaindultam volna a tavaly májusi (9-11) RKC után. Hullafáradt voltam, úgy mozogtam, mint egy ólomkatona, ugyanakkor fel voltam pörögve és egyszerűen teljesen az élmény hatása alatt álltam. Tök jó emlékek bújnak elő! El sem hiszem, hogy azóta már egy egész év eltelt... Annyi minden történt azóta, megcsináltam kint a CK-FMS-t, asszisztáltam az októberi RKC-n és a februári FMS-en, sokszáz kettlebell edzést/órát tartottam, változott az, ahogyan a dolgokról gondolkodom és ahogy cselekszem (bizonyos szempontokból drámaian), megváltozott az életem(, az univerzum meg minden, már ha érted, mire gondolok), és ugyanakkor olyan érzésem is van, mintha semmi nem változott volna... És bizonyos értelemben nem is változott semmi. Ez most így leírva elég zagyva, bocs... Nem tudom elmagyarázni. Meg kell tapasztalni.

Fejben dől el

2009-05-06T16:19:00.001+02:00

Tegnap este:
swing @16kg, két áldozattal:
1min on, 30sec off
42 reps/set
10 kör
15min, 420 swing
Egy óra múlva, a csoporttal, még több
swing @16kg
40sec on, 20sec off
28 reps/set
10 kör
10min, 280 swing

Ma reggel meg:
VO2Max, 15:15 @16kg
70 kör 8-asával
35min, 560 snatch

Hoztam magammal némi fáradtságot abból a 700 swingből kifolyólag, minthogy a két edzés közt úgy 12 óra körül telt el, de inkább mentálisan volt ez ügy, mintsem fizikailag, ugyanis tartani a tempót már nem volt gond, miután sikerült rábeszélni magam, hogy a következő körre is felvegyem a golyót, hehe. Jó, hogy volt valaki, aki a 24-essel, 7-esével gyűrte velem ugyanezt...

(A nyomások, húzódzkodás, pistol, fej fölötti guggolások, windmill, török meg ilyes megy továbbra is GTG-ben. Nem igazán tartom számon, hogy mennyi jön össze egy nap, csak csinálok egy-két sorozatot, amikor épp úgy jön ki, mittudomén, óránként talán. Gyakorlok. Eddig nem nyűglődik se a könyököm, se más.)

Nem sok híja

2009-05-04T17:09:00.000+02:00

A 80-nak. Mármint körnek, nem évnek :) Ha így megy minden tovább, meglesz, mire indulok Dániába (és találkozom KJ Viking Warriorral - stílusos-e vagyok? :D).

Csütörtökön elvileg szabadnap lett volna, de atán csak csináltam egy áldozattal felváltva 10*10 swinget a 24-essel (lábon járó Gymboss, aki vagyok, hehe.)
Pénteken 50 kör VO2Maxra készültem, de egy másik fajta kettlebell volt nálam, ami egyből elkezdte a bőrt gyalázni a tenyeremen, úgyhogy valahol 12 kör környékén besokalltam és hagytam a fenébe. Eszméletlen (és ijesztő), mennyire hozzászoktam a 'saját snatch-bellemhez'.
Mindegy, az 50 kört megcsináltam szombaton, tegnap meg szünnap volt.
Ma pedig 60 körig nyomultam (30min, 480 snatch). Ugyanaz volt az érzésem, mint amikor a 12-essel csináltam ugyanezt még október körül: 50 körön túl már nem igazán vannak jelentős különbségek. A 60 nem volt sokkal vészesebb, mint az 50, és bírtam volna tovább is, mintha egyfajta automata üzemmódba estem volna. Na de majd kiderül.

Jobb idők, végre már

2009-04-30T09:40:00.001+02:00

Múlt héten úgy megörültem annak, hogy végre kezdtem végleg megszabadulni azoktól a roppant ragaszkodó természetű vírusoktól és érdemben visszatérhettem az edzéshez, hogy valószínűleg túllőttem egy kicsit valami célon (tán a pistollal, passz) és sikeresen meghúztam valami izmot combtőben, de úgy, hogy napokig még kocsit vezetni is kihívás volt. Azt mondják, "if you gonna be stupid, you'd better be tough"- hát, én nyilvánvalóan nem vagyok elég kemény a saját hülyeségemhez.

A jó hír viszont az, hogy kényszerpihenő ide vagy oda, megy a húzódzkodás gumi nélkül egyszercsak, jejeje, már nagyon ideje volt.

Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy most már óvatosabb leszek, és mindenféle erőgyakorlatot, pistolt, nyomásokat, húzódzkodást, windmillt, akármit csakis a jó öreg GTG rendszerben fogok csinálni, amíg vissza nem jövök a dán RKC-ról (ami 2 hét múlva van). Egy-két set két áldozat/csoport között. Hamar összeadódik az.

Ami meg a ballisztikát illeti, dolgozom a VO2Max-ba való visszatérésen:

Hétfő:
15:15 @16kg, 20 kör 8-asával
10min, 160 snatch
Ahhoz képest, hogy a múltkorinak ez kevesebb, mint a fele volt, váratlanul nehéznek éreztem, ehh.
Utána még 10min swing:
40sec on, 20 sec off
27-28 swing @24kg
10 kör
Asszem most volt először, hogy az 1:1-es munka-pihenő-arányt túlléptem a 24-essel. Le is alázta az alkaromat eléggé, pedig rendszeresen váltogattam a két- és egykezeseket.

Kedd:
15:15 @16kg, 30 kör 7-esével
15min, 210 snatch
Visszavettem a tempóból és növeltem a körök számát. Sokat számít ám az az egy ismétlés.

Tegnap:
15:15 @16kg, 40 kör 8-asával
20min, 320 snatch
Na ez már olyan volt, mintha beérném magam lassan. Cool.

Éééés a legjobbat a végére hagytam: John Du Cane és a Dragon Door jóvoltából (nagy köszönet érte!) képregényhős lett belőlem! Brett javaslatára felkértek ugyanis egy esettanulmány írására a CK-FMS-es "voodoo praktikáimról", ahhoz készült illusztráció. Itt lehet megnézni.

Van remény

2009-04-20T16:04:00.000+02:00

Bár kicsit félve mondom ezt - az elmúlt napok elég hullámvasút-szerűen teltek, egyik nap jobban voltam, másnap megint vacakul.
Csütörtök tervezett pihenőnap volt, pénteken csak a húzódzkodást csináltam meg, de az is teher volt. Szombaton aztán meg csak mélázásra voltam alkalmas.

Tegnap már jobb volt a helyzet egy kicsit:
húzódzkodás gumival: 4, 4, 3, 2, 1
Aztán:
5/5 C&P @16kg
20 swing @32kg
10 kör

Ma:
húzódzkodás gumival +
MP @16kg (L/R) +
box pistol (R/L)
5, 4, 3, 2, 1
Aztán:
VO2Max, 15:15 @16kg
50 kör 8-asával
25min, 400 snatch

Eddig még jó...

Annyira nem enyhe...

2009-04-15T16:46:00.001+02:00

Elég elhamarkodott kijelentés volt részemről az a "semmi komoly" múlt héten - másnap reggel telivér nyavalyával ébredtem, melynek köszönhetően a hétvégén a puszta lét is munka volt... Még mindig messze vagyok a jóllevéstől, de tegnap meg ma azért csináltam egy kis ezt meg azt, csak hogy el ne felejtsem, milyen érzés életben lenni.

Tegnap:

swingek
30sec on, 30sec (és nem 20) off
10/10 @16kg
10/10 @20kg
10/10 @24kg
20 kétkezes @16kg
20 kétkezes @20kg
20 kétkezes @24kg

4 kör, 24min, 480 swing

Ma:

Pullup gumival: 4, 3, 3, 2, 1
Box pistol: 3*5/5
C&P @16kg 3*5/5

VO2Max, 15:15 @16kg
40*8
20min, 320 snatch

Érdekes, az erőszint visszaesett eléggé, a ballisztikus állóképesség viszont alig változott. Fordítva gondoltam volna.

Csak nem influenza

2009-04-09T00:47:00.001+02:00

Valami enyhe vírusfertőzés valószínűleg. Még egy kicsit gyenge vagyok, egy kicsit még fűrészes a torkom meg egy kicsit még náthás is vagyok, de szerencsére semmi komoly. A könyök-csukló-téma is rendeződni látszik nagyjából, de, mivel holnap úgyis léc van Ausztriába, abban maradtam magammal, hogy ellájtoskodom ezt a hetet, aztán majd keddtől újra.

Hétfő:
VO2Max, 15:15 @16kg
30 kör 8-asával
15min, 240 snatch

Ma:
5*10/10 snatch @16kg
5/5 C&P @16kg
5/5 TGU @16kg
5/5 C&FSQ @16kg

45sec on, 45sec off
egykezes swing létrák
1-->5 (30 swing) @16kg
1-->5 (30 swing) @20kg
1-->5 (30 swing) @24kg
7 kör
31,5min, 630 swing

Boldog Nyulat mindenkinek :)

Még tákolódok

2009-04-05T10:15:00.001+02:00

Csak nem vagyok még százas, úgyhogy a héten leginkább csak török, windmill és fej fölötti guggolás volt a 16-ossal. Meg csütörtökön csináltam megint 15 kört a hétfői kombinációból - akivel csütörtökönként amúgy VO2Max-ozni szoktam, beteg volt egész múlt héten, neki sem lett volna célszerű egyből megint abba ugrani fejest.
1min on, 1min off @16kg
3 snatch L - 3 DARC swing - 3 snatch R - 3 DARC swing - ...
körönként 6*3 snatch és 5*3 swing
15 kör
30min, 270 snatch, 225 swing
Gyenge voltam tegnap, mint a harmatos libaszar, ma meg fájó torokkal ébredtem. Remélem, nem ez a tetves influenza B, ami állítólag sikeresen megérkezett ide, most hogy az A levonulófélben van, ehh.

Alakulófélben

2009-04-01T06:42:00.001+02:00

Legalábbis bizonyos szempontokból.
A múlt hét második felében kímélőre tettem magam és kaptam néhány lágylézeres kezelést. Hát az kész ördögűzés!
Az első alkalom után már nem sugárzott a fájdalom a könyökömből a felkaromba, viszont annál inkább lefelé. Bizonyos pontok a tenyeremben nyomásra villámokat küldtek fel a könyökömbe. A második után az egész átköltözött a könyökömből a singcsontba és a csuklóba. Aztán meg a gyűrűs- és kisujjamba. Nyomásra már nem volt érzékeny, ellenben húzásra igen, pl. ha cipelni kellett valamit. Aztán csak a befelé forgatásra. Most még mindig ott bujkál a csuklómban és a singcsontban valamelyest, de csak egy bizonyos mozdulat kellemetlen, ha a karom egy bizonyos pozícióban van.

Hétfőn ezért már kísérletezgettem dolgokkal:

húzódzkodás gumiszalaggal: 4, 4, 3, 2, 1

Megcsináltam, de a jó, az nem ilyen... Fájni nem fájt, inkább olyan gyenge és instabil volt az egész. De szerencsére rosszabb nem lett utána.

3*5/5 MP @16kg
3*5/5 TGU @16kg

A nyomással nem volt gond, a törökkel sem. A balos ismétlésektől jobban tartottam, ahol a jobbra kell támaszkodni, de az sem volt gáz.

1min on, 1min off, @16kg
3 snatch L - 3 DARC swing - 3 snatch R - 3 DARC swing - ...
körönként 6*3 snatch és 5*3 swing
20 kör
40min, 360 snatch, 300 swing

Nem akartam egyből újra fejest ugrani a VO2Max-ba, így inkább ezt a kombot választottam, ahol egyszerre csak 3 snatch van - a tempója is lassabb egy kicsit (kb mint a 7/15sec) -, swingek vannak közé keverve, és kényelmes 1 percesek a pihenők.

Csak gyanús ez

2009-03-24T21:56:00.001+01:00

pullup gumiszalaggal: 4, 3, 3, 2, 1

VO2Max, 15:15 @16kg
30 kör 8-asával

Ez a könyök-dolog mégiscsak ott van még a háttérben: a húzódzkodással nem volt gond, de a snatch lassabb azon az oldalon, a felső szakaszon. Nem sokkal, így is megvoltak a 8-ak, de... hát nem tudom. Végül úgy döntöttem, jobb, ha nem ugrálok, és megálltam 'kényelmes' 30 körnél.

Valami nem tetszik a jobb könyökömnek...

2009-03-23T20:42:00.001+01:00

Belevágtam a kilincsbe valamikor a múlt héten, le is zsibbadt az egész jó időre, aztán még órákig érzékeny volt, de úgy tűnt, hogy másnapra rendbejött. De a húzódzkodástól is lehet, túl sok túl hamar, vagy ilyes. Tudja a fene.
Mindenesetre, bár szerettem a létrákat meg a sok-sorozat-kevés-ismétléses eljárást, meg működött is, inkább átváltottam most egy olyan programra, ami gyakoribb, de ugyanakkor alkalmanként alacsonyabb összvolumennel operál.

pullup gumiszalaggal: 4, 3, 2, 2, 2
3*1 dupla C&P @2*16kg
3/3 bent press + windmill + fej fölötti guggolás @16kg
3/3 TGU @16kg
3/3 nyomás féltérdről @16kg
3/3 arm bar press @16kg
3/3 MP @16kg
1/1 Sots press @12kg - nem egy egyszerű gyakorlat ez olyan valakinek, aki hajlamos előreborulni guggolásnál, hehe
3/3 bent press @16kg
3/3 TGU @16kg
3*5 haskerék, 5sec előre, 5sec tartás, 5sec vissza

10/10 swing @24kg
10/10 clean @24kg
5 kör

Két VO2Max három órán belül

2009-03-19T22:25:00.001+01:00

Hát ez érdekes.

Délután 5 körül csináltam 30 kört (8-asával @16kg) egy áldozatommal, akivel gyakran ballisztikázunk együtt (hétfőről lett ez mára halasztva). Aztán rájöttem, hogy a csütörtök este hetes haladó csoporttal is együtt szoktam csinálni a VO2Maxot... Újra megcsinálni kisebb nyűgnek tűnt, mint magyarázkodni, úgyhogy még 35 kör, szintén 8-asával, szintén a 16-ossal.

Azt tudtam, hogy a kezem bírni fogja, az elmúlt hetekben sokkal simább lett a technikám. Amire nem számítottam, az az, hogy az első adagnak semmi befolyása ne legyen a másodikra. Hiába tanítottam a közbeeső időben is, teljesen regenerálódtam, nem maradt semmi fáradtság az elsőből, nem lassultam le és semmivel sem éreztem nehezebbnek a másodikat. (5 perc múlva meg már a kezdőben voltam és tanítottam - a snatch-et, hehe.)

VO2Max, 15:15 @16kg
30+35 kör 8-asával
520 snatch

Holnap majd jobb lesz

2009-03-18T13:19:00.001+01:00

5/5 C&P @16kg
3 „L-sit“ chinup
5 kör

Néhány bent press @16kg, jerk @24kg és húzódzkodás egyik kézzel a rúdon átvetett törölközőbe kapaszkodva.

VO2Max, 15:15, @16kg
40 kör 8-asával
20min, 320 snatch

Nem az én napom a mai, csak vonszolom magam keresztül rajta. Csináltam egy kis valamit, csak hogy legyen csinálva valami, mert már tegnap is pihenőnap volt, meg ezt a VO2Max-ügyet sem akartam már még tovább halogatni – de még ha fizikailag ezt a 40 kör kevésbé viselt is meg, mint múltkor a 30, mást se akartam, mint túllenni már rajta.

A VO2Max még vár

2009-03-16T21:37:00.000+01:00

Kicsit megtörte a kezem az a tegnapi 100 snatch a 24-essel. De nem jobban, mint tavaly még a 16-os, szóval van remény :)

5 pullup az eddigi gumival
5/5 bent press @16kg
5/5 fej fölötti guggolás @16kg
3 pullup a vékony gumival
3/3 2-hands-anyhow @16+12kg

3 kör

7/7 snatch @16kg
20 kétkezes swing @24kg
15 sorozat, 15min

Ilyen szép időben

2009-03-15T19:29:00.001+01:00

Úgy döntöttem, elhalasztom a VO2Max-ot és "kinti" dolgokat csinálok, aminél jobb, ha nem ügy leejteni a kettlebellt, ha épp úgy adódik.

@24kg

1R/1L TGU
10 snatch R
10 snatch L
(a 10. jobbost elcsesztem, elkezdett fordulni a bell a hüvelykujjam körül, úgyhogy inkább elhajítottam)
2L/2R TGU
10L/10R snatch
2 L/3R TGU
(a 3. balos elszállt már a feltérdelésnél)
10L/10R snatch
1 1/2L/2R TGU
(a 2. balos elszállt, amikor jöttem lefelé könyökre)
10L/10R snatch
1L/1R TGU
10L/10R snatch

Nem 'szneccsőtem' a 24-est már vagy november óta, 10/10-et meg még sose, de örülök, hogy ma nekifutottam, jobban ment, mint vártam.
Már alkonyodott, mikor hozzákezdtem, és töksötét volt, mire kész lettem... Bejöttem közben egy hívás miatt, és utána alig találtam meg a bellt, hehe. Nos, a török igen érdekes élmény tud lenni vizuális feedback nélkül, ha csak a propriocepció marad, amire hagyatkozni lehet.

Megint a csoporttal

2009-03-12T22:57:00.001+01:00

VO2Max, 15:15 @16kg
30 kör 8-asával

Minthogy "csak" 30 kör volt, gondoltam, megpróbálom felnyomni az ismétlésszámot 7-ről 8-ra, és lássuk meg, fenn tudom-e (vagy meddig) tartani ezt a sebességet. Rosszabbra számítottam. Most nem is tudom, legközelebb a tervezett 60 kört csináljam 7-esével, vagy inkább célozzam meg a 40-et 8-asával...?

Egy hetes

2009-03-12T10:20:00.001+01:00

A "Zunokám", Vili. Teljesen fel vagyok villanyozódva (és nagy a megkönnyebbülés is, hogy annak idején nem ígértem Andinak túl sokat). És már várom, hogy újra nekiláthassunk ennek-annak. És nem ám csak hogy visszaállítsuk a 'kiindulóhelyzetet', hanem hogy jobb formába kerüljön, mint valaha!

Ja, és a "Zunokám" mögötti, időközben anekdotává vált sztori:
Andiék tréfásan "Gabi anyánkként" szoktak emlegetni. Amikor tavaly megtudtam a hírt, hogy baba lesz, ezzel fogadtam a gyanútlanul hazatérő férjemet (mellesleg két lányunk van, 13 és 11, ill. egy fiunk, 8 éves):
"Hűű, képzeld, unokám lesz!!"
"Heh??"
"Nyugi, neked nem, csak nekem!"
"????"

Jóból is...

2009-03-11T19:37:00.002+01:00

5 dupla LCCJ @2*16kg
5 chins (5, 4+1 vagy 3+2)
5/5 kétgolyós SLDL @2*16kg
7 kör

A ballisztikát kihagytam ma: Azt hiszem, a kelleténél egy kicsit többet csuszatoltam le tegnap a tenyeremről, mert a 7. kör után (sőt, már az elsőnél) erősen meg voltam győződve arról, hogy már a húzódzkodón való csimpaszkodás is elég nagy hősiesség volt, eheh.

Alakul ez

2009-03-09T13:18:00.000+01:00

5/5 C&P @16kg
5 pullup gumiszalaggal
5/5 bolgár guggolás @16kg

6 kör

Ideje a vékony gumira váltani.

VO2Max, 15:15 @16kg
50 kör 7-esével
25min, 350 snatch

Nem volt sokkal gázabb, mint a múltkori 40. Ment volna még. A héten még nekifutok a 60-nak.

Vérszemet kaptam, asszem

2009-03-06T22:48:00.000+01:00

De. 11:
VO2Max @16kg
40 kör 7-esével
20min, 280 snatch

Csak nem bírtam megállni, hogy ne álljak oda én is, most, hogy a tenyeremet már nem veszélyezteti a dolog – ez már a harmadik nap volt zsinórban, és semmi nyomot nem hagyott rajta, tök jó.

Este 7, 45 perces szünetben:
húzódzkodás alsófogással és
bent press @16kg felváltva
5 3-as létra

Elvileg szabadnap

2009-03-05T22:27:00.001+01:00

Lett volna... De az utolsó délutáni félórás szünetemben már tényleg nem volt semmi jobb dolgom.

C&P @16kg és
zárt állású goblet guggolás @24kg felváltva
3 5-ös létra

Tartani azt a 24-est guggolás közben legalább akkora meló volt a vállamnak, mint a nyomások maguk, hehe.

VO2Max, 15:15 @16kg
30 kör 7-esével
15min, 210 snatch

Ez sem volt tervben, csak egy hirtelen jött ötlet, hogy beálljak én is a haladó csoportba. A jó hír, hogy két egymást követő VO2Max-os nap után sincs a kezemen semmi külsérelmi nyom. Úgy látszik, végül csak rájöttem a ’forszára’.

Démonok kaszabolása

2009-03-04T17:10:00.002+01:00

Azért még kapálóznak jócskán, de legalább nekiálltam :)

2 dupla C&P @2*16kg (2*1 a 4. és 5. körben)*
alsófogásos (chinup) ill. gumiszalagos felsőfogásos (pullup) húzódzkodás (amennyi ment)**
5 dupla FSQ @2*16kg
10 Renegade Row @2*16kg
5/5 kétgolyós SLDL @2*16kg

6 kör

*Eredetileg 5 push press-t terveztem lassú negatívval - nem tudtam, hogy ki is tudom nyomni. Csak gondoltam, mielőtt nekikezdek, megpróbálom, és íme, PR.
**2 chinup, 3 pullup, 3 chinup, 4 chinup, 4 pullup, 5 pullup

Kezdek rájönni ennek a hüvelykujjmentes felsőfogásos húzódzkodásnak a technikájára. Jó ideje nem húzódzkodtam már sehogyse, felsőfogással meg (néhány elszórt kísérlettől eltekintve, hogy legalább az orrom felérjen a rúdig) úgy viszonylag sose - részint egy régi, mindkét csuklót érintő sérülés miatt, de legfőképpen azért, mert az nehéz, én meg lusta, hehe.

2 áldozattal (órával) később viszont tényleg fűbe harapott egy:

VO2Max, 15:15 @16kg
40 kör 7-esével
20min, 280 snatch

Még valamikor novemberben csináltam a 12-essel 120 kört 9-esével, ami egy teljes óra és több, mint 1000 snatch. Elég bizonyíték arra, hogy "kinőttem" én már abból a 12-esből. És mégis azóta is halogattam a következő lépést, mármint az áttérést a 16-osra. Egészen mostanáig.

Új hónap, új menetrend

2009-03-02T19:40:00.002+01:00

3 3-as létra:
MP @16kg
húzódzkodás alsófogással, vagy felsőfogással+gumikötéllel
goblet guggolás @16kg, le egy lábon, fel kettőn ("excentrikus pistol")

a létrák közt 15/15 snatch @16kg

1*100 snatch @16kg (10-esével kézcsere) - ez elég jó az új RKC snatch tesztnek, és még az is mindegy, hány kiló vagyok :)

Két rövid futam

2009-03-01T15:07:00.000+01:00

Csütörtök:

10min VO2Max @16kg, 15:15
14 kör 8-asával, 6 kör 7-esével

Péntek:

20min LCCJ @16kg
5*5/5
3*10/10
kb. 1 perces szünetekkel

A teremben edzek mostanában

2009-02-26T09:23:00.001+01:00

Az adódó holt időket kihasználandó. A tény, hogy láthatóan dolgozom és nem csak úgy teszek, sok gép-zombira nyilvánvalóan rémisztő hatással van. Na de hát, ahogy Pavel is mondaná, ez csak rájuk és a pszichológusukra tartozik.

Egy gyors menet kedden a csoportok előtt

5/5 C&P @16kg
5/5 diagonális egykezes-egylábas DL @16kg
10 kör

BJ swing-nap tegnap

Egy RKC jelöltet edzettem délután, akit nemrég tettem a BJ-programra - jöttek is az emlékek, hát igen :) Végül magam sem tudtam ellenállni, és bár csúszásban voltam ugyan, és csak 40 percem maradt az esti áldozatom előtt, csak sikerült kiszorítani mind a 3 kört, még ha ehhez igencsak minimalizálnom kellett is a pihenőket.

@16kg
10/10 swing
5/5 C&P
10/10 swing
5/5 C&FSQ
10/10 swing
5/5 TGU
10/10 swing
10/10 snatch
10/10 swing
3 kör, 40min

Kellemesen megizzasztott :)

Biztos a holdállás...

2009-02-24T09:42:00.001+01:00

Nem voltam mostanában a helyzet magaslatán... Meghúztam valami kicsi izmot vagy nemtommit a hátam közepében, a két lapocka között valahol, melynek következtében még csak simán rack-ben tartani a kettlebellt is kihívást jelentett. Szabadságoltam magam az edzés alól pár napra, és ennek ellenére is sikerült betépni egy bőrkeményedést, ráadásul felül, az ujjam tövében a "vonalon", jó mélyen, ami most folyton vissza kireped, ahányszor kinyújtom az ujjam. Továbbá belevágtam egy embereset a másik kezem hüvelykujjába, de azt meg kívülről, az ízületnél, na ez meg olyankor nyílik ki folyton újra, ha behajlítom... Kiváló alaphelyzet, hehe.

Mindegy, tegnapra már kellőképpen besokalltam az egésztől, és mivel legalább a hátamban már rendeződtek a viszonyok, nyomkorásztam egy kicsit meg csináltam pár olyan dolgot, amihez még cleanelni se nagyon kell:

military press @16kg
1 5-ös és 4 4-es létra

bent press - windmill - OH squat @16kg
3/3, 2/2, 1/1

Történnek dolgok

2009-02-17T10:37:00.002+01:00

"If you want to press a lot, well... you have to press a lot."

Mindig is a nyomás volt a gyenge pontom. Idén igyekeztem minden héten legalább háromszor beiktatni nyomásokat, leginkább létrában. És mily meglepetés, ha az ember kitartóan gyakorol, egyszercsak ténylegesen jobban megy... Stabil 20kg nyomás tegnap jobbal, mindenféle plusz kreatív megoldások nélkül (mint pl sarok megemelése, csípő megmozdítása, hátradőlés, mellkasról pattintás vagy ilyes... Különben is, mi értelme lenne ilyesmit gyakorolni, már ha nem a számokkal való imponálás a cél? Amiben ettől jobb lesz az ember, az max. a kompromittált technika kompenzálása... Brettnek volt egy sokkal egyszerűbb válasza is, amikor az FMS egyik ebédszünetében erről beszélgettünk: "Mert izomagyúak, azért." LOL). A bal még mindig beragad vízszintesnél, de majd meglesz az is, nem kell kapkodni.

Le vagyok maradva némileg a blogolással, többek között egy újabb, múlt hétvégi pesti meló miatt, de dióhéjban ezek történtek az elmúlt pár napban edzés-ügyileg:

Csütörtök:

1/1 TGU @16kg
5/5 FSQ @16kg
5/5 windmill @16kg
5 goblet squat @24kg
5/5 dupla windmill @2*16kg
3 kör:
MP L - TGU a földre - 5 floor press - TGU állásba - lehúzás, kétcsere és ugyanez R, @16kg
10 Renegade Row @2*16kg
és 5 dupla FSQ @2*16kg

30sec on, 30sec off:
7/7 snatch @16kg
20-22 kétkezes swing @24kg
10 kör, 20min

Péntek:

Katonai nyomás és zárt állású goblet guggolás @16kg, felváltva
5 létra, 1-->3

30sec on, 30sec off:
7/7 snatch @16kg
7/7 clean @20kg
10/10 egykezes swing @24kg
5 kör, 15min

Tegnap:

@2*12kg:
5*(clean-press-clean-front squat)
10 kör:
5 dupla MP
és 5 dupla FSQ

Sokat alakult a forma a guggolásnál is. Már nem kell annyira kifordítanom a lábfejem ahhoz, hogy kint tartsam a térdem a helyén. Még egyszer köszi azt a térdstabilizációs tippet, Pavel.

Újra

2009-02-12T10:31:00.002+01:00

Fejfájás, hidegrázás, hányinger múlt kedden-szerdán... Már azt hittem, összeettem valamit, amit nem kellett volna, de aztán csütörtökre átcsapott a dolog fűrészpor-szárazságú, égető torokfájássá... Tökéletes időzítéssel a hétvégi FMS-kurzus tolmácsolós-asszisztálós feladataira nézve, halleluja.

De mindegy, show must természetesen go on, a hangom kitartott, remek volt a hangulat, a CK-FMS minősítési eljárásom is végleg lezárult, és a kurzus összességében hatalmas sikert aratott.

Nagyon jó volt újra látni Brettet, és vele mindig egy élmény együtt dolgozni, még ha folyton azzal viccelődik is, hogy céljává tűzte ki, hogy kifogjon rajtam tolmácsolás-technikailag. Precízen fogalmazott, no-nonsense információ-halmaz, világos és érthető üzenet, roppant hatékony közvetítési mód (időben is!) - és még élvezetes is. Ahogy tőle megszoktuk, ebben eddig még nincs is semmi nóvum. De, és talán eddig ilyen szemszögből még nem nézted - a tolmácsolás kemény munka, de nem kevéssé kemény az sem ám, ha téged tolmácsolnak. Nem csak az bosszantó, hogy folyton kiesel a saját ritmusodból, mert állandóan megszakítja a tolmácsolás, de ugye ugyanannyi időd van, mint máskor, de legjobb esetben is csak a felét tudod használni. Azaz kénytelen vagy a csontvázára csupaszítani mindent, el kell döntened, mit hagyj ki és mit tarts meg ahhoz, hogy a lényeget még (és itt ráadásul egy egész, teljesen és forradalmian új rendszerről volt szó) valahogy mégis át tudd adni - és mindezt többnyire menetközben...

Tanulságos volt nagyon a csoportokkal való munkám gyakorlatok során is. Rengeteg kérdést kaptam, és nem csak technikai jellegűeket, hogy ez most 3 vagy 2 pont, vagy hogy számít-e az állás-szélesség a vállmobilitás-tesztnél, vagy ilyesmi, de az egyes tesztfeladatok vagy javító gyakorlatok biomechanikai hátteréről, a szűrés-javítás folyamatának céljáról, filozófiájáról és az alkalmazás/edzésbe integrálás mikéntjéről is. Részt venni egy kurzuson, figyelni, megérteni, magadévá tenni ott a dolgokat, ahogy én tettem nyáron a CK-FMS-en, aztán meg alkalmazni a saját munkádban, az egy dolog, az meg egy teljesen másik, ha hirtelenjében el kell magyarázni, az idő nyomása alatt, tömören és remélhetőleg logikusan és könnyen beláthatóan. Rákényszerít arra, hogy újragondold, újraszervezd és újra-rendszerezd mindazt, amit tudsz. Ez az asszisztensi munka egyik különleges (és roppant vonzó) sajátossága, és már várom, hogy a májusi dániai RKC-n újra részem legyen benne.

Ami az edzést illeti, hétfőn-kedden viszonylag romokban hevertem, de tegnap csináltam egy kis ezt-azt:

10/10 swing, 10/10 clean és 10/10 snatch @16kg
C&P @16kg, váltogatva diagonális egykezes-egylábas felhúzással @24kg, 5 4-es létra
10*10 swing @24kg, egy áldozattal felváltva

A mezítlábazás, a Pavel-féle térdstabilizációs technika és a hátranyúlásra való koncentrálás csodát tesz.

Továbbra is egyszerűen

2009-02-02T18:57:00.001+01:00

ROP C&P létra @16kg
2*(5-->1), 3*(4-->1)
60 L/R
Leszálló létrákat csináltam most, kíváncsi voltam a különbségre. Nem mondanám, hogy könnyebb, talán mentálisan.

20 swing @16kg
7/7 snatch @16kg
30sec on, 30sec off
15 kör, 30min, 210 snatch, 300 swing

Visszajelzés

2009-02-01T10:05:00.001+01:00

Kegyetlen izomlázam lett :D Várható is volt, persze, valójában tervezett is. A jó hír, hogy pont ott fájok, ahol kell. Tök jó.

Már most érzem, hehe

2009-01-30T18:30:00.003+01:00

10 DARC swing, 10/10 snatches @16kg
3/3 SLDL @16kg (CK-FMS-style)

4/4, 3/5, 5/5, 5/4, 4/4 szigorúan vett Military Press @16kg
5*5/5 SLDL @16kg (CK-FMS-style)

3, 5, 5, 4, 5, 4 dupla Jerk, lassú negatív (re-clean nélkül) @2*16kg
3*5/5 kétgolyós SLDL @2*16kg (CK-FMS-style)

5 TGU R @16kg
5 TGU L @16kg

Minden egész percben:
10 dbl. swing @2*16kg
10 dbl. clean @ 2*16kg
5 kör, 10min

'Magasfeszültség'

2009-01-29T22:45:00.000+01:00

5 3-as C&P létra @16kg, másik kézben 150lb-os grippert szorongatva.

Ez így összességében sokkal fárasztóbb, maguk a nyomások szempontjából viszont sokkal hatékonyabb volt.

Tizenhat tonna

2009-01-27T23:04:00.001+01:00

Nem szén, vas. És nem is fekete, hanem 'klasszikos' rozsdabarna.
Ma ugyanis csak egy 16-os volt kéznél, és mivel a tegnapi kicsit megtörte a kezem, nem nagyon volt kedvem swingen kívül máshoz. Nagyon egyszerű séma, 20 kör 50-esével, 45sec szünetekkel. És nem, nem gondolom, hogy unalmas :)

50 swing @16kg
(10 kétkezes/10L/10 kétkezes/10R/10 kétkezes)
75sec on, 45sec off
20 kör, 40min, 1000 swing

Szokásos hétfői combo

2009-01-26T17:36:00.002+01:00

4*(swing - snatch - swing - C&J - swing - snatch - kézcsere) @16kg
1min on, 1min off
20 kör, 40min

Ma

2009-01-23T19:25:00.001+01:00

Mint kiderült, sikerült tegnap egy méretes vízhólyagot beszereznem a jobb tenyeremre (nem volt nálam a zokniszár), ezért ma kímélő üzemmód gyanánt hanyagoltam a snatch-eket és korlátoztam a clean-eket is.

#1
3 side press - TGU féltérdig - 3 féltérdről nyomás - TGU fekvésig - 3 padlóról nyomás - TGU féltérdre - 3 féltérdről nyomás - TGU állásba - 3 side press @12kg
3 kör

(Mint tegnap Kálmán a haladó csoportban megjegyezte, nálam "vannak g*** feladatok, nagyon g*** feladatok és k******* g**** feladatok - na ez az utóbbi fajtából való", hát, ebben van némi igazság, hehe.)

#2
Suitcase DL @2*32kg
csak a baloldali - vissza - mindkettő - vissza - csak a jobb oldali - vissza - mindkettő - vissza
5 sorozat

Tegnap

2009-01-23T08:55:00.001+01:00

3 3-as C&P létra @16kg
20 tapsolós nyolcas (figure 8 to a hold)
3*1/1 Shoulder Flow, MP helyett bent press

swing-snatch-combo @16kg
3 sn L - 3 DARC sw - 3 sn R - 3 DARC sw stb. (18 sn, 15 sw)
1min on, 1min off
15 kör, 30min
270 snatch, 225 swing

Ez a kombináció egyfajta sláger lett, egyre gyakrabban kérik vissza. Talán mert a köztes swingek miatt hullámzik az intenzitás, és így hosszabb szettekre képesek, mintha csak snatch lenne, de nagyobb kihívás, mint a swing önmagában.